Dorogról Kubába: Vándor József atya nyomában

A múlt héten Bruno Roccaro atya vezetésével kubai küldöttség járt Magyarországon, hogy további adatokat, személyes élményeket gyűjtsenek a misszionárius Dorogon és környékén élő rokonaitól, tisztelőitől.

A tapasztalatokat összegezték, Vándor Wech József hagyatékából származó fényképeken lévő személyeket beazonosították. A dokumentumokat felhasználják majd annak az életrajzi könyvnek az elkészítésénél, amelyet a boldoggá avatási ceremónián adnak át a Szentatyának Rómában.

Kiss-Maly László dorogi esperes és Tittmann János polgármester május 7-én fogadták a kubai delegációt, a magyarországi szalézi tartományfőnök, Ábrahám Béla atya kíséretében. Majd a Német Nemzetiségi Emlékházba látogattak, ahol a Puchner család, azaz Vándor atya rokonai segítették a képeken lévő személyek beazonosítását, a családfakutatást. Megnézték a szentéletű misszionárius szülői házát is, ahol a rá jellemző egyszerűség uralkodik a mai napig.


Az eseményen jelen voltak: Kolonics Péterné elnök asszony, Molnár Albert képviselő, Kubából Bruno Roccaro atya, posztulátor, aki a boldoggá avatás anyagait gyűjti a Szentszék megbízásából, a Santa Clara-i Vándor múzeum igazgatója, valamint Depaula Flavio SDB szalézi szerzetes pap, tartományi titkár, ekonómus, Bende György, a Bányásztemplom világi elnöke, Diószegi László, az akkori dorogi káplán, aki sokat beszélgetett Vándor Wech Józseffel, a rokonok: Hágelmayer Antal, Puchner Ferenc, Wech Attila és Sasvári Katalin nemzetiségi képviselő.

Diószegi Lászlótól megtudtak egy érdekes részletet: az egyszerűség, a vidámság jellemezte a papot, aki Dorogon legutolsó hazalátogatásakor rácsodálkozott a plébánia udvarára és szépen művelt zöldséges kertjére. Mosolyogva jegyezte meg akkor: „Szép-szép, de hol focizhatnak itt a gyerekek?" Ez az apró epizód is szemlélteti, hogy bárhol járt, mindig a fiatalság érdekeit nézte elsőként és bárkivel megtalálta a hangot egész életében. A delegáció tagjai meggyőződtek arról, hogy Dorogon is hasonló tisztelet övezi Vándor atyát, mint Kubában. A Szent Borbála-templomban ennek a tiszteletnek adnak tanúbizonyságot azzal is, hogy színes üvegablakon ábrázolják majd a boldoggá avatás felé tartó papot. Az üvegen kubai és dorogi jelképekkel veszik majd körbe az erényes misszionáriust.


Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély benyomást tett a kubai Santa Clara Egyházmegyére, ahova Vándor atya 1954. december 9-én érkezett azzal a céllal, hogy felépítse a Rosa Pérez Velasco Művészetek és Mesterségek Intézetét, és ellássa a Kármelhegyi Boldogasszony-templom híveinek lelkipásztori gondozását. Az egész városban ismerték a „béke emberét", a példás papot. Vándor atya keresett lelki vezető volt, kedves és barátságos, a szíve mindig nyitva állt a fiatalok és a felnőttek előtt. Negyven évig szolgálta ott híveit. Boldoggá és szentté avatását tíz évvel ezelőtt kezdeményezték Kubában a szalézi rend tagjai.

A Szalézi Rend Vándor atya életéről és erényeiről szóló több évtizedes kutatómunka eredményeként összeállított - a hősi erényeit és fogadalmát tartalmazó - pozíciót januárban nyújtotta be a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának, amelynek tanácsadói vizsgálják Isten Szolgájának ügyét.

Bruno Roccaro atya ellátogatott Péliföldszentkeresztre, ahol Vándor atya megkezdte szalézi életét és találkozott a korábbi tartományfőnökkel, Havasi József atyával is. A tartományfőnökségen hosszasan elbeszélgetett Lengyel Ákos újságíróval - a 94 éves Roccaro atyával készült interjút a júliusban megjelenő Szalézi Értesítőben olvashatják, amelyből több érdekes részletet is megtudhatnak majd hazánk távolba szakad fiáról, aki a boldoggá avatás felé tart.

Magyar Kurír