Idén is megrendezték a perenyeiek fogadalmi zarándoklatát a Szent Vid-kápolnához

1849-ben súlyos kolerajárvány söpört végig Perenyében. A szabadságharcból hazatérő katonák hurcolták be a településre a kórt, amelyben sokan meghaltak. A helybeliek a járvány elmúlásáért imádkozva elzarándokoltak a velemi Szent Vid-kápolnába. A közösség fohásza meghallgatásra talált: a faluban megszűnt a gyilkos járvány, a többi községben viszont még 1850 elején is szedte áldozatait.

A perenyeiek fogadalmat tettek: ezentúl hálából, a Szűzanya és Szent Vid mártír tiszteletére minden év szeptemberében a Szent Kereszt felmagasztalása és a Fájdalmas Szűzanya ünnepe utáni vasárnapon elzarándokolnak Velembe. E hagyományt azóta – még a kommunizmus idején is – szünet nélkül megtartották a hűséges perenyei hívek.

A hagyományoknak megfelelően a perenyei Szent Ágota-templomban elmondott imádsággal vette kezdetét a zarándoklat, majd Kőszegszerdahely érintésével érkeztek a zarándokok a velemi Szent Vid-kápolnához.

Idén is részt vett a zarándoklaton Székely János megyéspüspök.

A kápolnánál bemutatott szentmise homíliájában – utalva az olvasmányra, Judit könyvének részletére – a főpásztor a hűségre, a bizalomra hívta fel a zarándokok figyelmét. A kicsi ember hite és bizalma, egy egyszerű asszony hite csodákat képes művelni. Egy kis falu bátorsága megmenti az egész nemzetet. A mai ünnepen csodáljuk a perenyeiek 172 éve tartó hűségét, a nemzedékről nemzedékre továbbadott mély hitet – mondta a főpásztor.

A mai világban sok ember szakad el az életet adó gyökerektől. A negatív értelemben vett globalizmus öt területen pusztít: az első a vallás és istenhit, a második a család, a harmadik a nemzet, a negyedik a föld, az ötödik a közösségek területe. A vidéki ember mind az öt köteléket erősebben tartja és ismeri, ebbe kapaszkodik – mondta a szombathelyi megyéspüspök. – A vidéki ember ezektől nem szakadt el, ismeri a természetben rejlő Teremtőt, az ősök hitének fontosságát. Magyarországnak nagy kincse a vidéki ember, az a bölcsesség és hit, amit hordoz – tette hozzá Székely Jánospüspök, hangsúlyozva:

a történelem igazi hajtóereje nem a pénz, a katonai nagyhatalmak, hanem a hit, a gyönge Bárány ereje, aki a kezdet és a vég, akit megöltek, és mégis él.

A történelem igazi hősei azok, akik az ő nyomába szegődnek: a szentek, a hősök, a hűséges édesanyák, édesapák.

A főpásztor kiemelte Szent József szerepét. Máriának hatalmas bizalma volt Szent József iránt. Rábízta magát, amikor áldott állapotban Betlehembe ment, akkor is, amikor Egyiptomba menekültek, és akkor is, amikor onnan visszatértek. Rábízta Józsefre a nagy döntéseket, és bátran követte őt. Amiért ezt meg tudta tenni, annak egyik titka, hogy József megbízható volt, hatalmas szikla, igaz ember, istenfélő ember, akire lehetett építeni.

Székely János püspök szentbeszédében arra buzdította a férjeket, hogy ők is legyenek a család számára sziklák, a feleségeket pedig a férjek iránti bizalomra kérte. A bizalom kapcsán felidézte Mária alakját, aki ott állt a kereszt alatt, de ekkor sem omlott össze. Ekkor sem kérdezett, hanem egy lett fia szenvedésével, áldozatával. Igent mondott rá. Tudunk-e mi is így szenvedni? – tette fel a kérdést a főpásztor.

Nem megkeseredve, panaszkodva, hanem felemelt fejjel, nagy hittel szenvedni, mint a Szűzanya.

A szentmise végén Jáger József tanúságtételét hallgathatták meg a zarándokok, aki felidézte életének azon pillanatait, amikor a Szűzanya közbenjárását kérték családtagjaik gyógyulásáért, és az imák minden alkalommal meghallgatásra találtak. Ezért hálából vesz részt minden évben a gyalogos zarándoklaton.

A zarándoklat a kápolnában oltárkerüléssel folytatódott, és a kőszegszerdahelyi templomban elmondott imádsággal ért véget.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír