Boldog Alojzije Stepinac vértanú érsek sírjához zarándokoltak a gradistyei horvátok

Hazai – 2017. május 25., csütörtök | 12:37

Ägidius Johann Zsifkovics kismartoni megyéspüspök kezdeményezésére az Ausztria Burgenland tartományában, Nyugat-Magyarországon, valamint Pozsonyban élő gradistyei horvátok május 19. és 21. között először zarándokoltak el Zágrábba, hogy a vértanú bíboros, érsek sírja előtt tegyék tiszteletüket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zarándoklat utolsó napján, május 21-én, húsvét hatodik vasárnapján Ägidius Johann Zsifkovics püspök mutatott be ünnepi szentmisét a Nagyboldogasszony, Szent István és Szent László tiszteletére felszentelt zágrábi székesegyházban a Pozsonyi Főegyházmegye, valamint a Győri, Kismartoni és Szombathelyi Egyházmegye horvát nemzetiségű híveinek részvételével. A szentmisén a Győri Egyházmegye képviseletében Németh Antal kópházi plébános és Mogyorósi Márk püspöki titkár koncelebrált. A szentmise elején Josip Bozanić bíboros, zágrábi érsek mint házigazda köszöntötte a résztvevőket, megemlékezve arról, hogy a horvát ősök a török térhódítás miatt közel ötszáz esztendővel ezelőtt hagyták el az anyaországot, új hazájukba katolikus hitüket és vallásosságukat, anyanyelvüket és kultúrájukat vitték magukkal.

Ez alkalommal Boldog Alojzije Stepinac vértanú érsek sírjához zarándokoltak, hogy imádkozzanak közbenjárásáért és segítségéért maguk és családjaik életében. Josip Bozanić kifejezte reményét, hogy az Egyház közösségének összetartozása mellett „ez az ünnep a horvát nemzeti egység kifejezését is szolgálja”.

A bíboros köszöntőjét követően Ägidius J. Zsifkovics püspök a Pozsonyi Főegyházmegye, valamint a Győri, Kismartoni és Szombathelyi Egyházmegye közös ajándékát, a négy egyházmegye címerével ellátott művészi kivitelezésű kelyhet és paténát adta át Bozanić érseknek.

A szentmise homíliájában a kismartoni főpásztor a határokon átívelő összetartozás és egység hangsúlyozása mellett kiemelte, hogy „a keresztények a Szentlélek gyermekei, nem pedig a gonosz lélekéi”. A Szentlélek az Isten ereje – folytatta a kismartoni püspök –, aki a jóra, a nemesre, az egységre és a felemelőre indít. Ägidius J. Zsifkovics a Szentlélek ajándékainak elfogadására és gondozására buzdított. Ezt követően Szent Péter apostolt idézve biztatta a hallgatóságot a hitről való tanúságtételre és a társadalmi felelősségvállalásra: „Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pt 3,15).

A püspök rámutatott arra, hogy a gradistyei horvátság történelmében a hit és a hitről való tanúságtétel adta annak aranyfedezetét, hogy e nemzetiség nyelve, kultúrája ötszáz éven át fennmaradt, és ma is hallható, látható, tapasztalható. Homíliája végén a püspök Boldog Alojzije Stepinac vértanú közbenjárását kérte, „aki életében átadta magát a Szentlélek erejének és vezetésének”, hogy a ma élő keresztények életében is a krisztusi igazság győzedelmeskedjék.

A zágrábi zarándoklatot lezáró szentmisén jelen volt Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország köztársasági elnöke és Andrej Plenković miniszterelnök, valamint Davor Ivo Stier külügyminiszter és Milan Bandić, a főváros polgármestere.

Boldog Alojzije (Aloysius) Viktor Stepinac (Brezarić, 1898. május 8. – Krašić, 1960. február 10.) zágrábi érsek és bíboros.

1898-ban született a horvátországi krašići plébániához tartozó Brezarić faluban, gazdag földművescsaládban, ötödik gyermekként. Harcolt az első világháborúban. A háború után Rómában végzett tanulmányokat, ahol filozófiából és teológiából doktorált. Megtanult németül, olaszul, franciául és latinul. 1924-ben, 26 éves korában döntött a papi hivatás mellett. Teológiai tanulmányait Rómában, a Collegium Germanicum-Hungaricumban végezte. 1930-ban pappá szentelték, 1934-ben zágrábi segédpüspök lett, majd 1937-ben igen fiatalon, 39 évesen zágrábi érsekké választották, és átvette a horvát katolikus egyház irányítását.

Jugoszlávia náci megszállásának elején szót emelt a Dávid-csillag viselése ellen. 1941. május 22-én levelet írt a belügyminiszternek, Andrija Artukovićnak, melyben hangsúlyozta, hogy más népek és fajok életbenmaradási lehetőségeinek elvétele és megbélyegzése súlyos erkölcsi kérdés, és még a paráznák sincsenek látható jellel megbélyegezve. 

A világháború idején egyes becslések szerint az ország népességének 11 százaléka, mintegy 1,7 millió ember halt meg, akik közül rengeteget (a becslések szerint minimum hatszázezer szerbet, harmincezer zsidót és huszonkilencezer romát) az usztasák öltek meg. A Független Horvát Állam (valójában német–olasz bábállam) területén közel negyven halál- és munkatábort alapítottak. Erről Stepinac is tudott.

Pásztori levelet adott ki a horvát papsághoz a következő utasítással: „Azokat a zsidó és szláv-ortodox embereket, akik életveszélyben vannak és át akarnak térni a katolikus hitre, fogadjátok be és kereszteljétek át katolikusakká, hogy ezáltal megmentsétek az életüket. Ne kérjetek tőlük különleges vallási ismereteket, hiszen az ortodoxok egyébként is keresztények, miként mi, a zsidó vallás pedig éppen az a vallás, amelyből a kereszténység eredetét veszi. Amikor az őrület és barbárság ideje elmúlik, egyházunkban azok maradnak majd meg, akik meggyőződésből tértek katolikus hitre, míg a többiek, a veszély elmúltával, visszatérnek majd saját vallásukhoz.” 

1943. május 18-án levelet írt XII. Piusz pápának, melyben az állt, hogy a horvát államban 250 ezer szerbet kereszteltek át katolikusnak.

Pár hónappal Olaszország kapitulációja után Stepinac egy prédikációjában a fajelméletet bírálta: „A Katolikus Egyház nem ismer fajokat, melyek uralkodnak, és fajokat, melyek szolgálnak. A Katolikus Egyház csupán úgy ismeri a fajokat, mint az Isten teremtményeit… Az Egyháznak a közép-afrikai fekete ugyanolyan ember, mint az europid.”

1945-ben a kommunista Jugoszlávia létrejöttekor Stepinacot háborús bűnössé nyilvánították. Tizenhat év szabadságvesztésre ítélték. Eleinte börtönben volt, majd házi őrizetbe került. 1953-ban megkapta a bíborosi kinevezést. 1960-ban halt meg otthonában; egyesek szerint betegségben, mások szerint mérgezés következtében. A zágrábi székesegyházban temették el.

Forrás: Wikipédia

A szentmise, amelyet a horvát állami televízió élőben közvetített, teljes terjedelmében megtekinthető ITT.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria