Az Eucharisztia ünneplése 106.

Tedd, hogy szentjeiddel számláltassunk az örök dicsőségbe! A legkorábbi ránk maradt szövegben a következőket olvassuk: Aeternam fac cum sanctis in gloriae munerari (Tedd, hogy a szentekkel örök dicsőségüket kapjuk ajándokul.)

A huszonegyedik vers elválaszthatatlan az azt megelőző soroktól: Téged ezért kérünk, minket, szolgáidat segítsd, akiket drága véreddel megváltottál. Szent Ambrus a Péter első levelében található idézet kapcsán – amely himnuszunk hátterében áll – a következőket írja: „Szabadulásunk ára pedig az Úr Jézus vére volt, amelyet szükségképpen megfizetett annak, akinek bűneinkben eladattunk.” (Ep. Constantio 8, in PL 16,1245)

Jeruzsálemi Kürillosz a X. katekézisében pedig a következőket mondja: Jézus olyan út és Bárány, amelynek „drága vére árán” tisztult meg a földkerekség a bűnöktől (vö. X. katekézis 3.).

A megváltott lét és a szentek dicsőségében való részesedés egy témát alkot a himnuszban. Ám a Te Deum laudamus (lásd a himnusz 16–17; 20–21. verseit) értelmezésénél nem tekinthetünk el Szardeszi Melitónnak a húsvét misztériumáról írt szónoklatától sem: „Ő öltötte fel a szégyenletes halált, s gyászba öltöztette a sátánt. (…) Ő az, aki kiszabadított minket a szolgaságból a szabadságra (…), új papsággá alkotott minket, s örökre megszerzett néppé.” (Húsvétról 68, in ÓÍ 8, 539–540)

Péter első levelén túl éppen a Jelenések könyvének sorai segítenek megértenünk a himnusz szövege és a korabeli eucharisztikus ima közötti kapcsolatot is. Nüsszai Szent Gergely a Mózes élete című művében így ír: „Amikor áldozati és illatáldozati oltárról hallasz, gondolj a mennyei lények sátrában folyó szüntelen imádásra. Mert az apostol nemcsak a földi, föld alatti, de a mennyei lények nyelvéről is azt mondja, hogy a mindenség Fejének megadják a dicséretet. Ezt az Istennek tetsző áldozatot nevezi az ajkak gyümölcsének az apostol, vagy jóillatú imának.” (Mózes élete II. in ÓÍ 6, 705.)

A Sanctus énekének Hosanna könyörgésébe kapcsolódik az Egyház Te igitur, clementissime Pater (Téged ezért, legkegyesebb Atya) imája, amelynek folytatásában ez áll: Hanc igitur oblationem servitutis nostrae, sed et cunctae familiae tuae (Ezért szolgáid, de egész családod áldozatát is). Elmondhatjuk, hogy a Te Deum laudamus himnusz ma ismert formájának lezárását képező versek közül az első kettő a húsvéti eucharisztikus imádság és keresztelési szertartás visszhangját képezi, ahogyan erről Ernst Kähler, valamint Szendrei Janka is értekezik.

Magyar Kurír