Bűnbánatra int és reményt kelt az advent – Apor Vilmos püspök prédikációja 1943-ban

Bevezetés. Apokaliptikus időket élünk. A mai szent evangélium szavai ma kétszeres súllyal nehezednek ránk. Ha talán nem is a világ vége, de ennek a mi kulturált, európai életünknek mintha a vége közelednék. „Nép nép ellen kelt fel” (Lk 21,10), és nép népet pusztít. „Az ég erői megindulnak” (vö. Lk 21,26). Egyik világváros, gazdasági, közlekedési gócpont a másik után átéli, hogy tüzes bombák irtózatos vijjogással zuhannak házakra, utcára, és bömbölő robajjal robbannak széjjel, és nyomukban összerombolt háztömbök, szétmorzsolt értéktárgyak, bútorok. Sisteregve lángol, füstölve ég mérföldnyire az egész táj, pokoli forróság hömpölyög végig az utcákon, mely felperzsel, tönkretesz mindent. „És megdermednek az emberek” (Lk 21,26) a félelemtől és rettegéstől. Mi pedig, kiket eddig megkímélt a Gondviselés, megborzadva kérdjük, mikor kerül ránk a sor. Így kezdjük az adventet.

1. Félelem, megriadás! Ez-e az igazi adventi hangulat? Kell ennek is lennie. Az egyház évezredes hivatásának egyik része, hogy mint Keresztelő Szent János, hangos szóval hirdesse a bűnbánatot, az Úr félelmét, mely a bölcsesség kezdete. Szüksége van erre a mai világnak. – Mert az Istentől elfordult világ a maga vétkének következményeit sínyli most. – Kellett neki az Isten nélküli boldogság. Uralmát ki akarta terjeszteni mindenre. Meghódította tudományával a föld színét és a föld belsejét, a tengert és a levegőt. – Felkutatott sok erőt, mely eddig ismeretlenül szunnyadt az atomokban. – Behatoltak az egészségtan szövevényébe is, és a kórokozók milliárdjainak pusztításába kezdtek, felvették a harcot a leselkedő halállal. – Így fogtak hozzá a földi paradicsom létesítéséhez, mely konkurense legyen a túlvilágnak. – Szabadságot minden erkölcsi korláttól, minden tilalomfától! – A technika csodáinak alkalmazásával általános jólétet, kényelmet, bőséges gyönyört és élvezetet szerezni az emberiségnek! – Ezekért az eszmékért birokra keltek egymással a nemzetek és a társadalmi rétegek. Ebből háborúnak kellett keletkeznie, forradalmaknak kellett kirobbaniok. De a háborúk és a forradalmak elpusztították mindazt, amit a kultúra alkot, általános nyomort, szenvedést, nélkülözést idéz elő, s így az istentelen törekvések magukban hordozzák a büntetést és a penitenciát, s a gondolkodó elmét s a józan lelkeket a mea culpára kényszerítik. – Igenis megérdemeljük, hogy ránk következzenek a szorongattatás napjai, és a félelem és rettegés órái! – Tegyetek penitenciát! Ez az első, amire a mai advent int!

2. De az egyház adventje nem hagy fetrengeni a porban, a megalázottság mélységében. Felemel. Reményre kelt, bizalommal tölt el. Ez igazi célja. „Midőn pedig ezek (ti. a borzalmak) kezdődnek – mondja a mai evangéliumban az Úr – egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közelget a ti váltságtok” (Lk 21,28). Föl a fejjel! A Krisztus-hívőt semmi sem sújthatja le végleg. A hitnek közvetlen eredménye és következménye: a remény. – Ez az advent igazi erénye és kedves kivirágzása. Az Ószövetségnek sok ezer éves adventjét is a remény aranyozta be, mint hajnalpír az éjszakát. – A mi reményünk azonban nem tűnő földi erőkben van. Csalódik mind, aki ezekben bízik. Nem hozhatja a megváltást egyetlen ember. Pedig mindig újra nekibuzdul a nép, és várja, lesi a földi messiásokat. Hol egy fáraó, hol egy babilóniai király, hol a perzsa nagykirály, vagy a macedón Nagy Sándor, a római Augustus, a germán Nagy Károly, a francia Napóleon, vagy keleten Dzsingisz kán, Batu kán, Timur Lenk, Nagy Péter cár, de miért merüljünk el a múltban, a mai kor is naivul bízik egyes nagyokban. És mindig csalódott a világ az ilyenekben. – Heergeräte eines Stärkeren, Die, gebraucht, verbraucht zerstieben. [„eszközei voltak csak egy erősebbnek, melyek használva, elhasználva elenyésztek”] – Bíztak hadseregekben, góliátok izomerejében, bíztak tudományban, találmányokban, gépekben, és csalódtak, csalódtak. – De adventünk reménysége nem is csak a próféták szava, kik az ismeretlen eljövendőre utaltak, adventünk minden bizodalma ahhoz irányul, kiről tudjuk, hogy már eljött, már elfoglalta trónját, megszervezte birodalmát, kihirdette uralmának alapelvét, törvényeit, kitárta már kincseit, adományait, kinyújtja felénk oltalmazó segítő kezét, csak feléje kell menni, csak kitárni neki szívünket, életünket, házunkat, hazánkat, társadalmunkat, és itt a megváltás.

3. „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Reményünk tehát csak az, hogy ami itt van köztünk, bennünk is legyen, és szerinte átalakuljunk világosságról világosságra. „Adveniat regnum tuum” [Jöjjön el a te országod” (Mt 6,10)] – Itt van Krisztus tanítása, melyet ha megtartanak, átalakul ez a földi élet „az igazságosság, szeretet és béke királyságává.” – Általa bocsánat jut mindnek, aki töredelmes bűnös. – Általa élet újul meg a beteg és halott lélekben. – Általa megáldatik a család és a boldogság hajlékává lesz. – Általa eggyé forr a társadalom, megnyílnak a szívek szeretetre, és elmúlik minden nyomor és nélkülözés. – Általa igazság jut az elnyomottnak, és elegendő munkabér a dolgozóknak. – Általa lelkiismeretes munka folyik minden üzemben, és kölcsönös összefogás jön létre kicsiny és nagy között. – Általa lelohad minden harag, megszűnik minden gyűlölet, és összhangba olvad minden akarat. – Benne vigasz minden fájdalomra, világosság minden homályra, támasz jut a gyarlónak. – Istenem, mily szép volna ez a világ, ha Isten országa valóra válnék, és Krisztus megváltása teljessé lenne minden ember lelkében, minden hadi otthonban, minden munkahelyen, minden államban, az egész földkerekségen!

Befejezés. „Excita potentiam tuam et veni. Serkentsd fel hatalmas erődet, és jöjj el!” (Zsolt 80,3) Így könyörgünk mi, a második világháború szenvedő alanyai, és mellünket verve a múltért, bízva tekintünk a jövőbe, és kérjük, hogy amit emberi gyarlóság és ördögi gonoszság elrontott a földön, tegye jóvá megváltói kegyelmével az Isten hatalma már itt a földön, és tegye teljessé boldogságunkat az örök élet hazájában! Amen.

Forrás: Apor Vilmos püspök beszédei. Közreadja: Lukácsi Zoltán. Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, tanulmányok. Győr, 2012.; Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír