A jövő társadalmáról szólt a pécsi szabadegyetem decemberi alkalma

Az év végi alkalmon Szent II. János Pál pápa Evangelium vitae (Az élet evangéliuma) című enciklikájának utolsó része került sorra, amely a jövő társadalmáról beszél.

Arról a kultúráról, emberi kapcsolatrendszerről, amely az emberhez méltó és az embernek megfelelő, szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jövő, amit az Isten az embernek ad, és amiért nekünk fáradoznunk kell, alapvetően egy felelősséget vállaló, önálló gondolkodásra épülő és a szabadságot felelősen megélő embernek a jövője. Ebben persze sok rizikó van. De szükséges, hogy azok az elemek, amelyre nem nagyon szoktunk figyelni, például az ünneplés, a másokkal való törődés, az osztozásnak a gondolata alapja legyen ennek a jövőnek, ennek a társadalomnak, mert egyébként az ember jövőjét lopjuk el, hogyha ezt nem így tesszük. Isten pedig egyértelműen jövőt szán az embernek – emelte ki Udvardy György megyéspüspök.

A problémák terhei, az álmaink megvalósíthatósága és a hozzájuk való viszonyulásunk, kitartásunk meghatározó tud lenni a jövőnkre való tekintettel. A pápa ezért felelős magatartásra hív – hangsúlyozta a főpásztor. – Mindent nem tudok megtenni, ami rajtam múlik, azt viszont meg kell tenni, akár prófétai módon is, így tehát azt gondolom, hogy a jövőről való gondolkodás megkívánja a prófétai gondolkodást.

Navracsics Tibor európai biztos javarészt európai összefüggésben mutatta be a jövő lehetőségeit és problémáit a társadalmunkat meghatározó, múltunkból és jelenünkből fakadó helyzetképből.

Bármennyire közhelyszerűnek vagy mások számára esetleg meghökkentőnek tűnhet – fogalmazott –, de a jövő rajtunk áll. Hogy milyen lesz a jövőnk, a jövőnket fenyegető vagy azt erősítő tendenciák közül melyik lesz az uralkodó, az alapvetően a mi döntéseinken múlik itt, helyben.

Ami egyértelműen megragadható, az nevezhető szétforgácsolódásnak vagy töredezettségnek. Ez az egyén szintjén is megjelenhet, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ma már egyre kevésbé a személyiség egészét vesszük alapul vagy figyelembe, ehelyett funkciók mentén határozzuk meg az embereket: nő, férfi, apa, anya, munkavállaló, munkáltató, stb; társadalmi szerepekre bontjuk szét a személyiséget. Szerintem a társadalmi problémák jelentős része ebből adódik – abból, hogy nem a személyiség lényeges részére figyelünk. Az oktatás területén legalábbis egyértelműen az látszik, hogy a személyiségfejlesztés helyére egyfajta technikai fejlesztés került – mutatott rá Navracsics Tibor.

Ugyanakkor egy nagyobb egység felé való törekvés zajlik – folytatta. – Miközben a széttöredezettség jellemző, aközben vannak olyan tendenciák, amelyek arra utalnak, hogy nagyobb és erősebb közösségeket tudunk létrehozni, ha valóban hiszünk a közösségekben. Akárcsak a politikában, a kereszténydemokráciában a perszonalizmus és a közösségelvűség egyszerre jelenik meg és nem egymással ellentétben áll, hanem kiegészíti egymást – fogalmazott az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős tagja.

Az előadások hanganyaga meghallgatható ITT.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír