Aranybulla 800 – Ünnepi kamarakiállítás nyílt Esztergomban

Kultúra – 2022. május 20., péntek | 23:22

Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából május 20-án a Prímási és Főkáptalani Levéltár, illetve a Keresztény Múzeum összefogásával kamarakiállítás nyílt Esztergomban, a Főszékesegyházi Kincstárban.

A Szent Adalbert Központban tartott ünnepi eseményen mutatták be a Magyar Nemzeti Bank által az alkalomra kibocsátott emlékérmeket, majd Erdő Péter bíboros, prímás megnyitóját, Hernádi Ádám esztergomi polgármester, valamint Török Csaba, a Főszékesegyházi Kincstár igazgatója, Esztergom-Vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház plébániai kormányzója köszöntőit követően Hegedűs András, a Prímási Levéltár igazgatója, a kiállítás kurátora tartott rövid „előzetes szakvezetést”.

A bazilikai helyszín kiválasztásában szerepet játszott, hogy a középkorban szinte ugyanezen a helyen őrizték az Aranybulla esztergomi példányát. A II. András király által kiadott oklevél fennmaradását ugyanis annak idején azáltal kívánták biztosítani, hogy eleve hét példányban állították ki, amelyek közül egyet az Esztergomi Főkáptalannak adtak át. A történelem viharaiban az említett hitelesített iratok elvesztek, így

az eredeti dokumentum teljes szövegét ma a Prímási Levéltár tulajdonában lévő legkorábbi, 1318-ban készült másolatból ismerhetjük.

Ez az egyház- és kultúrtörténeti tény mindenképpen feljogosítja Esztergomot, hogy a jubileumhoz kapcsolódó művészi és tudományos „törekvések” zászlóshajója legyen.

„II. András Aranybullája” megnevezéssel a nyolcszázadik évfordulóra adta ki a Magyar Nemzeti Bank két új (a szó szoros értelmében is kapcsolódó/kapcsolható) emlékérmét. Endrődy Zoltán iparművész munkáit, a 11 mm átmérőjű miniarany és a nagyméretű, 67 mm átmérőjű színesfém (réz, nikkel) érem ünnepélyes kibocsátását, gyűjtői „forgalomba helyezését” Kandrács Csaba, a jegybank alelnöke időzítetten, ezen az esztergomi alkalmon jelentette be.

Az Aranybulla 800 kamarakiállítást Erdő Péter bíboros, prímás a következő gondolatokkal vezette be: „Imént hallhattuk, hogy az Aranybulla a rendiségnek, a rendi ellenállási jognak, a magyar nemesség jogállásának (még az uralkodóval szemben is) nagy biztosítéka és jelképe volt. Én azonban tovább megyek:

ma az Aranybullában magának az alkotmányosságnak a jelképét is látjuk és tiszteljük.

Ezért is fontos, hogy itt, Esztergomban jött létre ez a kiállítás. A város valamiképpen ma is a magyar alkotmányosság szimbóluma. Különféle okokból. Ezek közül az egyik az Egyház szerepe, hiszen

a prímási küldetés része volt, hogy szükség esetén a király figyelmét is felhívják a keresztény tanítás megtartására, arra, hogy a nemzet élén őrködjön a keresztény értékek fölött. Korai elődeimtől egészen Mindszenty József bíborosig nagyon sokan áldozatok árán is gyakorolták ezt a fajta kiállást.

Nem véletlen továbbá az sem, hogy a rendszerváltozás után úgy döntöttek, Esztergom legyen az alkotmánybíróság székhelye. Ugyan ez ténylegesen nem valósult meg, de reményeink szerint Esztergom e jelképes értéke felmagasodik. Nemrég megyei jogú város lett. Ha Esztergom lassan tényleg visszakapja régi fényét, akkor valóban egy olyan nagymúltú nemzeti, sőt a nagyobb régióra kiható kulturális központ lesz, amely időtállóságot tükröz, emlékeztet minket a gyökereinkre. Lehetővé teszi, hogy fölemelt fejjel mondhassuk: itt, ezen a tájon a kultúra, a kereszténység, az emberi értékek tisztelete honos. Adja Isten, hogy ezt a jelet a tényleges fejlődés is egyre világosabbá és meggyőzőbbé tegye.”

Házigazdaként Török Csaba a kamaratárlat „helyszíne”, a székesegyház egyik – a legfontosabb iratok, dokumentumok őrzésére hivatott – középkori „szerepköréről”, az Aranybulla esztergomi példányának sorsáról, megsemmisüléséről szólt, Hegedűs András kurátor pedig a kiállítás különleges tárgyait, (kor)dokumentumait vette sorra, belevéve a bambergi székesegyház híres (a helyi hagyomány szerint Szent István királyt ábrázoló) szobrának II. Andrással rokonítható vonásait.

Ugyancsak a Prímási Levéltárban maradt fenn az 1233-ban kiadott beregi egyezmény, amelyen II. András király eredeti aranypecsétje függ. (Egy ugyanolyan, mint amelyről az Aranybulla a nevét kapta.)

A jubileum alkalmából az aranypecsét a korábban említett legrégebbi, 1318-as szövegmásolattal együtt látható a bazilika kincstárában május 21. és szeptember 11. között.

A megnyitóra született egy ismeretterjesztő kiadvány is; a képes kiállítási vezető „eseménytörténeti vázlat keretében mutatja be mindazokat a dokumentumokat, emlékeket, amelyek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye gyűjteményeiben az Aranybullával összefüggésben fennmaradtak”.

A jubileum kapcsán az elmúlt hetekben számos elemzés, ismeretterjesztő írás jelent meg az „ünnepeltről”, felelevenítve, összefoglalva a dokumentum jelentőségét: II. András 1222. április 24-én Fehérváron adta ki az Aranybullát, amely nevét a rajta függő, aranyból készült hitelesítő pecsétről kapta. A magyar rendi állam jogrendszerének alapjaként harmincegy pontban foglalta össze a nemesség jogait és a király kötelességeit. Az oklevél főbb rendelkezései – a magántulajdon védelme, a nemesi adómentesség, a szabad emberek bíróhoz való joga, vagy az ellenállási záradék, amely fellépést engedélyezett a törvényeket meg nem tartó uralkodóval szemben – kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen 1848-ig hatályban maradtak.

A harmincegyedik pont, az ellenállási záradék a „kort” rögzítő egyházi utalások miatt különösen érdekes: „Kelt Klétusnak, az egyház prépostjának keze által a megtestesült igének ezer kétszáz huszonkettedik esztendejében. (...) Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké. Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.”

Tarján M. Tamás történész szerint a bulla előzménye a II. András kormányzása által kiváltott általános elégedetlenség kirobbanása volt, mely szinte minden joggal bíró társadalmi réteget érintett. „A bárók körében az váltott ki feszültséget, hogy András velük szemben külföldi bizalmasainak juttatott számos pozíciót, illetve, hogy szorult anyagi helyzetében a szaracénoktól és a zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik az uzsora révén jelentős befolyást szereztek a magyarországi sókereskedelemben. A szervienseket a királyi befolyás hanyatlása más oldalról érintette negatívan, ők elsősorban jogaik sérelmét, a bárók hatalmaskodását rótták fel Andrásnak, aki a királyi vármegye gyengülése, a birtokok elosztogatása után egyes vidékeken már semmilyen befolyással nem rendelkezett.”

Zsoldos Attila az Országház Könyvkiadónál megjelent, A 800 éves Aranybulla című kötetében más megvilágításba helyezi a dokumentumot. A Múlt-kor jegyzete szerint a történész „az Aranybullát nem egy II. Andrásra kényszerített, meghátrálással felérő kompromisszumként, hanem egy saját hatalmát megszilárdító, ugyanakkor az ország, illetve az uralkodó és a nemesség viszonyait átfogóan rendező döntésként mutatja be. A király főleg olyan cselekedetektől, eljárásoktól való tartózkodásra vállalt garanciát, amelyek korábbi politikája tanúbizonysága szerint amúgy sem álltak szándékában. Így az Aranybulla csupán II. András hosszú távú terveinek, egy új, saját elképzelései által formált politikai berendezkedés kialakításának egyik állomása volt, amely alkalmas volt az ellenálló csoport lecsillapítására, miközben a király kezét nem kötötte meg túlzó mértékben.”

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

#egyház és állam #egyházjog #egyházmegyék #egyháztörténet #Erdő Péter #jubileum

Kapcsolódó fotógaléria