Emeljük fel szívünket 2022-ben is! – Ilyen volt a máriapócsi karácsony

December végén sokszor halljuk: Kellemes ünnepeket! Vajon nem csak a karácsonyra gondolunk ilyenkor, azért mondjuk, hogy „ünnepeket”? Miért többes szám? Valószínűleg a szilveszter-újév fér még a képzeletünkbe. Ha Egyházunk szemszögéből vesszük sorra az év végi és a január eleji napokat, jogos a többes szám.

A karácsonyra hosszú bűnbánati időszak készít fel bennünket (november 15-től), ennek a csúcsa az ünnep előestéje, december 24. Szigorú böjti nap ez, a várakozás ideje. Régi időkben fel sem merült, hogy már ekkor ünnepeljünk, vendégeskedjünk…

Kántálás zengett az otthonok ablaka alatt. De csak az éjféli szertartás utántól járt ez kínálással, terített asztallal.

A hosszas várakozás után „dukált” a kétnapos ünnep, sőt, december 27-én az első vértanúra, Szent István első diakónusra emlékezve három napon át találkoztunk a templomban.

2021 utolsó estéjén Trella Tibor parókussal adtunk hálát az esti liturgia keretében, éjjel Orosz István kegyhelyigazgatóval nyitottuk az új esztendőt.

Imádságaink gyakran helyezik középpontba a hálaadást, a hálás lelkületet. Ősi liturgiánk felszólítása is: „Adjunk hálát az Úrnak!”, s a nép válasza: „Méltó és igazságos imádni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…” Csakhogy előtte az is elhangzik: „Emeljük föl szívünket! – Fölemeljük az Úrhoz!” Vagyis

a keresztény ember hálája nem szimplán a pozitív dolgok, történések jóleső felsorakoztatása. Mindenért és mindenkor a három személyben létező egy Istennek adunk hálát

– így tanított Tibor atya.

Január elsején ismét nagy ünnepet tartottunk: az Úr körülmetélkedése és Nagy Szent Bazil emléknapja. A bazilita rendi atyák mindhárman átjöttek a kegytemplomba, hogy együtt részesüljünk az Eucharisztiában. Évente mindössze tíz alkalommal végezzük a Bazil-liturgiát, a mostanit Pindzsu István vezette.

Január másodikán pedig máris megkezdtük a következő, a karácsonynál is fényesebb ünnepünk helyét készíteni szívünkben és gondolatainkban: január 6. Urunk megkeresztelkedése a Jordán folyóban. Míg karácsonykor a három isteni személy közül „csak” a Fiúval találkozunk, Vízkereszt ünnepén az Atya szózatát halljuk, a Fiú áll a folyóban, a Szentlélek pedig galamb képében reászáll. A Szentháromság válik az ember számára nyilvánvalóvá.

Új esztendei kívánságunk, hogy gyönyörű szertartásainkból, ünnepeink tartalmából merítsünk mindannyian erőt hétköznapjainkhoz!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír