Ferenc pápa a vatikáni zarándokokat fogadó Szent Péter és Pál Társulat tagjaival találkozott

A pápa beszéde kezdetén köszönetet mondott a társulatnak az ötven éve folytatott szolgálatért, amely Szent VI. Pál pápa előrelátó intézkedésének hála megújult formában történik. Örömmel lehet látni, hogy ötven évvel ezelőtt a palotaőrségből a zarándokló emberiség szolgálatába léptek, és így különleges módon tanúságot tehetnek a keresztény életről, az apostolkodásról és az Apostoli Szék iránti hűségről.

Ötvenéves szolgálatukat legjobban a „találkozás” szó foglalja össze: a társulat története a találkozások története. A találkozás pedig mozgást igényel, anélkül nincs találkozás.

Az élet a találkozás művészete, még ha oly sok ütközés adódik benne.

„Éppen ezért van szükség a találkozás kultúrájára, mely értelmet ad a ti elkötelezettségeteknek. A hétköznapi szolgálat révén a találkozás mesterei vagytok, amikor Jézus kedvességével fordultok a Szent Péter-bazilikába belépő emberekhez, hogy útbaigazítással szolgáljatok egy-egy mosoly kíséretében, hogy otthon érezzék magukat. Ahogy Szent XXIII. János pápa mondta: »Szememet a szemedbe helyezem, szívemet a szívedhez közelítem.«”

Ferenc pápa a társulat tagjainak jövőbeli értékes szolgálatához – főként a pandémia mostani idejében – útjelzőként a következő buzdítást adta: „Kezdjük újra több emberséggel, Jézusra tekintve, reménnyel a szívünkben!”, majd részenként elemezte.

Kezdjük újra: Mindenképpen úgy, hogy megőrizzük, amit megéltünk, figyelembe véve, hogy mindannyian egy kicsit megváltoztunk, és remélhetőleg fejlődtünk is, de mindig készen a szolgálatra a társaság jelmondata szerint: „Fide constamus avita” (Kitartóan megmaradunk atyáink hűségében).

Több emberséggel: Ha mindannyian egy kicsit megváltoztunk, ez azért van, mert felismertük, hogy a megélt tapasztalataink szerint az emberi kapcsolatok számítanak igazán az életben. Szükségünk van arra, hogy szeressük egymást, hogy nagyobb egységben éljünk, hogy jó és bátorító szavakkal forduljunk egymáshoz, reményteli életet kínálva nekik.

Jézusra tekintve. A találkozások során a társulat tagjai Jézus életét ajánlották mindig vonatkozási pontként, minden kor minden embere számára. Tanúságtételük gyökerezzen Jézus emberségében, hogy ezáltal az emberi élet Krisztus emberségében találja meg saját gyökereit. Életpéldája és magatartása szolgáljon ma is alapként a mi emberi életünkhöz, a befogadás, a megosztás, a testvéri meghallgatás és emberi közelség hétköznapi szolgálatában. Ferenc pápa elmondta, hiszi, hogy ezekkel a tényekkel fel lehet mutatni az evangélium szépségét és erejét.

És végül a „reménnyel a szívünkben” gondolat jegyében megállapította, hogy a keresztség Krisztusba oltott minket, ő jelen van bennünk, mint fény és élet. Járjunk tehát életadó szavai szerint, örömmel és reménységgel, mert ő soha nem hagy fel azzal, hogy támogasson bennünket. Máriára, a hűséges Szűzre bízta a pápa a társulatot és családjaikat.

Ferenc pápa végezetül azt kérte, hogy mondják el közösen a társulat imáját:

Szent Szűz és leggyengédebb Édesanyánk, aki mindig hűséges voltál Istenhez magasztos küldetésed hősies betöltésében, kérünk téged, nyerd el számunkra, hogy példádat követve mi is hűségesek maradjunk az élet minden eseményében, keresztény hivatásunkhoz és az isteni kegyelem sugallataihoz! Szent kötelezettségeket vállaltunk Istenünk iránt, könyörögj értünk, hogy a minden oldalról fenyegetett és megharcolt hitünk soha meg ne inogjon!

Mi az Egyház gyermekei vagyunk, add meg, kérünk, hogy az Egyház iránti buzgó szeretetben és a látható feje iránti buzgó engedelmességben dicsőségedre szolgáljon munkálkodásunk és nagylelkűen vállalt szenvedéseink is! Szűz Mária, így a te segítségeddel, ha földi napunk véget ér, hadd érdemeljük ki a mennyben a halhatatlan koronát. Ámen. Szent Szűz, imádkozz értünk!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír