Ingmar Bergman 1918-ban Uppsalában, evangélikus lelkész gyermekeként született. 10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett, 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban.
Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális töprengése teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása.
Az 1955-ben rendezett Egy nyári éj mosolya című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet, ezt követték további emlékezetes alkotásai, közöttük A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960), a Magány filmtrilógia, melyet a Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963) és a Csend (1963) című alkotások fémjeleznek, az 1966-os Persona, a Szégyen (1968), az Érintés (1970), a Suttogások és sikolyok (1972), a Jelenetek egy házasságból (1973), a Varázsfuvola (1975), a Kígyótojás (1977), az Õszi szonáta (1978).
Az 1982-ben rendezett Fanny és Alexander megrendezése után Bergman visszavonult a filmezéstől.
Magyar Kurír
Kép: www.rovart.com