Boldog Scheffler Jánosra emlékeztek Szatmárnémetiben

Külhoni – 2016. május 19., csütörtök | 9:00

Schönberger Jenő megyéspüspök mutatott be hálaadó szentmisét május 17-én, Boldog Scheffler János emléknapján a szatmárnémeti székesegyházban.

KÉPGALÉRIA  – klikk a képre!

A főpásztor bevezetőjében „a Szűzanya koszorújába” illesztette a vértanút: „A Boldogságos Szűzanya, a vértanúk Királynőjének gyönyörű koszorújába egy csodálatos ékkövet, egy piros rózsát adott az egyházmegyénk Boldog János püspökünk vértanúsága által. Büszkék vagyunk rá, imádkozunk érte, hogy minél hamarabb a szentek sorában tisztelhessük, de hozzá is imádkozunk már. Még a pünkösd vonzásában vagyunk. Imádkozzunk ebben a szentmisében Boldog János püspökünkhöz, hogy esdje ki Istentől azt a kegyelmet, hogy mi is tudjunk ilyen lánglelkű hős apostolok lenni.

A szentbeszédet Kühn Pál tiszteletbeli kanonok mondta, felidézve a vértanúval való utolsó találkozást: „A szentek nem az egyház külső díszei, hanem egy fa virágai és gyümölcsei, amelyek kinyilvánítják a fát átitató, kimeríthetetlen életnedvet. A szentek nem díszek Isten országának terebélyes fáján, hanem az Isten szeretetének jelei, amelyekkel elárasztja az ő gyermekeit, s az ember részéről a kegyelemmel való együttműködés bizonyítékai. Szentnek lenni nem kevesek kiváltsága, hanem Isten egész népének egyetemes hivatása. Nagy püspökünk, Boldog Scheffler János az imádság és a szemlélődés, valamint a cselekvés embere volt, akinek Jézus Krisztus iránti szeretete az egyház és a világ fáradhatatlan szolgálatában mutatkozott meg, s ugyanakkor a szenvedések vállalásában és a vértanúhalál elfogadásában is kifejeződött. Kicsi gyermek voltam, amikor 1946-ban vagy talán ’47-ben Erdődön bérmált. Lovas szekérrel jött Béltekről, és a hívek serege ott várta a templom mellett, fogadta az érkező püspököt. Amikor az országútról befordult a plébánia felé a szekér, levette kalapját, és áldást osztva ment be a plébánia udvarára. Délután pedig, mint mindig, hittanvizsgát tartott, vizsgáztatta a bérmálkozókat. Ott láttam még egyszer magas, méltóságteljes alakját, az iskolások körében. De azóta nemcsak fizikai nagysága, hanem hátrahagyott művei, írásai alapján mind jobban kirajzolódik előttem az ő nagy, kiemelkedő alakja, lelki nagysága.”

Kühn Pál rámutatott, Boldog Scheffler János tudott egészen égő áldozattá lenni, Isten akaratában: „Testvéreim, a nagy fizikumú embernek földi részéből nagyon kevés, amit megtaláltak ott, a jilavai temetőben, és ami itt – a székesegyházban – várja a feltámadás napját: koponyája és két lábszárcsontja csupán. De élete, vértanúságának története, másrészt pedig a vértanú iránti tiszteletünk rendkívüli jelentőségű hatást kell hogy elérjen a jelenre, a jövőre és egész hitéletünkre. Élete minden szakaszában hangoztatott célja Isten akaratát keresni, felmérni az adott helyzetben, és teljesíteni azt. Ez a legfőbb célunk és feladatunk! Lelki életének fő célkitűzése az igazi felebaráti szeretet megvalósítása volt. Azt vallotta, hogy a szeretet próbája, mértéke, fokozója a másokért hozott áldozat. »Egészen elégő áldozattá kell lennünk« – mondotta. Ezért akart vezeklő, engesztelő lélekké válni – mert másképp az egységet nem lehet megteremteni. Amit az Atyától is kér isteni Üdvözítőnk, azt másképp nem lehet megvalósítani. A bűn ugyanis nagy veszélyt jelent az egységre nézve. (...) A mi boldogságunk azon múlik, hogyan élünk. A világ csábítását vagy pedig Jézus igazságát követjük az életünkben? Az igazság képessé tesz, megengedi, hogy összhangban, harmóniában éljünk Istennel és embertársainkkal.”

A szentmise záró áldását követően Schönberger Jenő püspök az asszisztenciával Boldog Scheffler János síremlékéhez vonult, ahol közösen elvégezték a tiszteletére szerkesztett litániát, s imádkoztak szentté avatásáért.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria