A feltámadásban a hitvesi szeretet kiteljesedik

Nézőpont – 2018. február 13., kedd | 12:27

Február 12. és 18. között a Pécsi Egyházmegye is csatlakozik a házasság hete programsorozathoz. Az egyházmegye honlapjának Vadfüge rovatában hétfőtől péntekig Heidl György „Csont az én csontomból” című, a házasság misztériumát tárgyaló könyvének egy-egy gondolata olvasható.

Amint napjainkban, úgy az első keresztény évszázadokban is viták kereszttüzében formálódott a házasság teológiája. Az olykor szokatlanul heves szellemi összetűzésekre néhány kiemelten fontos szentírási hely eltérő értelmezései adtak okot, köztük olyan szakaszokkal, amelyek maguk is írásértelmezési vitákat örökítenek meg. A szadduceusok például tagadták a holtak feltámadását, és a levirátus (sógorházasság, vö. Mtörv 25,5–6) törvényére hivatkozva megkérdezték Jézustól, hogy az asszony, aki egymás után hét férfi felesége volt, melyiknek lesz majd a felesége a feltámadáskor. Kérdésük nem a házasság természetére vonatkozott, ahogyan Jézus válasza sem. A feltámadás tanát akarták megkérdőjelezni, amelynek látszólag ellentmond a levirátus intézménye, amely a földi utódlást tekinti a házasság fő céljának. Jézus pontosan értette a kérdésben megbújó ravaszkodást, és az élők Istenéről beszélt nekik. Válaszában ugyanakkor szó van a feltámadt emberek „angyalokkal való egyenlőségéről”, s ez a fogalom, az „iszangelia”, később a szüzesség teológiájának egyik meghatározó eleme lett. Sokan éppen a szadduceusoknak adott jézusi válaszban látták és látják igazolhatónak a házassági kötelék ideiglenességét és mulandóságát: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: »Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene« (Kiv 3,6)? »Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké«” (Mt 22,23–32 vö. Mk 12,18–27; Lk 20,27–37).

Jézus szavait nagyon gyakran félreértik. A feltámadottak angyalokkal való egyenlősége ugyanis az örök élet halhatatlanságára és romolhatatlan boldogságára vonatkozik, és szó sincs arról, hogy a feltámadott emberek teste átváltozna angyali testté, elveszítve a nemi jellegzetességeket vagy az emberi testrészeket. Szent Ágoston e szakaszról mondja: „Urunk tehát azt tagadta, hogy menyegzők lennének a feltámadáskor, s nem, hogy asszonyok. Másfelől, akkor tagadta ezt, amikor úgy merült fel a kérdés, hogy ő könnyedén megoldhatta volna az asszonyi nem feltámadásának tagadásával, mondván, tudja, hogy asszonyok nem lesznek. Csakhogy éppen ellenkezőleg: megerősítette, hogy lesznek, hiszen úgy fogalmazott: Nem mennek férjhez, ami a nőkre vonatkozik, és nem nősülnek, ami a férfiakra. Azok lesznek tehát ott, akik most még férjhez szoktak menni, vagy akik itt nősülnek, ámde akkor már nem teszik ezt” (Isten városáról 22.17).

A feltámadottak nem házasodnak, de akik házasok voltak, feltámadnak. A feltámadásban a hitvesi szeretet nem megszűnik, hanem kiteljesedik. Miféle törvény választaná szét a jövendő életben azokat, akik szerető házastársakként haltak meg, ha az isteni törvény még a földi életben is tiltja a válást?

Forrás: Heidl György/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria