Az Eucharisztia ünneplése 119.

Szabadulást ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket. „Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.” (Zsolt 18,18; vö. 2Sám 22,18) „Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.” (Zsolt 106,10) Zakariás énekének ószövetségi alapjaiban a fent idézett zsoltárok szakaszait találjuk. A 18., úgynevezett királyzsoltár 17–20. versei tartalmazzák az egyéni hálaadást, amelyben a zsoltáros hálát ad az Úrnak a nála erősebb ellenségtől való szabadulásért. A 106. történeti zsoltár szakasza viszont elbeszéli a választott nép szabadulását a fáraó rabságából és üldözésétől.

A Benedictus ének gondolati összefüggésében elsősorban olyan ellenségekről van szó, akik el akarják szakítani a népet annak Istenétől. Ebből a szempontból a Messiás, az Üdvösség Szarva az, aki hatalommal és erővel megszabadítja a benne bízókat mindazoktól, akik gyűlölettel vannak Isten és népe iránt; akik gondolataikban kevélykednek (vö. Lk, 1,51; Zsolt 147,8). A gyűlölet jelenti az élet minden területén tapasztalható zaklatást és erőszakot: „Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád? Nép, amelyet oltalmaz az Úr, a te segítő pajzsod és diadalmas kardod. Hízelegni fognak neked ellenségeid s te a nyakukra hágsz.” (MTörv 33,29; vö. Iz 51,22–23) 

Ennél fogva „a támasztotta nekünk azt jelenti, hogy üdvösséget támasztott nékünk ellenségeinktől. Ahogyan előzőleg röviden előjelezte: és az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, folytatásként mintegy nyíltan mondja ezt kifejtve: Üdvösséget ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket. Mindazok, akik gyűlölnek minket, vagy a rosszakaratú embereket, vagy a tisztátalan lelkeket jelenti. Miközben ezek kezeiből is reméljük a szabadítást, a jövendő valóságban is szabadokká válunk tőlük.” (Beda Venerabilis In lucæ evangelium expositio I, 2,1. in PL 92, col. 325.)

Magyar Kurír