Legyünk nyitottak az Úr szavára!

Isten számára fontos a család, amit az is mutat, hogy Fia családba született, és ott nőtt fel. Jézus a családok mellett áll. A farizeusok provokáló kérdésére, hogy szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét, szilárd határozottsággal feleli: „Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10,6–9) Az isteni Mester tehát hangsúlyozza, hogy nem emberi véleményekből, hanem a teremtés igazságából fakad a női és a férfiúi identitás, a két nem közötti egyenrangúság, valamint a férfi és a nő közötti felbonthatatlan házasság szentsége. Az Úr szava így – tanítja Ferenc pápa – „útitárs a válságon vagy fájdalmakon átmenő családok számára is, és megmutatja nekik az út célját, amikor az Isten »letöröl a szemükről minden könnyet«” (Amoris laetitia, 22.).

Az evangélista ezután beszámol arról, hogy a tanítványok nem engedik Jézushoz a kisgyermekeket. Az Úr ezzel szemben azt kéri: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, (…) mert ilyeneké az Isten országa” (Mk 10,14). A gyerekek abban a korban a legsérülékenyebbek és a legkiszolgáltatottabbak közé tartoztak, és így van ez ma is. A Mester ezzel a felszólításával arra világít rá, hogy kedves előtte minden ember, de különösen azok, akik nehezebb helyzetben vannak, és akiket sokan támadnak. Jézus irántuk való gyengéd szeretetét fejezik ki az, hogy ölébe veszi a kisdedeket, és kezét rájuk téve megáldja őket. Milyen szép ez a kép: az egész teremtett világ Ura lehajol, hogy felemelje, oltalmazza és megáldja a legkisebbeket! Szelíd szeretete tárul fel itt Istennek, aki az élet barátja és védelmezője. Legyünk mi is a kicsinyek oltalmazói, biztosítva számukra az egészséges, békés és teljes fejlődés lehetőségét!

Jézus továbbá rámutat arra is, hogy a gyermekektől tanulnunk kell, mert „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda” (Mk 10,15). A Mester ezzel nyitottságra és bizalomra hív. Ahogy egy kisded nyitott az új megtapasztalására és befogadására, úgy mi is mindig legyünk nyitottak az Úr szavára és embertársainkra. S ahogy a gyermek rábízza magát édesanyjára és édesapjára, úgy hagyatkozzunk rá mi is Istenre.

A család évében olvassuk el gyakran ezt az evangéliumi epizódot, és szemléljük benne Jézus arcát, aki arra tanít és bátorít minket, hogy szelíd, de határozott szeretettel és derűs reménnyel tegyünk tanúságot mindenki előtt az egy férfi és egy nő felbonthatatlan házasságára épülő család örömhíréről. Továbbá vizsgáljuk meg magunkat és közösségeinket a megtérés logikája szerint annak tükrében, hogy tisztelettel és figyelmes gyengédséggel fordulunk-e a nők, a gyermekek és a nehéz helyzetben lévők felé. Legyen ez az év új lehetőség arra, hogy a mennyei Atyára gyermeki bizalommal ráhagyatkozva újra felfedezzük a család értékét és hivatásának fontos szerepét családjainkban, társadalmunkban és az Egyházban! 

Nyúl Viktor