Az értelem Istenre van hangolva – Pigler Mónika Míra filozófus szerzetesnővér előadása Szombathelyen

Megszentelt élet – 2022. május 24., kedd | 17:11

Pigler Mónika Míra filozófus, domonkos szerzetesnővér tartott előadást Hit és értelem címmel a szombathelyi Ferences esték programsorozat keretében május 13-án. Az idei évadot záró előadás mottója a „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32) bibliai idézet volt.

Tokár János atya köszöntötte Míra nővért, majd röviden ismertette életútját. Nővéri habitusa feltűnő a városban, jel a társadalom számára. A főiskolán filozófiát tanít, franciatanári diplomája is van, ezért tudományos munkákat is fordított. A ferences plébánián Kercza Asztrik atyával közösen a hitújoncok képzésével foglalkozik.

Minek van elsődleges szerepe a hitünkben, az értelemnek vagy az érzelemnek? Lehet-e valamelyik nélkül eljutni az igazsághoz? Miért nem elég sohasem, ami van? Hogyan érjük el az örök, állandó, tökéletes igazságot? – ezeket a kérdéseket tette fel előadása kezdetén Míra nővér. A szerzetesnő tanúságtételével bizonyította: az igazság a tökéletes szeretet, ami mindig velünk volt. Rá kellett jönnie, hogy a hitre érkezünk akkor is, ha Isten nélkül keressük az állandót. A hit mégis Isten kegyelme. Az akarat és az értelem együttműködve mélyíti el a hit igazságát. A főparancs útmutatást ad erre: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk 12,30–31)

Ha kidobjuk az értelmet, babonás hitre jutunk, de az akaratunk is kell ahhoz, hogy értelmünkkel is közelebb jussunk az igazsághoz.

A hit értelem nélkül babonaságra, az értelem hit nélkül embertelenségre vezet.

Példának a jövő „emberét”, a robotot hozta fel: sosem lesz ember, ugyanis értelemmel alkotott, programozott, de érzelmektől mentes.

A tudós embert a skolasztika végétől beszűkülés jellemzi: afelé tartunk, hogy amit kísérletekkel nem tudunk bizonyítani, nem igaz – fogalmazott a szerzetes. Szent II. János Pál Fides et ratio enciklikája rámutat: az Isten bölcsessége nagyobb, mint az emberé. Ha befogadom, bölcsebb leszek. Ha elhiszem Istennek, hogy amit mond, igaz; meglátom a magasabb bölcsességet, megértem a világ dolgait.

Ha a világot megismerjük, látjuk, hogy egy rendező kell hozzá. Arisztotelész, a pogány filozófus is eljutott a gondolathoz, hogy kell egy végső mozgató, aki egyúttal hozzánk közel áll és szeret. Őt tanulmányozva Aquinói Szent Tamás – a legnagyobb középkori teológus és filozófus – az előbbi fogalmakat ötvözve a keresztény kinyilatkoztatással, megalkotta a mai katolikus teológiánkat is megalapozó főművét, a hit összefoglalását adó Summa Theologiae-t.

Az emberi lélek csúcsa a megismerés, amelyben az akarat az abszolút jó vonzásában van; az értelmet az abszolút igaz vonzza. Az értelem Istenre van hangolva, az akarattal együtt vezet a megismerésre. A megismerést belső akarat vezérli, de nem mindenre figyelek, csak egyes dolgokra. Mindig valamilyen belső kérdésre keresem a választ a megismerés folyamán. Közben pedig nem csak az érzékszerveimre támaszkodom, reflektálatlanul a transzcendentális háttértapasztalat is működik bennem: van öntudatom, elkülönítem a tárgyakat önmagamtól, tudom, hogy nem álmodom, hogy vagyok, és hogy léteznek a dolgok velem együtt – mindez rávezet, hogy kell isteni létalapnak lenni.

A megismerés nem passzív folyamat. Az ember képes fogalmakat alkotni a dolgokról, amelynek során a lényeget kell felfognunk.

Ez nem megmagyarázható. A tudatot Isten megvilágítja a fogalomalkotáskor, így is felismerjük a Teremtőt – mondja Szent Tamás.

Az igazság megismerésével eljutok a szabadság fogalmáig. „Az igazság megvilágosítja az ember értelmét és formálja szabadságát, így eljut az Úr megismerésére. A kinyilatkoztatás az Isten oldaláról egészíti ki és termékenyíti meg az emberi megismerést” – írja II. János Pál.

A hit sajátos választ igényel, az ember egzisztenciális válaszát. Ehhez szükségünk van a kegyelemre. Teljes életünkkel kell válaszolnunk! – figyelmezetett Míra nővér. – Az újkor kezdetén az értelem beszűkült, a tiszta ész fényében próbálta az ember megismerni a világot, így eljutott a mai liberális gondolkodásig, ami megengedi, hogy az ember magának adjon törvényt. A szabadságot az Isten építi az emberben, hogy megismerje vágyait, érdekeit.

Ma a szabadságnak nincs korlátja, a még meglévő testi, nemzeti korlátot is el akarja vetni az ember. A „valamitől szabadság” csonka szabadságfogalom torz, egyetlen célja, hogy megszűnjön minden korlát.

A minőségi szabadság – mely „szabadság valamitől valamire” – célja az élet célja, a boldogság, melyet az Isten ad annak, aki a természetes kegyelmi utat választja őfelé. A mai csonka szabadság alapja egy „semleges” szabadság, ami az erkölcsi jót valójában egy magunkra húzott külső kényszernek éli meg. (Bármi lehet erkölcsi törvény, amit a többség nyomására elfogadok – vélik a hirdetői.)

A jó választáshoz azonban isteni kegyelem kell! – világított rá az előadó. Ezután különböző filozófusoktól idézett szabadságfogalmakat. Végül összegezte:

Isten működése titok, de rá vagyunk hangolva, hogy eljussunk vele a boldogságra. Ha a szabadság megőrzi az istenkapcsolatot, amit munkával érünk el, az erkölcsi törvények ezt a kibontakozást szolgálják, megtaláljuk a vágyott értékeket.

XVI. Benedek pápának a Regensburgi Egyetem aulájában 2006. szeptember 12-én mondott beszéde áttekintésével folytatta Míra nővér az előadását. Az emeritus pápa három dehellenizációs lépésről (a görög filozófia hatásának, azaz a gondolati reflektálásnak kiollózása a teológiából) beszélt: a reformáció korában a „csak a Szentírás” elve volt ez, a 19–20. században a liberális teológia tudományos magyarázata Jézusról mint erkölcsi tanítóról, és végül a mai korban is látható ilyen törekvés: Adaptáljuk vallásunkat a mai kor emberéhez! A szent hagyományt ki kell dobni! Bizonyos fokig túlcsapott a II. Vatikáni Zsinat eredménye: azt is kidobtuk, ami érték volt – mondta a szerzetesnő.

A hitnek az értelemre van szüksége, és fordítva. Ha szétválik a tudomány és az erkölcs, az anarchiához vezet, ugyanis az erkölcsi alapelv nem lehet szubjektív.

Hogyan válhatunk igazzá? Ezt a kérdést tette fel Pilátus is, amikor azt kérdezte: „Mi az igazság?” Isten mutatja meg a választ a kereszten. Látja sebeinket, ő a sebeivel, a halálával gyógyít, üdvözít minket, csak nézni, sokáig nézni kell a kereszten szenvedő Krisztust!

A domonkosok jelmondata: Veritas. Igazság. Ezt az igazságot sokféle módon fedezzük fel, legegyszerűbben, hogy a mondatunk megegyezik a dologgal. Szent Tamás szerint a dolgoknak meg kell felelniük az isteni értelemnek.

Döntéseink mögött lépések vannak.

Születésünkkor adottságokat, körülményeket kaptunk, melyek nem képezik korlátját a szabadságnak. Hitem van, ezekből az adottságokból kell megtanulnom szeretni.

Minden embernek megvan a szabadsága arra, hogy szeressen! – hangsúlyozta az előadó. – A szabadság arra van, hogy felismerjük az értékeket. Míra nővér arról is beszélt, hogy a szentgyónás során megkapjuk a kegyelmet, hogy rossz döntéseinket ne ismételjük meg.

Az ember kiteljesedése, hogy mer szabadon gondolkodni. Ebbe vezetett be Míra nővér bennünket – mondta zárszóként Tokár János atya.

Szöveg és fotó: Magyar Sándorné

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria