A boldog házasság útja – Vendégségben az END mozgalom családi táborában Pálkövén

Az érkezés pillanataiba csöppenünk a pálkövei üdülőszállóban. A domboldalon lévő házakat sorban foglalják el a családok. Tűz a nap, a Balaton csábító kékségét egyelőre csak fentről csodálhatjuk.

A Vácról, Dunaharasztiból, Gyömrőről, Debrecenből és Déváról érkezők szentmisére várják Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspököt. A szabadban ünnepeljük Szűz Mária mennybevételét. A tető árnyékot ad, de a levegő áll. Sok a kisgyerek, nehezen megy az elcsendesedés.

„Meghívtál, hogy vízre lépjek” – szólal meg az ének, segít megfeledkezni a hőségről, és ráhangol a szentmisére. Mohos Gábor az ünnepről tanít, a gyerekek számára is érthetővé téve annak jelentőségét. Bemutatja Máriát, aki kezdettől fogva egyedül Istennek akarta szentelni életét, de aki mindenkinek az édesanyja lett. „Mária kezdetben fel sem tudta fogni, mi történik vele. A hit nyitotta meg számára annak megértését, mit kér tőle Isten.

A hitünk lehetetlennek tűnő távlatokat nyit meg előttünk is”

– fogalmaz.

Szentbeszédében az életszentségre való meghívottságunkat állítja a középpontba, mely összecseng az END küldetésével, mely a házasság szentségének lehető legteljesebb megélésében próbálja megerősíteni a párokat.

Az életszentség a legteljesebb boldogság útja – hangsúlyozza Mohos Gábor, és Mária példáján keresztül mutatja be megvalósulását.

„Az alap az Istenbe helyezett bizalom, mely Mária számára a nehéz helyzetben is teljes. Mária bízott és hitt – a hitben fölé tudunk emelkedni annak, ahol éppen tartunk, jobban és messzebb látunk, felnövünk ahhoz, amiről korábban úgy éreztük, meghalad minket.

Az életszentségre törekszünk. Vajon ez vezeklést kíván tőlünk, azt, hogy összeszorítsuk a fogunkat, és így haladjunk Isten felé? Semmiképpen sem.

Az életszentség a szeretetben folyamatosan táguló szívet jelenti, mely melegebb és figyelmesebb Isten és az embertársak felé. Erre a szeretetre törekszünk. A Szűzanya pedig abban segít, hogy ezt minél jobban ki tudjuk teljesíteni.”

Nagy távlatok vannak előttünk, Isten gondoskodik rólunk. Ez adjon erőt most, amikor elbizonytalanodik körülöttünk minden, és higgyük, minden bizonytalanságnál több, ami az ő kezében van. Ha oda tudom tenni a magamat is a kezébe, elkezdi formálni az életem, kapcsolataim – mutat rá a püspök.

A nyári tábor vezetőváltás alkalma is egyben. Tomka Barna és felesége, Eszter 2015 óta álltak régiófelelősként az END magyar közösségei élén. Most átadták a szolgálatot Tholt Gábornak és feleségének, Mónikának. Gábor és Mónika jól eltalált ajándékkal fejezi ki a mozgalom köszönetét a leköszönő régiófelelős házaspár, valamint nyolc gyerekük felé: a szülők a közösség puzzleképét és pihentető utazást, a gyerekek két vödör nutellát kapnak.

Így kezdődött az egyhetes építő és szórakoztató együttlét Pálkövén. Idén harminc házaspár és több mint hatvan gyerek nyaral. Többségük óvodás és alsótagozatos, őket fogják össze korcsoportokra bontva a kamaszok.

A délelőttök a lelki-szellemi elmélyedést segítik. Bógár Zsolt atya előadásainak témája a házastársak közti kommunikáció, melyet különböző összetételű kiscsoportokban dolgoznak majd fel. E közben a kamaszok nemcsak gyerekfelügyeletet nyújtanak, ők is kapcsolódnak a tábor témájához, és a kicsik életkorának megfelelően együtt gondolkodnak velük a kommunikációról. A kamaszok nagy lelkesedéssel vállalják ezt a szolgálatot, már a tábor előtt hetekkel elkezdték a felkészülést – tudjuk meg Barnától.

A délutánokon együtt van a család. Fürdés, kirándulás, játék – a Balaton ideális helyszín.

Az estékre nem kell szervezni a programot, magától megy minden – mondja Eszter. – Borkóstoló, retródiszkó, társasjáték – rend szerint nagy parti alakul ki.

Szerencsés a program beosztása, lehetővé teszi, hogy a család is együtt nyaraljon, és a mozgalom tagjainak összetartozása is erősödjön – mondja Barna. – A nyári családos tábor magyar specialitás. A lengyelekkel vagyunk egy szuperrégióban, akik felnéznek ránk emiatt.

A házaspárnak van ideje arra is, hogy bevezessenek az END életébe.

Ez az 1938-ban Franciaországban alapított házasmozgalom felhívta a figyelmemet arra, hogy a házasság alapját jelentő, az élet nagy kérdéseiben való egyetértés mellett mennyire fontos számtalan apróság a mindennapok boldogsága szempontjából. Hogy felidegesít-e, hogy lecsukja-e a szemetes tetejét a párom, hogy a piszkos zoknit beteszi-e a szennyestartóba, beleszól-e a vezetésbe.

A házasmozgalom sejtjei a 4–6 párból és egy papból álló csoportok, akik egy-egy tagnál találkoznak havonta a vendéglátás köré szerveződve. Az END éves témát ad, s mellé több különböző témát is ajánl ezekre az alkalmakra.

A lényeg azonban nem itt történik, hanem a kettő között. A találkozások abban segítenek, hogy a kettő között jobban tudjunk egymással és Istennel élni, figyelni a kapcsolatunkra – fogalmaz Eszter.

A mozgalom „sarkalatos pontoknak”, Barna „mankóknak” nevezi, amit a tagjai vállalnak. Ezek segítenek, hogy az életszentségre törekvés egyben boldog, jó házasságot eredményezzen. Nem fontossági sorrendben ezek a következők: havi elhatározás, házastársunkkal való beszélgetés, ima, szentírásolvasás, évenkénti lelkigyakorlat.

A havi elhatározás a mozgalom szóhasználatában „életszabály” – ez tulajdonképpen egy vállalás, melyet ki-ki maga kitűz az adott hónapra. Eszter lelkivezetője tanácsára legutóbb azt vállalta, törekszik észrevenni, mi mindent csinál Barna jól, és ezt ki is fejezi neki dicséret formájában. Barna pedig arra törekedett, hogy ne vegye zokon, ha lendületes vezetési stílusát kritikai megjegyzésekkel kíséri a sokkal óvatosabb felesége.

Ajánlás a házaspároknak havi egy minőségi beszélgetés, ez az „éberség órája”. Barna elárulja: „Arról beszélgettünk, mit szeretek a másikban, és mit nem. Hogy ez terítékre kerül, sokat tud adni. Én például sokszor megsértődök, elsunnyogom a dolgokat, de így beszélnünk kell róluk. Jó, hogy ezt ki tudom mondani, és meg tudjuk beszélni.” Eszter hozzáteszi: „A beszélgetés nagy érték, nekünk, nőknek erre nagy szükségünk van.”

Sarkalatos pont az imádság. Mind a személyes, mind a házastárssal, a családdal együtt mondott ima. Barna kiemeli: „Nekem nagy élmény, hogy ki tudjuk egymás előtt mondani a legbelső gondolatainkat. Szép a kötött ima, de azt, hogy a lelkemben mi van, hogy én miként vagyok Istennel, azt leginkább magunkban tartjuk. Ha ezt ki tudjuk mondani egymásnak, nagy lelki töltetet ad.”

A Szentírás olvasását is mankóként tartja számon az END. Szerencsés, ha a pár ezt együtt tudja megtenni, és megbeszélni, mit mond nekik a szöveg, de az sem tragédia, ha a napi feladat ezt nem teszi lehetővé. A sarkalatos pontok ugyanis ajánlások – magyarázza Eszter. – Aki vállalja, annak ad, azt emeli.

Feladat továbbá a családi éves lelkigyakorlat, melyre a házaspár együtt megy el, és a mozgalom segít a gyerekvigyázás megszervezésében.

Barna és Eszter nyolc gyereket nevel. Legnagyobb fiuk a kicsiknek szervez éppen programot, a legkisebb édesapja ölében eszi a szőlőt. Jó a házaspárral beszélgetni. „Gyakran nem működik úgy a kapcsolatunk, ahogy elképzeljük. Messze nem vagyunk tökéletesek, de az jó érzés, hogy teszünk érte, és az is, hogy érzékeljük, a másik is küzd azért, hogy jobb legyen.” Talán ezért ennyire jó velük beszélgetni.

Az END 1938-ban alakult, 1947-ben írták meg az alapdokumentumot, mely azóta folyamatosan frissül annak függvényében, mi az, ami jól működik, és min kell változtatni. Magyarországra először 1995-ben került a mozgalom Radnai Jenő és felesége révén. Kezdetben Budapesten, Debrecenben és Déván jöttek létre csoportok, de nem maradtak meg. 2005-ben hazatért a Pellet házaspár Franciaországból, ők indítottak Vácott egy csoportot. Nagy lendületüknek felfutás lett a jutalma. Miközben a debreceni és dévai csoport is feléledt, elkerült a közösség Dunaharasztiba, onnan Gyömrőre, s innen próbál napjainkban terjeszkedni.

Tholt Gábor és Mónika, a régió új vezetői ezt tekintik egyik feladatuknak: megismertetni az Équipes Notre-Dame mozgalom kincseit a magyar egyházban. Szerencsés az a plébánia, ahova eljutnak.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír