Az igazi béke nem csak pillanatnyi erőegyensúly – Székely János közéleti előadása Vasváron

Van-e közvetlen köze a kereszténységnek a közéleti szolgálathoz, szerepléshez? – ezzel a kérdésfelvetéssel indította előadását a főpásztor. Mint mondta, a kereszténység, szentjeink élete és az evangélium elsőre igen távoli ettől a hatalmi harctól. Ám az Egyház társadalmi tanítása világossá teszi, hogy a közélet a maga tiszta, igazi formájában nem a hatalomért való harc.

A kereszténység arra tanít, hogy a közéletben való részvétel az ember szolgálatának egyik legnemesebb formája.

Előszeretettel ábrázoljuk az emberi társadalmat úgy, mint egy piramist, ahol mindenki azért küzd, hogy feljusson a csúcsra. A megyéspüspök rámutatott, a Biblia képe az emberi együttélésről más. Hiszen látjuk, hogy a piramis csúcsára nem jut fel mindenki: a szegényeknek, öregeknek, betegeknek erre esélyük sincs, csak azoknak, akik senkivel nem törődve haladnak a cél felé. És nemcsak emiatt van sok megkeseredett ember a világban, hanem mert

nem arra születtünk, hogy gyűjtsünk, hanem hogy alkossunk, szeressünk.

Mint egy test, olyanok az emberek egymásnak: a szegény, a beteg, az idős ember nem teher a társadalomnak, hanem a testvérünk.

Székely János kifejtette: az Egyház kiáll az ember magántulajdonhoz való joga mellett, hiszen ez olyan terület, ahol az emberek kibontakoztathatják életüket. Ugyanakkor a magántulajdonhoz való jog nem mindenekfeletti jog, minden ember emberhez méltó megélhetéséhez való joga ezt felülírja.

Napjainkban a Föld nyolc leggazdagabb emberének annyi magánvagyona van, mint a Föld lakossága legszegényebb felének – kb. 3,5 milliárd embernek – összesen; ez a mai gazdaság legnagyobb problémája.

Székely János kitért arra is, hogy az Egyház tanítása szerint minden nyelvi és kulturális közösségnek joga és kötelessége, hogy ápolja, védje a nyelvét, hogy ezt önállóan iskolákban, színházakban megtegye, még ha nincs is saját hazája.

Vétek az emberi méltóság ellen, ha egy közösségtől az anyanyelvét el akarják venni – hangsúlyozta az előadó. – Az Egyház úgy véli, hogy az országok határait nem háborúkkal kell meghúzni, hanem igazságosan, az etnikai, történelmi valóságnak megfelelően, így például a kurdok esetében, akiknek saját hazájuk nincs, pedig hatalmas nemzetet alkotnak kultúrával, nyelvvel.

Székely János beszélt előadásában a migrációról is. Kifejtette: a Földet a Teremtő minden embernek szánta, és ezért ha valahol az emberhez méltó megélhetés lehetetlenné válik vagy sérül, akkor az ott élőknek joguk van arra, hogy bárhol máshol a Földön emberhez méltó megélhetést, új hazát kapjanak. Az emberiségnek pedig segítenie kell a menekülteknek. Ugyanakkor az Egyház azt is állítja, hogy a befogadó nemzetnek joga eldönteni, hogy kit enged be. A bevándorlónak pedig kötelességei is vannak: például a befogadó ország javait, kultúráját tiszteletben tartani.

A püspök elmondta: az Egyház tanítása szerint a munka nem a haszon, a pénz megkeresésének eszköze csupán, hanem a felebarátaink szolgálata. Azért dolgozunk, hogy segítsük a másik embert, nemesítsük magunkat, Istent dicsőítsük. A munka emberi jog és ezért minden államnak törekednie kell a teljes foglalkoztatottságra.

A Biblia szerint az igazi béke az igazságosság és a szeretet gyümölcse, nem csak pillanatnyi erőegyensúly.

Amíg a Földünkön annyi az igazságtalanság, mint napjainkban, addig tartós béke nem lesz,

vélte Székely János, aki hangsúlyozta, hogy az Egyház tanítása is az, hogy a háború sosem a megfelelő megoldás a nemzetek közötti problémák megoldására.

Kifejtette, hogy minden nemzetnek joga van magát megvédeni a jogtalan támadásokkal szemben. A védekező háborúnak azonban van négy feltétele. Az első, hogy az a kár, amit a megtámadott közösség elszenved, súlyos és tartós legyen. A második, hogy minden más eszközt a megegyezéshez már kimerítettek. A harmadik, hogy legyen esély a sikerre. A negyedik, hogy a háborúnak ne legyen súlyosabb a kára, mint amit a jogfosztott állapot – amely miatt a háború kirobbant – okozott.

A keresztény katonának, de minden jóindulatú katonának is, kötelessége minden olyan parancsot megtagadni, ami bűncselekményre, embertelen cselekményre kötelezné őt.

Ehhez minden államnak biztosítania kell a katonai szolgálat megtagadásának jogát. A nemzetközi közösségnek is kötelessége, hogyha valahol egy közösségnek a jogait eltiporják, akkor ott fellépjen, például szankciókkal. Ám ezeket is csak akkor lehet alkalmazni, ha azok célzottan a háború felelőseit érintik, nem egész nemzeteket.

Végszóként Székely János elmondta, az Egyház társadalmi tanításának szíve a szeretet. Arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni.

Az emberiség legnagyobb haszna az lenne, ha nem a mennyiségi növekedést keresnénk, hanem a minőségit.

Akkor leszünk boldogabbak, ha tudjuk, hogy a világ más tájain, például Afrikában, Indiában is van elég ennivalója mindenkinek.

Székely János megyéspüspök előadását meghallgathatják ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír