Az Eucharisztia ünneplése 116.

Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta az ő népét és megváltást cselekedett (néki)! Zakariás, feleségéhez hasonlóan (vö. Lk 1,41) eltelik Szentlélekkel és prófétai jellegű dicsőítő himnuszt kezd énekelni, amelyben hálát ad gyermeke születéséért, ilyen értelemben az angyali ígéret beteljesüléséért, és azért is, hogy feloldódott a nyelve. Az idős pap mindezekért prófétai elragadtatással dicsérheti az Istent, de legfőképpen azért, mert a Messiás fogantatásával elérkeztek az Úr napjai. A gör. eulogitósz szót, az eulogeo ige főnévi alakját az újszövetségi iratok egyedül Istenre alkalmazzák, minthogy egyedül ő jogosult, illetve méltó arra, hogy a jót jól mondják neki. A görög kifejezés héber megfelelője a bárák ige, amely egyébként mindenféle köszöntésnél is használatos, gyökereiben a térdel igével áll kapcsolatban, ilyen értelemben a térdelés, térdre borulás, térdre vétel (vö. Ter 48,12; 50,23) mint az áldás külsődleges kifejezései, az alázatos elfogadás, és befogadás; elismerés és biztonság jele. 

Zakariás a zsidóság által használt áldásmondásokat alkalmazva kezdi énekét: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!” (Zsolt 41,14; vö. Neh 9,5; Dán 2,20b) Valamint: „Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!” (Zsolt 72,18-19; vö. Iz 6,3) És: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«” (106,48; vö. 1Kir 1,48) Míg a felsorolt versek a Zsoltárok könyve I., II., és IV. egységeit záró áldásai, addig Zakariás áldásmondása valami újnak a nyitányát képezi.

Ezen a helyen hadd engedjünk meg magunknak egy liturgikus jellegű kitérést. Éppen a Benedictus kezdő sora világítja meg számunkra a szentségi áldások fogadását térdre borulva, illetve a papi áldások fogadását meghajolva (a rendkívüli formában ezeket is térdre ereszkedve fogadják).

Az ének folytatása még érdekesebb. Zakariás azért áldja az Urat, mert most feltárultak az Úr üdvtörténeti cselekvései. Éppen a Kivonulás könyvének sorai azok, amelyek megvilágítják a bárák ige és a leborulás közti kapcsolatot: „Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.” (Kiv 4,31) Isten szabadító, táplálékot adó (vö. Rút 1,6) és megváltó Úrként nyilvánul meg népe számára: „Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve.” (Zsolt 111,9)

A gör. lütrószisz szó (megváltás) a bűn kötelékei alóli feloldást jelenti, ilyen értelemben a héb. gaal (megvált, visszavásárol: vö. Kiv 13,13) és a pada^h (kivált, váltságot fizet: vö. Lev 25,25.54) jelentéssel rendelkezik.

A megváltó látogatás ezért egyszerre jelenti az Úr üdvtörténeti közbelépéseit a templomi jelenéstől kezdve (vö. Lk 1,5-25), Mária, és méhében a Gyermek látogatásán keresztül (vö. Lk 1,39-45.56), az egész üdvtörténet eszkatológikus távlataival bezárólag.

Kép: Teramo Piaggio: Keresztelő Szent János születése (1535)

Magyar Kurír