Egymásnak testvérei vagyunk – Emlékművet avattak a roma holokauszt áldozatainak emlékére Körmenden

Az eseményen Horváth István, a körmendi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta: „Fontosnak tartottuk, hogy Körmenden is legyen a roma áldozatoknak emlékmű, mivel a német megszállás idején a komáromi csillagerődbeli tábor mellett a legnagyobb cigány gyűjtőtábor az országban itt volt. Innen indult el sok roma család a Harmadik Birodalom számos területén felállított koncentrációs táborokba.”

„Megállunk egy pillanatra, hogy gyászoljuk és emlékezetünkbe idézzük azt a több ezer cigány honfitársunkat, akiket a II. világháborúban meggyilkoltak” – tette hozzá.

Az emlékművet Székely János szombathelyi megyéspüspök áldotta meg.

Rövid beszédében a főpásztor felidézte: 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel Auschwitzban a cigánytábort megsemmisítették. A szörnyűség csak egy állomás volt a cigányság több száz éves üldöztetésében. Európába az 1300–1400-es években érkeztek, a török elől. Már az 1400-es évek végén az egész Német Birodalomból kitiltották őket, Angliában törvény is született arról, hogy ítélet nélkül ki lehet végezni a cigányokat. A II. világháború alatt a koncentrációs táborokban rajtuk kísérleteztek, kínozták őket.

Az embertelenségben ott ragyogott mégis a hit, a remény fénye – fogalmazott Székely János püspök. Kiemelte a roma emberek bátorságát, amikor Auschwitzban nem engedték szétválasztani a családokat, így a férfiak, nők, gyermekek együtt maradtak; vagy amikor 1944. május 26-án ellenálltak a meggyilkolásukra irányuló német kísérlet ellen.

Bár sok magyar ember is közreműködött a romák megölésében, voltak, akik kiálltak értük, segítették, mentették őket – mondta a szombathelyi megyéspüspök. Emlékeztetett Apor Vilmos győri megyéspüspök példájára, aki megmentette a deportálás elől az egybegyűjtött cigányokat.

Amíg nem ismerjük fel a másik emberben a testvérünket, addig az éjszaka uralkodik bennünk

– idézett egy zsidó bölcsességet Székely János.

Minden embernek, megpillantva testvérét, aki lehet szegény, lehet a bőrszíne, kultúrája más, fontos felismernie, hogy a Teremtő Isten remekműve, gyermeke. Egymásnak testvérei vagyunk, és ebben a közös hazában együtt boldogulhatunk – hangsúlyozta a főpásztor.

Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke beszédében kiemelte: a több ezer roma ember állami segítséggel történő meggyilkolása 78 év után is része az életünknek, hétköznapjainknak, és

mint eleven, lüktető múlt soha el nem múló, kimondhatatlan, leírhatatlan örök fájdalom.

A romák is a magyar államhoz tartoztak, tagjai voltak a társadalomnak, nem elkülöníthető tagjai a nemzetnek.

Ferkovics József, a Fáklyavivők Egyesületének elnöke az auschwitzi tábor egykori lakójának a cigányok meggyilkolásáról szóló visszaemlékezését idézte fel. Beszédében ismertette: a magyarországi romák állami szintű üldöztetése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a kóborló cigányok nyilvántartásba vételére, testi megjelölésükre, a renitensek állami munkatáborba helyezésére.

Ezt követően is számos korlátozás nehezítette a romák életét. 1941-ben a német hadműveleti területre tereltek több ezer romát, ahol SS-katonák megölték a többségüket.

1943-tól folyamatosan hurcolták el a roma embereket kényszermunkatáborba, majd gyűjtőtáborokat hoztak létre számukra országszerte, Komárom után a második legnagyobbat Körmenden. Innen indult több ezer család a haláltáborokba.

A megemlékezés végén több szervezet képviselője koszorút helyezett el az újonnan avatott emlékműnél.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír