Székely János Kámonban: Életünk olyan, mint egy titokzatos tó

Hazai – 2017. november 27., hétfő | 14:01

November 26-án Székely János megyéspüspökkel együtt ünnepelték Szombathely Kámon városrészének hívei templomuk védőszentje, Krisztus király búcsúnapját. Az ünnep alkalmából a főpásztor megáldotta a templom mellett épülő közösségi ház alapkövét.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Búcsúi szentmisét ünnepeltek a kámoni Krisztus király-templomban, amely 1950-ben épült a helyiek összefogásával.

A homília kezdetén Székely János püspök arról beszélt: Mózesnek Isten egy égő csipkebokorban jelent meg – s a régi bibliamagyarázók sokszor feltették a kérdést: miért így? Az egyik nagyon különleges válasz szerint azért van Isten a lángok között, mert a népe is, az övéi is ott égnek Egyiptomban, a rabszolgaság kohójában, a szenvedésben. S azért van Isten a tövisek között a csipkebokorban, mert a népét is ütik-verik a rabszolgahajcsárok. Isten így szólt Mózeshez: „Hallottam népem jajkiáltását, ismerem a szenvedését.”

Az evangélium kapcsán Székely János rámutatott: minden szeretetlenségtől szenvedő emberben, minden magányosban ott él titokzatosan, rejtetten maga az Isten. Talán soha nincsen hozzánk közelebb, mint amikor szenvedünk.

Krisztus különleges király, akinek soha nem volt földi trónusa. Az egyetlen trónszék, amire felült,  a kereszt trónja volt. Az egyetlen korona, amit felvett, a töviskoszorú volt. A kereszten hódította meg országát. Abban a fájdalmas, véres győzelemben vált minden szenvedő, minden ember királyává – fogalmazott a püspök.

Majd így folytatta: Krisztus országa a szeretet országa. Az az ember él ebben az országban, aki felismeri őt a gyöngében, a szegényben, a betegben. Hogyan tudnánk ebben az országban élni? Mindenekelőtt úgy, hogy befogadjuk ezt a szeretetet. Az ember szíve menthetetlenül töredékes és véges. Nem tudunk nagylelkűen szeretni egy életen át, csak akkor, ha Isten odaföntről betölti a szívünket.

A szónok felidézte, amit a bencés Korzenszky Richárdtól hallott. Richárd atya a tihanyi apátságba látogató fiatalokat gyakran elviszi naplemente idején egy olyan helyre, ahonnan jól látszik az egész Balaton. A gyerekek néma csöndben szokták nézni a lélegzetelállító naplementét, amit sokuk életében először lát. Mennyire fontos lenne odavinni a gyerekeket az élő Isten titkához, aki ezt a világot gyönyörűnek alkotta – hangsúlyozta Székely János. – A gyermeknek legfőbb nevelője Isten; sok mindent, amit a szülő nem tud elérni, Isten titokzatos módon megtesz a gyermek szívében.

Elmondta: a szeretet országában élni azt is jelenti, hogy észreveszem a szeretetet, ami felém árad, s valami kicsit ebből visszaadok, megköszönök. A püspök arra biztatta a gyerekeket, fiatalokat, kérdezzék meg önmaguktól: Érzik-e a szüleim, nagyszüleim, hogy szeretem őket? Ki tudom-e ezt fejezni?

Az életünk olyan, mint egy titokzatos tó, amit Isten megtölt kegyelemmel, áldással, szeretettel – nagyon fontos, hogy ebből a tóból bőségesen továbbáradjon a víz. Ha nem adjuk tovább, mocsárrá változik az életünk, halott lesz. Tovább tudom-e adni a kapott kincset? Továbbadni például a házastársamnak, aki a legelső felebarát? Tudom-e dicsérni őt, észrevenni benne a kincseket? Segíteni őt, hogy az élete boldog legyen? Tudok-e neki köszönetet mondani?

Székely János elmesélt egy történetet, amely szerint az Egyesült Államokban egyszer egy afroamerikai férfi végre rászánta magát, és elment egy kisegyház gyülekezetébe – ahol azonban egy öltönyös úr már az ajtóban megállította, és elmondta: ez egy nagyon előkelő gyülekezet, ő nem idevaló; menjen szépen haza, és gondolkodjon el, őt az Úristen hova is küldi, hova hívja... És már kint is találta magát az utcán. A férfi hazament, elkezdett imádkozni, és lelke mélyén egyszer csak Krisztus hangját hallotta: „Ez valóban egy nagyon előkelő gyülekezet… Én is már vagy húsz éve próbálok oda bejutni, de még nekem sem sikerült.”

Ha nincs a szívünkben és a közösségeinkben helye a gyöngének, a szegénynek, a kitaszítottnak, akkor nem lesz helye Istennek sem. Legyen ez a közösségi ház számukra is menedék – kívánta a püspök az új létesítmény alapkövének elhelyezése előtt. – Ha nincs ott a felebaráti szeretet hitelesítő pecsétje az életünkön, akkor az imádságunk hamis és hiteltelen.

Székely János megyéspüspök szentbeszédét itt hallgathatják meg.


A búcsúi szentmise után letették a leendő kámoni közösségi ház alapkövét. Köszöntőt mondott Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési képviselője és Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere. Az alapkövet Székely János megyéspüspök áldotta meg.

A tervek szerint jövő nyárra elkészülő közösségi ház közel 170 négyzetméteres lesz, amelyhez még egy mintegy 50 négyzetméteres terasz is tartozni fog. Három termet alakítanak ki, és 70-80 ember befogadására lesz alkalmas az épület – mondta a  Szombathelyi Egyházmegye honlapjának adott interjújában Molnár Szabolcs plébános. Kiemelte a plébánia sokszínű közösségi életét: a hitoktatás mellett gitáros énekkar, templomi kórus is működik, rendszeresen tart összejövetelt a Mária Légió és a templomi imacsoport is. Számukra nyújt majd jó lehetőséget programjaik, találkozóik megtartására a közösségi ház, amely ugyanakkor helyt ad majd olyan kulturális vagy egyéb közösségi rendezvényeknek, programoknak is, amelyek egy plébánia profiljába beleillenek. A ház egybeépül a templommal, így olyan helyiséget is létesítenek, ahol például a kisgyermekes családok is részt vehetnek a szentmisén.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Benkő Sándor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria