Ferenc pápa: A hit útja sosem sétagalopp, senkinek sem, sem Péternek, sem Pálnak

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim!

A mai liturgia evangéliumában, Róma védőszentjeinek főünnepén, Péter Jézushoz intézett szavait hallhatjuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ez egy hitvallás, amelyet Péter nem emberi megértése alapján mond ki, hanem azért, mert az Atyaisten sugallta neki (vö. Mt 16,17). A Péternek nevezett halász Simon számára ez egy út kezdete volt: hosszú időnek kell ugyanis eltelnie ahhoz, hogy e szavak jelentése mélyen beivódjon az életébe, és teljesen átjárja őt.

A hitnek is van „tanulóideje”, s ez Péter és Pál apostolra is érvényes volt, hozzánk hasonlóan.

Mi is hisszük, hogy Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, de időre, türelemre és nagy alázatra van szükségünk ahhoz, hogy gondolkodás- és cselekvésmódunk teljesen megfeleljen az evangéliumnak.

Péter apostol ezt azonnal megtapasztalta. Rögtön azután, hogy kinyilvánította hitét Jézusnak, amikor Jézus bejelenti, hogy szenvednie kell és halálra fogják ítélni, Péter elutasítja ezt a lehetőséget, melyet összeegyeztethetetlennek tart a Messiással. Sőt köteleségének érzi megdorgálni a Mestert, aki viszont rászól: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” (Mt 16,23).

Gondoljunk csak bele: nem ugyanez történik velünk is? Ismételjük a hitvallást, hittel mondjuk, de amikor az élet kemény próbatételeivel szembesülünk, minden meginogni látszik. Hajlamosak vagyunk tiltakozni az Úrnál, mondván, hogy ez nem igazságos, hogy kell lennie más, egyenesebb, kevésbé fárasztó útnak.

Átéljük a hívő ember szakadását, aki hisz Jézusban, bízik benne, ugyanakkor érzi, hogy nehéz őt követnie, és kísértésbe esik, hogy más utakat keressen, mint a Mesteré.

Szent Péter megtapasztalta ezt a belső drámát, időre és érlelődésre volt szüksége. Eleinte elborzadt a kereszt gondolatától, de élete végén bátran tett tanúságot az Úrról egészen odáig, hogy – a hagyomány szerint – kérésére fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akart úgy meghalni, mint a Mestere.

Pál apostolnak is megvolt a maga útja, ő is lassan érlelődött a hitben, megtapasztalta a bizonytalanság és a kétség pillanatait. A Feltámadott megjelenését a damaszkuszi úton, mely őt üldözőből kereszténnyé tette, egy út kezdetének tekinthetjük, melynek során az apostol megbirkózott a válságokkal, a kudarcokkal és az állandó gyötrelmekkel, amelyeket úgy nevezett: „tövis a testben” (vö. 2Kor 12,7).

A hit útja sosem sétagalopp, senkinek sem, sem Péternek, sem Pálnak, egyetlen kereszténynek sem. A hit útja sosem sétagalopp, hanem nehéz, néha igen fáradságos: még Pálnak is, aki kereszténnyé lett, fokozatosan kellett megtanulnia, különösen a megpróbáltatások idején.

Péter és Pál apostolok e tapasztalatának fényében mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést:

amikor megvallom hitemet Jézus Krisztusban, Isten Fiában, azzal a tudattal teszem-e, hogy mindig tanulnom kell, vagy azt feltételezem, hogy „már mindent tudok”?

És a nehézségek és megpróbáltatások során elbátortalanodom-e, panaszkodom-e, vagy megtanulok ezekből lehetőséget teremteni arra, hogy növekedjek az Úrba vetett bizalomban? Ő ugyanis – írja Pál Timóteusnak – megszabadít bennünket minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába (vö. 2Tim 4,18). Szűz Mária, az apostolok királynője tanítson meg bennünket arra, hogy utánozzuk őket, és nap nap után előrehaladjunk a hit útján!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Mindennap szívemben hordozom a drága és sokat szenvedett Ukrajnát, amelyet továbbra is barbár támadások sújtanak, mint amilyen például a kremencsuki bevásárlóközpontot ért támadás volt. Imádkozom, hogy ez az őrült háború hamarosan véget érjen, és megismétlem felhívásomat, hogy belefáradás nélkül,

kitartóan imádkozzunk a békéért: az Úr nyissa meg a párbeszédnek azokat az útjait, amelyeket az emberek nem akarnak vagy nem tudnak megtalálni! És ne mulasszuk el, hogy segítsük a sokat szenvedő ukrán embereket!

Az elmúlt napokban Rómában több tűzvész is kitört, amihez a rendkívül magas hőmérséklet is hozzájárult, sok helyen pedig az aszály már súlyos problémát jelent, komoly károkat okoz a termelői tevékenységben és a környezetben. Kívánom, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket e vészhelyzetek kezelésére és a jövőbeli vészhelyzetek megelőzésére. Mindez el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a teremtés védelméről, melynek felelőssége ránk hárul, mindannyiunkra! Ez nem divat, hanem felelősség: a föld jövője a mi kezünkben van, a mi döntéseinken múlik!

Ma itt, a téren kiosztják a L’Osservatore di strada első számát, ez a L’Osservatore Romano új havi változata. Ebben az újságban az utolsók válnak főszereplőkké: ugyanis a szegény és a társadalom peremére sodródott emberek vesznek részt a szerkesztői munkában, ők írnak, adnak interjút, illusztrálják az ingyenesen kínált havilapot. Ha valaki adni akar valamit [anyagi támogatást], akkor adhat, de szabadon vegyétek kézbe, mert ez egy gyönyörű alkotás, mely alulról, a szegényektől származik, a marginalizálódott emberek fejezik ki magukat benne.

Péter és Pál apostoloknak, Róma fő védőszentjeinek ünnepén szeretném kifejezni jókívánságaimat a rómaiaknak és mindazoknak, akik ebben a városban tartózkodnak, és kívánom, hogy mindenki kielégítő, a város szépségéhez méltó fogadtatásra találjon benne. Róma gyönyörű!

Ismét kifejezem hálámat a konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus küldöttségének, amelyet kedves testvérem, őszentsége Bartolomaiosz küldött, és szívélyes, testvéri üdvözletemet küldöm neki.

Szeretettel köszöntöm azokat a zarándokokat, akik a metropolita érsekek ünneplésére jöttek, akik számára ma délelőtt megáldottam a palliumokat.

Köszöntelek mindannyiatokat, kedves zarándokok, különösen az Amerikai Egyesült Államokból, a Cseh Köztársaságból, Berlinből és Londonból érkezetteket. Üdvözlöm az Ancona melletti Barbara bérmálkozó fiataljait, hasonlóképpen a Grest di Zagaroló-i bérmálkozókat; valamint az Aquileiából indult és az Associazione Europea Romea Strata által támogatott zarándoklat résztvevőit, és üdvözlöm a Szeplőtelen Fogantatás-plébánia fiataljait.

Mindenkinek szép ünnepet kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír