Ferenc pápa Nagyboldogasszony ünnepén: Mária segítségével lássuk meg a mennyországot a földön!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok!

Ma, Szűz Mária mennybevételének ünnepén az evangéliumban a Szűzanya és rokona, Erzsébet közötti párbeszédet olvassuk. Amikor Mária belép a házba, és köszönti Erzsébetet, ő ezt mondja neki: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse” (Lk 1,42). Ezek a hittel, örömmel és ámulattal teli szavak részévé váltak az Üdvözlégy imádságnak. Valahányszor elmondjuk ezt a gyönyörű és szívünknek kedves imát, azt tesszük, amit Erzsébet tett: üdvözöljük és áldjuk Máriát, mert ő hozza el nekünk Jézust.

Mária elfogadja Erzsébet áldását, és válaszul a Magnificat énekével válaszol, mely ajándék számunkra, az egész történelem számára. A „remény énekének” is nevezhetnénk.

Ez egy dicsőítő és ujjongó himnusz az Úr nagy tetteiről, melyeket végbevitt Mária életében, de Mária továbbmegy: népének egész történelmében szemléli Isten működését. Azt mondja például, hogy az Úr „lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel” (Lk 1,52–53). E szavakat hallva feltehetjük magunknak a kérdést: vajon a Szűzanya nem túloz, nem olyan világot mutat-e be, amilyen nincs is? Valóban úgy tűnik, hogy amit mond, nem felel meg a valóságnak; miközben ő beszél, az akkori hatalmasok nem buknak meg: a félelmetes Heródes például szilárdan ül a trónján. A szegények és az éhezők pedig szegények és éhezők maradnak, miközben a gazdagok továbbra is jólétben élnek.

De akkor mi a jelentése Mária énekének? Mi az értelme? Ő nem időbeli krónikát akar írni – nem újságíró –, hanem valami sokkal fontosabbat akar közölni: azt, hogy Isten rajta keresztül történelmi fordulatot kezdett el, végérvényesen új rendet teremtett.

Ő, aki kicsi és egyszerű volt, felmagasztaltatott, és – ezt ünnepeljük ma – a mennyei dicsőségbe vitetett, míg a világ hatalmasai üres kézzel maradnak.

Gondoljatok a gazdag ember példázatára, akinek az ajtaja előtt ott feküdt egy koldus, Lázár. Hogyan végezte ez a gazdag ember? Üres kézzel. Más szóval a Szűzanya gyökeres változást, értékfordulatot hirdet. Miközben Jézust méhében hordva Erzsébethez beszél, előrevetíti, amit Fia fog mondani, amikor boldognak hirdeti a szegényeket és az alázatosakat, s figyelmezteti a gazdagokat és az önelégülteket. Szűz Mária tehát prófétál ezzel az énekkel, ezzel az imával. Megjövendöli, hogy az első helyen nem a hatalom, a siker és a pénz, hanem a szolgálat, az alázat és a szeretet fog állni.

Ha mennyei dicsőségében szemléljük őt, megértjük, hogy az igazi hatalom a szolgálat – ezt ne felejtsük el: az igazi hatalom a szolgálat! –, és hogy uralkodni annyi, mint szeretni. És hogy ez az út vezet a mennybe.

Magunkra tekintve pedig feltehetjük a kérdést: ez a Mária által meghirdetett fordulat érinti-e az én életemet? Hiszem-e, hogy a szeretés az uralkodás, és a szolgálat a hatalom? Hiszem-e, hogy életem célja a menny, a mennyország? Vagy csak azzal törődök, hogy itt a földön jól érezzem magam, csak a földi, anyagi dolgok érdekelnek? Ahogy figyelem a világ eseményeit, hagyom-e, hogy eluralkodjon rajtam a pesszimizmus, vagy

a Szűzanyához hasonlóan képes vagyok-e észrevenni Isten működését, aki a szelídség és a kicsinység által nagy dolgokat visz végbe?

Testvéreim, Mária ma a reményről énekel, és újraébreszti bennünk a reményt: Máriában látjuk az út célját: ő az első teremtmény, aki egész önmagával, testestül-lelkestül győztesen halad át a mennyei célvonalon. Megmutatja nekünk, hogy a mennyország elérhető közelségben van. Hogyan? Igen, a mennyország elérhető közelségben van, ha mi sem engedünk a bűnnek, hanem alázattal dicsőítjük Istent és nagylelkűen szolgálunk másokat. Ne engedj a bűnnek! De valaki mondhatja: „De Atyám, én gyenge vagyok.” „De az Úr mindig közel van hozzád, mert irgalmas!” Ne felejtsük el, mi Isten stílusa: közelség, együttérzés és gyengédség. Ő mindig közel van hozzánk a saját stílusával.

Édesanyánk pedig kézen fog bennünket, elkísér a dicsőségbe, örvendezésre hív, amikor a mennyországra gondolunk.

Áldjuk Máriát imánkkal, és kérjünk tőle olyan tekintetet, amely képes meglátni a mennyországot a földön!

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok! Köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, az egyesületeket. Külön köszöntöm a veronai egyházmegye fiataljait, akik egy iskolai táborban segédkeznek, valamint a Szeplőtelen Fogantatás-egyházközség fiataljait.

Boldog Nagyboldogasszony-ünnepet kívánok a jelenlévőknek, a szabadságon lévőknek, valamint annak a sok embernek, akik nem engedhetik meg maguknak a pihenést, a magányosaknak és a betegeknek! Ne feledkezzünk meg róluk! És hálával gondolok ezekben a napokban azokra, akik nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtanak a közösség számára. Köszönjük az értünk végzett munkátokat!

Ezen a Szűzanyának szentelt napon arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, látogasson meg egy Mária-kegyhelyet, hogy kifejezze tiszteletét mennyei Édesanyánknak. Sok római lakos és zarándok megy el a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imádkozzon a Salus Populi Romani előtt. Ott található a Béke Királynőjének a szobra is, amelyet XV. Benedek pápa állított. Továbbra is kérjük a Szűzanya közbenjárását, hogy Isten adjon békét a világnak, és különösen imádkozzunk az ukrán népért!

Boldog ünnepnapot mindenkinek! Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír