A Rota Romana Bíróság leirata a két pápai motu proprio hatálybalépéséről

Ferenc pápa – 2015. december 13., vasárnap | 17:32

Az irgalmasság szentévének megnyitásával egy időben lépett hatályba Ferenc pápa két motu propriója, vagyis saját kezdeményezésére kiadott apostoli levele, amelyeket idén augusztus 15-én tett közzé.

A Mitis Iudex Dominus Iesus (Az Úr Jézus, aki szelíd bíró) kezdetű motu proprio (a Codex Iuris Canonici, röv.: CIC; vagyis az Egyházi Törvénykönyv módosításaként) a római latin szertartású egyház számára szól, míg a Mitis et misericors Iesus (Szelíd és irgalmas Jézus) kezdetű motu proprio (a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, röv.: CCEO; vagyis a Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyve módosításaként) a keleti egyházak híveit  érinti.

A motu proprio a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárás reformja az Egyházi Törvénykönyvben. Többek között összhangba kívánja hozni a megújított eljárási folyamatot a Rota Romana Bíróság normáival, várva azok reformját.

A közelmúltban befejeződött püspöki szinódus erőteljes buzdítást fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy az egyház hajoljon le „legtörékenyebb gyermekeihez”, akik magukon viselik a megsebzett és elvesztett szeretet jegyeit (Relatio finalis, 55. pont), visszaadva nekik a bizalmat és a reményt.

A most hatályba lépő törvények az egyház közelségét kívánják kinyilvánítani a megsebzett családok felé, azzal a céllal, hogy Krisztus gyógyító műve jusson el az egyházi struktúrák révén a házastársi kudarc drámáját élő számtalan emberhez.

Bárcsak a hívek, főleg a megsebzettek és a boldogtalanok, az új Jeruzsálemre, vagyis az egyházra úgy tekinthetnének, mint az „Igazságosság békéjére” és a „Jámborság dicsőségére” (Bár 5,4). Ismét rátalálva Krisztus testének kitárt karjaira, énekelhessék el a hazatérők énekét: „Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással” (Zsolt 126,1–2).

A leirat kapcsán Érszeki Márk Aurél Vatikán-szakértő az alábbiakban foglalta össze annak jelentőségét:

Pápai leirat – a házassági eljárási reform újabb lépései

Az irgalmasság szentévével egy időben hatályba lépett új házassági eljárási reform újabb lépéseként Ferenc pápa egy pontosító rendelkezést, úgynevezett leiratot („rescriptum ex audientia”) adott ki december 7-én.

A rescriptum ex audientia, azaz pápai leirat olyan dokumentum, ami a pápa döntését tartalmazza egy elé terjesztett eldöntendő vagy tisztázást igénylő kérdés vonatkozásában. A pápa rendszerint szóban közli döntését a kihallgatás során (ezt jelöli az „ex audientia” kifejezés), amit azután a Római Kúria illetékes hivatala írásba foglal.

A mostani pontosításra azért lehetett szükség, mert a pápa által nyáron kibocsátott két motu proprio, a Mitis Iudex Dominus Iesus és a Mitis et misericors Iesus átfogóan változtatja meg az Egyházi Törvénykönyv házassági eljárási rendelkezéseit, s így érthető módon szükségessé válik az új szabályok és a többi jogszabály összhangjának megteremtése egyes vonatkozások tekintetében.

A mostani leirat két fő rendelkezést tartalmaz: az egyik (I. cikk) leszögezi, hogy az új házassági eljárási törvények felülírnak minden más eddig hatályos jogszabályt ezen a területen, legyenek azok általánosak vagy részlegesek, vagy a saját jog rendelkezései. A dokumentum meg is nevezi példának okáért XI. Piusz Qua cura kezdetű motu proprióját (1938), ami úgy rendelkezett, hogy Olaszországban az egyházmegyei bíróságok helyett regionális bíróságokat kell felállítani. Ferenc pápa motu proprióinak viszont központi eleme, hogy megerősítik az egyes megyéspüspökök bírói feladatát, ezért tisztázni kellett a két hatályos jogszabály egymáshoz való viszonyát.

A Rota Romana dékánja, Pio Vito Pinto a pápai leiratot ismertető cikkében megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy „minden korszakos jelentőségű törvény, mint amilyen a házassági eljárásjogi reform is, érthető módon ellenállásba ütközik, s a pápa meg kívánta erősíteni, hogy „a törvény immár ki lett hirdetve, és be kell tartani”, mivel az a legfőbb törvényt, a lelkek üdvösségét szolgálja.

A leirat másik fő rendelkezése (II. cikk) a Rota Romana Bíróság működését szabályozó törvényt kívánja harmonizálni a két motu proprio rendelkezéseivel. Többek között megerősíti a Rota Romana fellebbviteli bírósági jellegét, melynek az is feladata, hogy biztosítsa az egyházi bíráskodás egységét, koherenciáját. Éppen ezért a rotai eljárás során már nem az egyes semmisségi jogcímeket, hanem a házasság egészének érvényességét vagy semmisségét kell megítélni. Nem lehet továbbá újabb semmisségi jogcímeket bevezetni az eljárásba. Az egyik legjelentősebb újítás – az „evangéliumi ingyenesség” szellemében, hogy a Rota Romana előtt zajló peres eljárásokban hivatalból kirendelt ügyvédet kell alkalmazni, így biztosítva az eljárás ingyenességét a hívek számára. Hozzáteszi azonban a pápa, hogy a módosabb hívőknek viszont erkölcsi kötelességük adományokkal támogatni a szegények peres eljárásait.

A pápai leirat bevezető indoklása kiemeli, hogy az egész házassági eljárási reform célja a házassági kötelékre vonatkozó igazság megállapítása és ugyanakkor az irgalom gyakorlása mindazok esetében, akik megtapasztalták házasságuk tönkremenetelét. Utal egyúttal a legutóbbi püspöki szinódus azon „erőteljes buzdítására”, hogy az egyház hajoljon le „leginkább törékeny gyermekeihez, akiken nyomot hagyott a megsebzett és elvesztett szeretet” (Relatio finalis, 55.). A most hatályba lépő jogszabályok „az egyház közelségét kívánják kinyilvánítani a megsebzett családok iránt, azon óhajtól vezérelve, hogy a házasságuk tönkremenetelének drámáját átélők sokaságát az egyházi intézmények révén megérintse Krisztus gyógyító műve, s így ők maguk is Isten irgalmasságának misszionáriusaivá legyenek a többi testvérük irányában, a család intézményének javára”. A Szentatya kívánsága, hogy ezáltal a hívek, különösen is a megsebzett és boldogtalan hívek úgy tekinthessenek az új Jeruzsálemre, az egyházra, mint az „Igazságosság békéjére és a Jámborság dicsőségére” (Bár 5,4).

A L’Osservatore Romanóban megjelent kommentárjában a Rota Romana Bíróság dékánja rámutat, hogy a házassági eljárási reform összhangban van Ferenc pápa egyháztanával, miszerint az úton levő egyház nem a tökéletesek egyháza, hanem a magukat bűnösnek és megtérést igénylőnek felismerő hívők közössége. A cikk visszatérően idézi Erdő Péter bíboros szinódusi főrelátor bevezető előadását, mely a szinódusi atyák számára világossá tette úgymond „az egyháznak isteni Alapítója által meghatározott valóságát és küldetését”, nevezetesen a családok vonatkozásában.

(Érszegi Márk Aurél)

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria