Lelki harc a szabadságért

Nézőpont – 2021. december 4., szombat | 16:00

Advent 2. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 3,1–6)

Keresztelő Szent János fellépése és igehirdetése a nagy próféták korát idézi meg. Nem véletlen, hogy Lukács, az evangélista Izajásra utal a személye kapcsán – ám változtat kissé az eredeti szövegen. A babiloni fogság idejére vonatkozó prófécia ugyanis így szólt: „Egy hang kiált: Készítsétek a pusztában az Úr útját” (Iz 40,3). A történeti kontextus egyértelmű: azt a pusztán átvivő utat kell előkészíteni, amely Mezopotámiából Izraelbe, a szolgaság honából az ígéret földjére vezet. A hegyek elhordása, a völgyek feltöltése arra szolgál, hogy a választott nép minél gyorsabban és nagyobb biztonsággal juthasson el Istentől rendelt hazájába. 

Az evangélium első lapjain megváltozik az üzenet kerete: immár nem csupán valamiféle földi rabságból való szabadulásról van szó, hanem a legnagyobb szolgaság, a bűn és a halál kötelékeinek eloldásáról. Ehhez pedig olyan út vezet, amelynek során nem a fizikai valóság akadályait kell leküzdeni. Sokkal inkább lelki, belső harcról van szó, amelynek keretében az ember – Isten kegyelmének segítségével – képes szembenézni saját gyarlóságának és esendőségének terheivel. A túlzások és a hiányok, a fennhéjázás, a gőg és az alulértékelés, a bizonytalanság, az agresszivitás vagy éppen a kellő erő hiánya mind-mind olyan hegy és völgy, amelynek változnia kell ahhoz, hogy egyre alkalmasabb ösvény épülhessen ki. Olyan út, amelyen nem a földi paradicsomba, hanem Isten örök országába szeretnénk eljutni. 

A legnagyobb változás azonban a megtestesülés misztériuma okán mutatkozik meg az izajási szövegben. Isten már nem égi királyként, úgymond „messziről” szabja ki a dolgok rendjét és menetét, hanem maga is útra kel. Elérkezik közénk az emberré válás útján, hogy elvezessen minket az üdvösségre az átistenülés útján. Az úton nem csak mi, a teremtmények haladunk, de megjelenik közöttünk az, aki nélkül semmi sem lett, ami lett (vö. Jn 1,3). A görbe azért lesz egyenessé, a göröngyös pedig simává, mert valódi újjáteremtés játszódik le: az ősbűn és minden személyes bűn rabságából kimentő, megváltó Isten megajándékoz és a teljesség felé segít bennünket. Töredékességeinket betölti, sebeinket gyógyítja, fájdalmainkat enyhíti. Így teljesül be a nagy ígéret, amely a Keresztelő szavait zárja: „Minden ember meglátja Isten üdvösségét” (Lk 3,6). 

Hívő létezésünk szívében ez a tapasztalat áll: Isten felkerekedik értünk, és társul szegődik mellénk, hogy bejárhassuk a magunk útját, kegyelmével segítve, egészen a betelt üdvösségig.

Török Csaba

Kapcsolódó fotógaléria