Ferenc pápa elárulta, mitől lehet fiatal valaki még nyolcvanévesen is

A fiatalok látogatását Ferenc pápa „ajándéknak” nevezte, hiszen ők a végtelen iránti szomjúságukban magukban hordozzák az élet nagy kérdéseit: Honnan jövünk, mi a dolgok eredete, mi az élet célja, miért van szenvedés…?

Az Isten szereti a kérdéseket, bizonyos szempontból jobban is, mint a válaszokat”

– szögezte le a pápa. Majd meg is indokolta e kijelentését: „Azért, mert a válaszok zártak, a kérdések pedig nyitottak. Aki csak a válaszokból él, az megszokta, hogy bezárjon és lezárjon. De aki a kérdésekből él, az a nyitáshoz szokik hozzá és nyitott ember. Isten pedig szereti a kérdéseket.” Példaként említette a Szentatya Jézus kérdését, mellyel az első két követőjéhez fordult: „Mit akartok?” (Jn 1,38). Mielőtt választ adna, Jézus megtanít bennünket a lényegi kérdésre: „Mit kerestek?”

Ezzel a kérdéssel ugyanis mindenkinek szembesülnie kell: Mit is akarok? Ha valaki felteszi ezt a kérdést, fiatal, még ha nyolcvanéves is. Ha pedig nem kérdez rá, akkor már öreg, még ha húszéves is.

Ferenc pápa közelmúltbeli kanadai útjára utalva említést tett a kanadai indián fiatalokkal való találkozójáról, akiknek ősei már a gyarmatosítás előtt azon a földön laktak. „Ezek a fiatalok most éppúgy egy nagyon modern, elvilágiasodott országban élnek, nincs nagy különbség köztetek. Hasonlók, sőt egyenlők vagytok az emberségben, mindabban, ami az emberi létünket minősíti az Istennel, a másokkal és a teremtett világgal és önmagunkkal való kapcsolatunkban. Ez a kapcsolat »befejezetlenséget« fejez ki, a teljesség, az élet és öröm teljessége iránti vágyat. És íme,

maga Jézus ez a teljesség, mi pedig mind befejezetlenek vagyunk, akik az utunkon járunk és ennek tudatában kell lennünk.”

A pápa idézett a pár éve a fiatalokhoz írt Krisztus él című hosszú leveléből: „Krisztus él, ő a mi reménységünk és ennek a világnak a legszebb fiatalsága. Amit megérint, az fiatallá válik, megújul, élettel telik el. Ő él és éltet téged. A Feltámadott benned van, veled van, semmi sem tudja őt eltávolítani és mindig újrakezdésre hív.” Ez érvényes Jézus összes tanítványára és éppúgy érvényes rátok is, csak maradjatok mindig nyitottak és haladjatok az úton.

A Szentatya beszéde befejező részében az Alpha közösségről szólt: Alphának hívják, mint azt az evangelizációs módszert, amely inspirálja. „Az alfa a születés, az élet kezdete, a hajnal szinonimája. Krisztus maga az »alfa«, vagyis a kezdet, és ő az  »ómega« is, a vég, a beteljesülés, a teljesség. Így Krisztussal ez a mikrokozmosz, amely maga az ember, megmenekülhet a halál örvényéből, beléphet Isten, a szeretet Istenének a vonzásába. Jézussal egyesülve mindannyian olyan magokká válunk, amelyek kikelnek, növekednek és gyümölcsöt teremnek. De követnünk kell őt!

Mondjatok ezért nemet az önzésre, mondjatok nemet az énközpontúságra, arra, hogy többnek tűnjetek fel, mint amilyenek vagytok. Tudni kell nemet mondani minden bezárkózásra.

Ne meneküljetek el a bennetek és körülöttetek levő rossztól, hanem mindenki vállalja a saját felelősségét, ahogy Jézus mondja, a »saját keresztjét«! Ezt hordozzátok szeretettel és örömmel, de sohasem egyedül, hanem mindig Jézussal, mert Ő előttünk jár és mögöttünk halad.”

A pápa követendő példaként említette a fiatal boldog, Carlo Acutis alakját, aki beleszeretett Jézusba, az Eucharisztiát égbe vezető „autósztrádának” nevezte. „Élete teljes volt, noha csak kevés ideig élt” – zárta Ferenc pápa az Alpha közösség fiataljaihoz intézett beszédét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír