A jelenlegi templom azokhoz a katolikusokhoz kötődik, akiknek ősei Mária Teréziának köszönhetően a 18. század végétől jelentek meg ezen a protestáns szigeten. Bő egy évszázad múltán számuk már meghaladta az ezerkétszáz főt. Bár döntő többségük a korábban szűzföldnek számító Réten ütött tanyát, lelkük mégis vágyakozott egy kőtemplom falai közé, ahova a távoli tanyavilágból egy-egy ünnepnapon beszekerezve hálát adhatnak a Teremetőnek kezük munkájáért. Nagyon kellett hát egy igazi templom, hiszen a Bocskai utca elején, a Bartakovics Béla egri érsek által vásárolt telken álló kis kápolna, melyet 1863-ban Szent István király tiszteletére szenteltek fel, szűkössé vált.
A nánási hívek óhaját meghallva, az egri érsekség sietett a hívek segítségére a millenniumi időkben, amikor Samassa József érsek a nagy történelmi esemény emlékezetére az egyházmegye területén tíz templom építését rendelte el.
„Kegyes érsek atyánk – olvasható az egyházi iratokban – a hajdúnánási hívek legnagyobb örömére 1895-ben templom építését rendelvén el, ez okból az egyház régi épülete, melyben a kápolna, a sekrestye, iskola és tanítói lak volt, lebontatott, s még azon év tavaszán megkezdetett Wind István egyházmegyei építészmérnök úr által az új templom építése. 1896-ban pedig, tehát éppen akkor, midőn édes magyar hazánk ezeréves fennállásának örömünnepét ülte, befejeztetett.” A korstílusnak megfelelően a templom neoromán-eklektikus formajegyeket öltött magára.
Az érsek a templom építésének költségeit fedezte; a berendezési tárgyakat, a liturgikus kellékeket a híveknek kellett előteremtenük. Elő is teremtették, nagy buzgalommal. A templom felszentelése a Szentháromság Egy Isten tiszteletére 1896. október 25-én történt.
Az 1960-as évek derekán a templom egy teljes felújítás során „modern” külsőt kapott, megfosztva régi homlokzatdíszeitől. 2016-ban, a templomépítés 120. évfordulójára az épület ismét visszanyerhette régi arculatát.
Ma a város lélekszámának kevesebb mint tíz százalékát alkotják a katolikus hívek; a hitüket rendszeresen gyakorlók száma ennél is szerényebb. Ám a közösség ma is óvja és gyarapítja az elődök hagyatékát, nemcsak tárgyiakban, hanem a szellemiek tekintetében is, hiszen ebben az egyházközségben indult útjára például a Kárpát-medencében mindmáig egyedülálló „Székely menekültek emléknapja” eseménysorozat: több mint egy évtizede e templomban mutat be évente ünnepi szentmisét egy-egy Székelyföldről meghívott pap hálából annak a 3200 székely háborús menekültnek a befogadásáért, akikkel 1916 és 1918 között osztotta meg hajlékát a város népe. Bizonyságul arra, hogy Isten földi szentélye, a templom nem csupán kövekből épül.
Buczkó József írása teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria