Eloldozva: Az Istenben való szabadság felé – lelkigyakorlat Kaposváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Laczkó István atya kezdeményezésére, a kaposvári püspökség szervezésében meghirdetett programon mintegy száznegyvenen vettek részt – hívek, szerzetesek, diakónusok és papok.

A tanításokat és a hozzájuk kapcsolódó imádságos gyakorlatokat az Egyesült Államokból érkezett Matt Lozano négygyermekes családapa, az Atya Szíve Szolgálat (Heart of the Father) munkatársa vezette. Matt Lozano azon Neal Lozano fia, aki a hetvenes években kidolgozta az Eloldozva szabadító szolgálat módszerét, és aki az Eloldozva – Szabadság Krisztusban című könyv szerzője.

A mindenki számára meghirdetett lelkigyakorlatot megelőzően, augusztus 29-én előkészítő lelkinapot tartottak a következő napok imaszolgálatában részt vevő körülbelül ötven főnek. Matt Lozano az imaszolgálat gyakorlatáról és az imavezető helyes magatartásáról – alázat és együttérzés – tanított; majd a résztvevők ötfős csoportokban gyakorolták a másokért végzett imádságot. Małgorzata Wójcik a lengyelországi irgalmasság házairól beszélt, ahol már régebb óta működik az Eloldozva-imaszolgálat.

Augusztus 30-án Varga László kaposvári püspök köszöntötte a résztvevőket, kifejezve örömét az Istenre való szabadságról szóló lelkigyakorlat s az „irgalmasság háza” kezdeményezés bontakozása miatt. Kiemelte: a képzés és a lelkigyakorlat annak megalapozását szolgálja, hogy a Kaposvári Egyházmegyében – és országszerte – elinduljanak az irgalmasság házai.

A főpásztor a lelkigyakorlat mindkét napján szentmisét mutatott be, a jelen lévő papok és diakónusok közreműködésével. „Boldog vagyok, hogy tanúja lehetek annak az erőnek, ami életeket változtat meg” – hangzott el a kaposvári megyéspüspök szerdai homíliájában.

Az, ahogy a történésekre válaszolunk, megmutatja, hogy szabadok vagyunk-e, vagy megkötözöttek – fejtette ki Matt Lozano gondolatmenete kezdetén. A két nap folyamán elhangzott tanításokban az előadó – Laczkó István atya tolmácsolásával – az Istenben való szabadsághoz vezető út öt kulcsát ismertette: 1. a bűnbánat és a hit, 2. a megbocsátás, 3. az ellene mondás, 4. a tekintély visszavétele, 5. az Atya áldása.

Életünk bizonyos területeit még nem járta át a kovász, át kell gyúrni – erre szolgál az öt kulcs: hogy Isten országa növekedjék bennünk, és megváltozzék látásmódunk. A szabadulás Isten hűségéről szól; annak felismerése, hogy ki vagyok az Atya szemében. A szabadság azt jelenti: az Atya fiának, lányának lenni; annak tudata, hogy szeretve vagyok. Krisztus nemcsak valamitől tett szabaddá minket, hanem valamiért. A szabadulás kivonulás. Kivezetés a rabszolgaságból, bevonulás a szeretett Fiú királyságába. Átvonulás a magam kis történetéből abba a nagy történetbe, hogy van helyem: az Atya mellett.

A bűn árvává tesz. Meg kell bocsátanom azoknak, akik nem fogadtak el annak, aki vagyok, és Jézus nevében ellene kell mondanom a hazugságnak. Jézus mindent elmondott a sátánról, amit tudnunk kell róla. A sátán a hazugság atyja. Ám ismernünk kell a taktikáját. Bűneink két hazugságra vezethetőek vissza: hogy Isten nem jó, és hogy nem bízhatom meg benne. A kereszt Isten válasza a hazugságra. A gonosz – Szent Ágoston szerint – mint láncra kötött kutya ugat, de csak akkor tud megmarni, ha belépünk lánca hatótávolságába. A gonosz abból veszi erejét, amit e „belépőinkkel” szolgáltatunk neki. Nincs hatalma felettünk, csak, ha megnyitjuk az ajtót számára – például a félelemmel és a büszkeséggel.

Az első kulcs a szabadság felé a bűnbánat és a hit. A bűnbánat fontos alapja a megtérés, vagyis Jézus megváltó szeretetének befogadása. A „metanoia” értelmünk és életünk megváltoztatását jelenti; új értelmi hozzáállást, új életmódot, és a nap mint nap meghozandó döntést, hogy Jézushoz tartozom, ő az Úr az életemben. A bűnbánat másik aspektusa: elfordulás a bűntől Isten felé. Minthogy a bűn a megtévesztésen alapul, mely gondolkodásunk részévé vált, a hit kifejezése a bűn elkerülésének módja, a bűnbánat fontos része.

A második kulcs a megbocsátás. Meghatározó pont, amelyen keresztül nagyon sok szabadulás történik. Az ellenség legerősebb fegyvere a meg nem bocsájtás: nem engedi be életünkbe Isten szeretetét. Nem a magunk erejéből bocsátunk meg, hanem Jézus nevében, a kereszt erejével – hangsúlyozta Matt Lozano, majd felsorolta azon okokat, melyek akadályozzák a megbocsátást (így a hit hiánya, a félelem, a kivetítés, a zavart identitás, a téves elvárások, az áldozat-identitás).

A harmadik kulcs az ellene mondás. Jézus nevében hatalmat kaptunk, hogy ellene mondjunk a gonosznak. Az ellene mondás – például a félelem és a megtévesztés hangjának – megtör minden „megegyezést” köztem és a gonosz között. Mindaz, ami – életünkre nézve – nem tartozik Jézushoz, nem tartozik hozzánk sem: mindezeknek ellene kell mondanunk (ide tartozhat például a meg nem értettség, a félelem, az önvád, a fel nem oldott harag, önmagunk el nem fogadása). Belépési pontok, amelyeknek ellene kell mondanunk: a meg nem gyónt bűnök (Szent Pál úgy beszélt a bűnről, mint erődítményről, hol lépésről lépésre vesz lakást a gonosz); rossz válaszunk az átélt nehézségekre; családi bűnök; átkok (az önmagunkra mondott átkok is, hiszen az ellenség, a vádló szavaink nyomába szegődve arra indít, hogy azok szerint cselekedjünk); az okkultizmus (ennek hódolva az egyedül Istent illető tekintélyt okkult, vagyis rejtett erőknek vagy azok képviselőinek adjuk át); a lázadás; a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok; azonosulás az ellenség hazugságaival – hangzott el a szerda délutáni tanításban. Matt Lozano hangsúlyozta: a gonosz nem kreatív, csak elferdíti azt, ami jó; mint elakadt lemez, ugyanazt a hazugságot ismételgeti az életünkben. Ellenségeink azért jöttek, hogy raboljanak tőlünk, de legyőzettek. A Szentlélek a pecsét velük szemben. 

A negyedik kulcs a tekintély visszavétele, Jézus tekintélye. Az ellene mondás segít, hogy visszavegyük az ellenségnek odaadott tekintélyt, hatalmat.

A templom az Istennel való intim kapcsolat helye, ahol Jézus ostort ragadott, és kiűzte az árusokat. Az első négy kulcs ezen ostor, hiszen életünk Isten temploma.

Mindent az Atya áldásáért teszünk – hangsúlyozta az ötödik kulcs, az Atya áldása kapcsán Matt Lozano. Mélyen bennünk van egy kiáltás az Atya felé: „Atyám, szeretsz engem? Hiszel bennem? Szépnek látsz?” Mindenkinek az Atya áldására van szüksége. Jézust élete minden fontos eseményekor megáldotta az Atya: fogantatásakor, születésekor, keresztelésekor, a templomban való bemutatáskor, a színeváltozás hegyén megáldotta identitásában, céljaiban és küldetésében. „Szeretett fiam, akiben kedvem telik” – az Atya áldó szavai Jézus megkeresztelkedésekor szeretetéről és tetszéséről szólnak. Az Atyával való kapcsolata Jézus személyiségének lényege volt. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa az Atyát, és a vele való kapcsolatra hívjon és segítsen.

Isten mindenkor szeret és akar minket. Megszabadít, majd a kezünkbe adja a kardot, és küld, hogy harcoljunk. Fel kell fedeznünk, hogy egy csata részesei vagyunk. A legtöbb csata elménkben zajlik. Amikor régi gyengeségeink visszatérnek, az Atyához kell mennünk, kérve: emlékeztessen a szabadulásra. A sátán mindent megpróbál, hogy megingasson identitásunkban, céljainkban, küldetésünkben. Azt az ajándékot támadja, amit kaptunk. Amikor megkísérti Jézust, a Fiú kifejezi, hogy bízik az Atyában. Döntött az Atya mellett.

„A szabadulás folyamat. A megkötözöttségből a gyengeségbe vezet. A megkötözöttségben korlátozott a szabadságom, a gyengeségben a függőség állapotába kerülünk. Ha az Úrtól függünk, az ő ereje tud átáramlani rajtunk” – emelte ki a kaposvári lelkigyakorlatot vezető Matt Lozano.

Az egyes kulcsok ismertetése után a lelkigyakorlatozók imádságban Isten elé tárhatták, átadhatták mindazt, amit a hallottak megmozdítottak lelkükben. A  lelkigyakorlat mindkét napján szabadító szolgálatban vehettek részt az erre jelentkezők, akikért két-két ember imádkozott.

Fotó: Kling Márk/Kaposvári Egyházmegye

Gátas Judit/Magyar Kurír