A szentmise elején Marton Zsolt köszöntötte a szentelendőket, pap- és püspöktársait, valamint az ünneplő híveket, és megemlékezett mindazokról a pap- és diakónustestvérekről, akik most ünneplik szentelési jubileumukat, továbbá azokról is, akiket az ország több pontján ugyanezen a napon szentelnek.
A szentmise olvasmányai közül a szentlecke (ApCsel 6,1–7b) az első diakónusok kiválasztásáról szólt, az evangélium (Lk 10,1–9) pedig a hetvenkét tanítvány meghívásáról. Ezekre utalva Marton Zsolt püspök beszédében kitért a diakónusi szolgálat lényegére.
„Mindannyian, akiket keresztelésünkkor megkentek krizmával, küldetést kaptunk az egyetemes papságra, azaz mindannyian meg vagyunk hívva arra, hogy evangéliumi életünkkel tanúságot tegyünk Krisztusról.
A szolgálati papságra meghívott személyeknek pedig különösen is szól a meghívás, hogy életüket szeretetáldozattá tegyék másokért.
Feladatuk továbbá – Szent Pált idézve – a keresztény hit tisztaságának őrzése és továbbadása. Mindezt az ige, a liturgia és a szeretetszolgálat hármas egységében teljesítik be: a diakónus feladatát képezi az evangélium ünnepélyes felolvasása, szentbeszéd mondása, valamint szentmisén kívül a keresztelés, házasságkötés, temetés szertartásának végzése, illetve egyéb, úgynevezett paraliturgikus események vezetése, mint szentségimádás, litánia.
A szerpapságra készülők ígéretet tesznek a zsolozsma imádkozására, vállalják a nőtlenséget és engedelmességet fogadnak püspöküknek és utódainak. Ennek kapcsán Marton Zsolt kérte őket, hogy mindig törekedjenek az imádságos lelkületre, a cölibátust ne korlátozásként, hanem a mennyek országáért vállalt szeretetként éljék meg és az engedelmesség lelkületének megélésével járuljanak hozzá az egyházi hierarchia egységének építéséhez.
Ne feledjétek: mostantól életeteket kell adnotok – velem és a paptestvérekkel együtt – azokért, akiket szolgálni fogtok.
Ebben a világban, amely egyszerre kihívásokkal van tele, ugyanakkor sok szépséget is tartogat számotokra. Kérjük, ehhez adja meg az Úr az Ő kegyelmét számotokra!” – zárta beszédét a főpásztor.
Ezt követően a szentelendők elmondták ígéreteiket, letették engedelmességi fogadalmukat, majd a szentelés fő mozzanataként a püspök a kezét a fejükre téve kérte számukra a Szentlelket.
A Mindenszentek litániája alatt földre borulva imádkoztak. A könyörgéseket a beöltözés követte, amikor magukra öltötték a stólát és a dalmatikát. Majd átvették a püspöktől az evangéliumoskönyvet, amely a hit hirdetésének jelképe.
A szentelési szertartást az Eucharisztia liturgiája követte, amelyben már a két diakónus szolgált.
Szabó Gábor (1987)
Dunakesziről, a Szent Mihály-plébániáról származik. 2017-ben jelentkezett papnövendéknek a Váci Egyházmegyében. Két év előkészítő szeminárium után három évet töltött el Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, Budapesten végezte. Korábban általános és középiskolai tanárként dolgozott.
Szentelési meghívójára ezt írta: „De én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” (Lk 22,32)
Urbán Gábor (1990)
Monorról, a Nagyboldogasszony-plébániáról származik. 2020-ban jelentkezett papnövendéknek. Mivel korábban hitoktatói végzettséget szerzett és dolgozott kilenc évet katekétaként az egyházmegyében Inárcs és Örkény településeken, lehetősége nyílt rá, hogy már ebben az évben jelentkezzen diakónusszentelésre.
A szentelési meghívójára egy Chiara Lubichtól származó idézetet választott: „Te jössz hozzám látogatóba. És én válaszolok Neked: Itt vagyok, Uram!”
A frissen szentelt diakónusok a szertartás végén hálát adtak mindazokért, akik elindították őket a hitben és a papság felé vezető úton, imádkoztak értük, bíztak bennük. Megköszönték a monori és a dunakeszi híveknek, hogy együtt ünnepeltek velük. A főpásztor életére és szolgálatára Isten áldását kérték, valamint maguk számára kérték a kegyelmet, hogy ők is megtapasztalhassák Isten hűséges szeretetét.
Szabó Gábor a veresegyházi Szentlélek-plébániára, Urbán Gábor a verőcei Szent András-plébániára kapott beosztást a pappá szentelés előtti utolsó gyakorlati képzési évre.
Az ünnepi szentmisén a váci székesegyház kórusa végezte a zenei szolgálatot Varga László karnagy, egyházmegyei zeneigazgató vezetésével.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Szöveg: Gáborné Haáz Andrea
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria