Elhunyt Gyurácz-Németh Ferenc állandó diakónus

Gyurácz-Németh Ferenc 1948. augusztus 30-án Ácson született. Négyen voltak testvérek, köztük ő volt a legfiatalabb. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a győri Bencés Gimnáziumba járt, ahol 1966-ban érettségizett. A gimnázium első három évében Kühár Ede OSB, a negyedik évben Pulay Csaba OSB volt az osztályfőnöke. Ezt követően Székesfehérváron szerzett földmérő üzemmérnöki diplomát.

Aktív évei során végig földmérőként dolgozott.

1974. augusztus 17-én a győri Szent Anna-templomban (Magyar Ispita) kötött szentségi házasságot. Két gyermekük született, Ágnes 1975-ben, András 1976-ban. Isten öt unokával is megajándékozta őket. Családjuk 1974 és 1989 között Győrben élt, majd 1989-ben Ménfőcsanakra költöztek.

Figyelme az 1980-as években fordult a teológia, illetve az egyházi szolgálat felé. Budapesten elvégezte a hároméves teológiát levelező tagozaton. Ezt követően hitoktatóként tevékenykedett, először a győri Szentlélek-plébánián, majd lakóhelyén, Ménfőcsanakon, a Szent Kereszt-plébánián. Közel három és fél évtizedig tanított hittant gyerekeknek, illetve fiataloknak. Időközben megfogalmazódott benne a gondolat, hogy családos diakónusként is szolgálatot vállaljon. Várszegi Asztrik püspök, főapát 2005. augusztus 28-án, Szent Ágoston püspök ünnepén szentelte diakónussá.

Gyurácz-Németh Ferenc Szent II. János Pál pápa 1996-os magyarországi látogatása során a pápalátogatást szervező győri iroda vezetője volt.

Diakónusként rendszeresen látogatta és áldoztatta a betegeket, a győri Kálóczy téri Idősek Otthonában rendszeresen tartott igeliturgiát. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál az értelmi fogyatékosok gondozásában önkéntesként vállalt szolgálatot.

Gyógyíthatatlan betegsége egy éve kezdődött. Nagy türelemmel viselte szenvedéseit, ezeket tudatosan ajánlotta fel Istennek.

Köszönjük Istennek Ferenc testvérünk életét, a családjában megélt szeretetét, és az egyházi szolgálatban megélt buzgó szolgálatát.

Szent Pál apostol szavaival búcsúzunk tőle, és ajánljuk életét és halálát az irgalmas Isten szeretetébe: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” (2Tim 4,7–8)

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír