Grzegorz Górny – Janusz Rosikon: A titkok titka – Az eucharisztikus csodák nyomában

Kultúra – 2021. október 2., szombat | 15:05

Grzegorz Górny lengyel író, újságíró; Janusz Rosikon fotóművész. Együtt indultak el, hogy hét európai városban – Lanciano, Daroca, Bolsena, Ludberg, Siena, Sokólka, Legnica – összegyűjtsék az ott történt eucharisztikus csodákra vonatkozó dokumentumokat. Kutattak levéltárakban, korabeli krónikákat tanulmányoztak, tudósokkal beszélgettek. Így született meg ez a gyönyörű fotókkal díszített kötet.

Grzegorz Górny emlékeztet rá: az a hit, hogy Jézus „igazán, valóságosan és lényegileg” jelen van az Eucharisztiában, kétezer éve él az Egyházban. Tudományosan nem bizonyítható az átlényegülés, vagyis az, hogy a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé alakul át. Ez a hit nagy titka. Ám az Egyház történetében mégis olyan csodálatos jelenségek zajlottak le, amelyek az általunk ismert természeti törvények alapján megfejthetetlenek, de szelíden egy másik, láthatatlan, a földitől eltérő világ létezésére mutatnak. Jelenleg jóval száz fölött van azoknak a katolikus egyház által hitelesnek elismert eucharisztikus csodáknak a száma, melyek során nem érvényesültek az általánosan ismert, kötelező természeti törvények.

A legrégebbi csoda az Abruzzo hegyeiben fekvő egyik itáliai falucskában, Lancianóban történt. Eredeti történelmi dokumentációja nincs. Első említése a XIV. századból maradt ránk: Kr.u. 725-750 között a Szent Longinusról elnevezett templomban egy bazilita szerzetes pap kételkedett abban, hogy a szentostya valóban Krisztus teste, a vér pedig az Ő vére lenne. Az egyik szentmisén, amit bemutatott, miután elmondta az átváltoztatás szavait, azt látta, hogy az ostya hússá, a bor pedig vérré változott. A csodálatos jelenséget megmutatták a gyülekezetnek, majd a falu népének. A hús egészében megmaradt, a vér pedig öt nem egyenlő részre bomlott – ma így láthatók az 1636-ban felépített kápolnában.

A lancianói eucharisztikus anyagokat azóta többször is megvizsgálták – egyházilag, de tudományos alapon is. A legutóbbi, 1971-ben és 1981-ben tudósok által végzett vizsgálatok egybehangzóan megállapították: a lancianói ereklyetartóban valódi emberi vért és húst őriznek. A vér és a hús ugyanahhoz a vércsoporthoz (AB) tartozik, és az idő múlásával is megőrizték változatlan fizikokémiai formájukat; nem bomlottak fel, noha – amint a vizsgálat kimutatta – sohasem vetették alá őket konzerválásnak vagy bármilyen kémiai hatásnak. A lancianói templomban, egy ereklyetartóban öt megszilárdult vérrögöt őriznek.

A könyvből kiderül az is, hogy az Oltáriszentséggel kapcsolatos, tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségek olyan korszakokban történtek, amikor különösen erősen kétségbe vonták Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Ez először a 12-13. század fordulóján mutatkozott meg különleges intenzitással, a katar szekta virágzásának idején, amely tagadta az Egyház tanítását e kérdésben. Ez indította III. Ince pápát arra, hogy 1215-ben Rómába összehívja a IV. lateráni zsinatot, melynek egyik döntése értelmében dogmaként hirdették ki azt, ami az Egyházban évszázadok óta alapvető hitigazságnak számított. Az átlényegülés dogmája szerint a szentmisében végbemegy a kenyér és a bor átalakulása Krisztus valóságos testévé és vérévé.

A 13. század a katolicizmus és az eretnekségek összeütközésének kora volt, és rendkívüli korszakos eseményekben bővelkedett – a csodák évszázada volt. Riminiben, Firenzében, Caravacában, Darocában, Assisiben, Santarémben és Duoaiban is történtek eucharisztikus csodák. IV. Orbán pápa 1264. augusztus 11-én hivatalosan bevezette az Úr Szent Testének és Vérének ünnepét. Az ünnep liturgiai rendjét Aquinói Szent Tamás szabta meg, központi része lett a nyilvános körmenet a Legszentebb Oltáriszentséggel. Tamás írta a ma is énekelt, „Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem” kezdetű eucharisztikus himnuszt.

A XXI. század első másfél évtizedében Lengyelországban két hasonló eset is történt: Sokólkában 2008. október 28-án, Legnicában pedig 2013. december 25-én, karácsonykor misézés közben a pap földre ejtette a szentostyát. Az ostyát mindkét helyen egy vízzel telt edénybe helyezték, amelyben fel kellett volna oldódnia, ám ez nem történt meg. Ráadásul piros folt jelent meg rajtuk. A vizsgálatok Legnicában megállapították: a szentostyán egy szívizomdarab van, vele szerkezetileg elválaszthatatlanul összekapcsolódva. A tudósok hangsúlyozták, hogy izom és kenyér ilyen jellegű összeolvadásával eddig még sehol sem találkoztak a természetben. A tudomány nemhogy nem ismer ilyen esetet, de ki is zárja a lehetőséget. A szövet az agónia állapotában lévő szívizom jellegzetességeit mutatta. Az ilyen típusú agóniás helyzet rövid, rendszerint néhány percig tart, miközben a szentostyán lévő szívizom esetében folyamatos volt. A mai tudomány nem képes magyarázatot adni erre a jelenségre. A tudományos vizsgálatok eredményei ugyanolyanok voltak, mint Sokólkában. Ezért a vatikáni dikasztérium úgy foglalt állást, hogy fennáll az erkölcsi és tudományos bizonyosság, hogy a legnicai Szent Jácint-templomban természetfeletti jelenség zajlott. Az eucharisztikus kenyér átváltoztatott darabkáját nyilvános imádásra bocsátották.

A kötet szerint az eucharisztikus csodák jelek, hogy érzékeinken keresztül mély hitre buzdítsanak minket. Egyénileg kell válaszolnunk a kérdésre, hogy mit mondanak, üzennek nekünk ezek a jelek. Mindez esély számunkra, hogy „ébredjünk fel, és akár csináljunk forradalmat az életünkben”, vagyis kövessük a bennünk élő és az Eucharisztiában velünk jelenlévő Krisztust, tegyünk tanúságot róla a mindennapokban (Kairosz Kiadó, 2021).

Grzegorz Górny – Janusz Rosikon: A titkok titka – Az eucharisztikus csodák nyomában című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria