Hogy előkészítsük a mennyországot magunk és mások számára – Négyes jezsuita ünnep Kolozsváron

Megszentelt élet – 2022. augusztus 6., szombat | 12:22

Alapítójuk emléknapján, július 31-én, vasárnap Kolozsváron, a Jézus Társasága Hajnal negyedi Manréza Lelkigyakorlatos Központjának udvarán ünnepeltek a romániai jezsuiták. A latin rítusú szentmisén megemlékeztek az alapító Loyolai Szent Ignácról, a Manréza-központ alapításának 20. évfordulójáról, valamint Szent Ignác megtérésének 500., illetve szentté avatásának 400. évfordulójáról.

Az ünnepségen részt vett Claudiu Pop kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök, több tucat római katolikus és görögkatolikus pap, több száz római katolikus és görögkatolikus hívő és sok fiatal, köztük a hegyvidéki cserkészek. A jezsuita szerzetesekkel az évek során kialakult szoros együttműködés jeleként számos szerzetes is jelen volt az ünnepségen, köztük a görögkatolikus egyház Kolozsváron jelen levő több rendje: az Istenszülő Anyja Kongregáció nővérei Theodorine főnöknővel az élen, a Nagy Szent Bazil Rend nővérei és férfi szerzetesei.

A liturgia zenei szolgálatát a kolozsvári Bob-templom Angeli kórusa látta el Angela David vezetésével, valamint a Cipariu téren épülő görögkatolikus székesegyház Szent József-kápolnájának római katolikus és görögkatolikus kórusának fiataljai szolgáltak.

Henryk Urban, a kolozsvári jezsuita közösség elöljárója röviden beszélt az évfordulóról, az ignáci év lezárásáról, és a jelenlevők figyelmébe ajánlotta Szent Ignác keresztény életmodelljét.

A homíliát Claudiu Pop püspök mondta, a szentmise főcelebránsa László Attila kolozsvári főesperes-plébános volt.

A főpásztor elismerését és örömét fejezte ki a jezsuiták által Kolozsváron végzett gazdag és gyümölcsöző tevékenységért.

„Örülök, hogy részesei vagyunk a ma este harmóniájának: görögkatolikusok, római katolikusok és valószínűleg még sokan mások, de nem azért vagyunk itt, mert egy hagyomány részének érezzük magunkat, hanem mert egy család részének érezzük magunkat. A jezsuita testvérekkel együtt ma az ő családjuk részei vagyunk, és valójában Isten családjának, az Egyház családjának részei. Vannak csodálatos dolgok, amelyeket tettek, de vannak olyan dolgok is, amelyek kihívást jelentenek számunkra, amelyek felelősségvállalásra hívnak bennünket, mert ennek a harmóniának, ennek a szépségnek az alapja, amit látunk, az évek óta végzett napi munka, Isten előtt, térden állva, értelmet keresve, perspektívát keresve, mindennap megpróbálva többet tenni az Egyházért, Isten nagyságáért” – mondta Claudiu Pop püspök.

Beszélt Krisztus követéséről, a teljes önátadásról Loyolai Szent Ignác módjára, az összes szent és különösen Jézus példája szerint.

Végezetül megköszönte a jezsuitáknak mindazt, amit az Egyházért itt tettek és tesznek. „Még ha a közelben háború dúl is, még ha a világjárványok még mindig leselkednek is ránk, még ha a válságok még mindig megrémítenek is minket, mindannyian együtt, egy családként biztosan megtaláljuk az utat a mennyek országába. Ez a mi célunk: egy kis ideig vagyunk itt a földön, az Úr tudja, hogy mindannyiunknak mennyi ideje van, de a mi célunk az, hogy előkészítsük a mennyországot magunk és mások számára. (…) Ha Isten szeretetét éljük, nincs háború, nincs világjárvány, nincs válság, amely képes lenne elragadni minket Isten kezéből. Isten szeretete minden akadályt legyőz” – fogalmazott Claudiu Pop görögkatolikus püspök.

Az ünnepség végén a Jézus Társasága jelenlegi generálisának, Arturo Sosának ajánlására Loyolai Szent Ignác ünnepén – a rend összes templomával való imaközösségben – megújították a Jézus legszentebb szívének való felajánlást.

Befejezésül Olivo Bosa, a Manréza Központ igazgatója néhány szót szólt a 2002-ben Kolozsváron megnyitott központ húszéves fennállásának és tevékenységének gazdagságáról. Megnyitásakor a jezsuiták akkori általános elöljárója, Peter Kolvenbach, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, valamint a görögkatolikus főpásztorok, hierarchák, George Guțiu és Florentin Crihălmeanu áldásával kezdte meg szolgálatát a központ.

Az intézményt így jellemezte az igazgató: „Kezdettől fogva olyan katolikus lelki központ akart lenni, amely nyitott más keresztény felekezetek, román, magyar vagy más nyelvűek számára. Azzal a céllal hozták létre, hogy itt találkozzanak mindazok, akik mély kapcsolatot keresnek Istennel, akik keresik az élet értelmét. Olyan helynek szánjuk, ahol be tudunk rendezkedni arra, hogy nagyobb örömmel szolgáljuk felebarátainkat, hogy segítsük az embereket abban, hogy az evangélium szellemében betöltsék küldetésüket, hivatásukat, és hogy Isten terve szerint emberekké váljanak.”

„A legfontosabb tevékenység, amit ajánlunk, a lelkigyakorlatok különböző formái. Egy lelkivezető segítségével, a csend és az imádság légkörében, amely lehetővé teszi a szív és a személyes szándékok megtisztulását, a lelkigyakorlatokat végzők képessé válnak Isten akaratának felismerésére, és segítséget kapnak ahhoz, hogy Krisztus terve szerint betöltsék saját küldetésüket az Egyházban és a társadalomban. A lelkigyakorlatokon kívül hétvégenként elmélkedő napokat is ajánlunk házaspároknak, jegyeseknek, tanároknak, orvosoknak, szociális munkásoknak.”

A központban minden hívőnek lehetősége van arra is, hogy részt vegyen a vasárnap déli 12 órakor kezdődő szentmisén és a hétköznap reggel fél 8-kor kezdődő közösségi szentmisén.

Olivo Bosa, a Manréza Központ igazgatója megköszönte minden pap, szerzetes és világi hívő jelenlétét. Arra kérte azokat, akik részt vettek a lelkigyakorlatokon – a jelenlévők közül sokan –, hogy ha hasznosnak találták azokat, adják tovább a hírüket, hogy mások is „megismerjék Istent, és értelmet adjanak életüknek”. Hozzátette: „Sokan nem tudják, hol keressék, nem tudják, mit kezdjenek az életükkel.”

Szent Ignácnak, amikor Xavéri Szent Ferencet Indiába küldte, annyira lángolt a szíve Isten szeretetétől, hogy azt mondta neki:

Menj misszióba, és gyújtsd fel a világot, gyújtsd fel a világot!”

Ez a lelkigyakorlatok szelleme: lángra lobbantani az emberek lelkét, lángra lobbantani a mi lelkünket, hogy újra felfedezzük életünk célját, érezzük, hogy érdemes élni.

Románból fordította és szerkesztette: Bodó Márta/Romkat.ro

Forrás: Kolozsvár-Szamosújvári Görögkatolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria