Igino Giordani: A Testvér – Én, a Testvér és Isten

Kultúra – 2022. augusztus 6., szombat | 15:04

Igino Giordani (1894–1980) katolikus író és újságíró, politikus volt, négy gyermek édesapja, a Fokoláre Mozgalom tagja. A Testvér… című könyvét 1954-ben írta, benne a mozgalom alapítója, Chiara Lubich lelkiségét saját megértésén átszűrve mutatja be. Magyarul ez az első megjelent munkája. A könyvet az Új Város Alapítvány adta ki; fordította Paksy Eszter.

A kötet alapgondolata, hogy mindannyian részesültünk a megváltásban, ezért testvérek vagyunk. A mai világot azonban (írta 1954-ben a szerző!) a félelem és az egoizmus uralja, „ez a halálos kettős, amely elutasítja a testvériséget”. Ennek következménye, hogy az emberiség „öreg Ádámként kiterítve fekszik a műtőasztalon, a reflektorok vakító fényében és vizsgáló tekintetek kereszttüzében. A beteg számos sebből, friss amputációkból vérzik, karjait alig tudja mozgatni a hevederek szorításában. A sebekkel és gennyes kelésekkel borított szegény test olyan, mint Krisztusé a kereszten.”

Igino Giordani szerint az emberiség azért szenved, „mert nép és nép, rassz és rassz, osztály és osztály, egyén és egyén között az élet nem áramlik, vagy éppen csak szivárog: az élet pedig a javak, a vallás, a tudomány, a technika, a filozófia, a művészet”. Mindezek azonban nem áramlanak, ha a szeretet nem ösztönzi őket, nem nyit előttük utat és nem múlja felül a megosztottságot.

A javak nem úgy és nem annyira áramlanak, mint kellene, mert az emberek nem tekintik már egymást igazán testvéreknek, „hanem inkább idegennek, riválisnak vagy ellenségnek, és ezért nem szeretik egymást”.

A könyv írója emlékeztet: Krisztust nem ismerték fel az övéi; Isten ott volt a környezetükben, de ők „nem láttak mást, csak egy szektás felfordulást, és így egyedülálló alkalmat szalasztottak el”. Ugyanez megtörténhet velünk is:

nem ismerjük fel Krisztust, és mert lemondunk a felebarát testvér voltáról, „elveszítjük Isten atyaságát”.

A szerző felhívja olvasóinak figyelmét, hogy János evangélista a „Szeretetet Fénynek” is nevezi, hogy rámutasson: „az Igazság csak egy vetülete a Szeretetnek, és ezért szeretni azt is jelenti, hogy megérteni”. Ennek megfelelően a szeretet hiányát Sötétségnek is nevezhetjük, ezért írhatta Dante az Isteni színjátékban az isteni rendről: „melyet csak a fény és szerelem hiányol… A Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot” (Par. 28., 54., 33.,145.). Mivel Isten szeretet, ezért három személy, vagyis „megteremtett egy olyan személyt, aki képes és méltó szeretetére, mely végtelen: Fiat nemzett, akihez egy harmadik személy köti Őt, a Szentlélek… Isten a Lét, és ha a Lét Szeretet, minden, ami élet, Szeretet”. A Szentháromság Három és Egy. „Hárman szeretik egymást és Egyet alkotnak; az Egy Hárommá különül, hogy szerethessen. Végtelenített játéka ez a szeretetnek.”

Igino Giordani leszögezi: a katolicizmus egyetemességet jelent, Istenből indul és Istenhez tér vissza. Életünk „próbaidőszak a földi időben, amikor edződünk a testvérrel való kapcsolatban, hogy felkészüljünk az Atyával való kapcsolatra, az emberi által az istenibe vezetődünk be.

Akkor jutunk el Istenhez, ha ott a Testvér, akkor jutunk el a Testvérhez, ha létezik Isten: akkor vagyok Én, ha van Isten és van Testvér: ezek nélkül létemnek nem lenne értelme, miután életünk értelme az, hogy szeretünk.”

A könyv szerzője idézi Keresztes Szent Jánost: „Ahol nem találsz szeretetet, oda vigyél szeretetet, és ott fogod találni a szeretetet.” Ez igaz, nem annyira emberi értelemben, hanem isteniben, „vagyis ha Istent viszed, megtalálod Istent”. Emberileg lehet, hogy a sátánt találjuk, vagyis a hálátlanságot és az árulást, kaphatunk jóért rosszat. Ez történt Krisztussal is, a megtestesült Szeretettel, aki odaajándékozta magát mindannyiunkért, és keresztre feszítették. Az író leszögezi: a szeretet nem az élvezetek működése, hanem „az ember-Isten foglalkozása, Krisztus utánzása. A szeretet ajándék és az áldozathozatalhoz tartozik, végeredményben tiszta áldozat, a szeretet és a fájdalom kölcsönösen hat egymásra. Az egyik által érzékenyebbé válunk a másikra: azaz, aki jobban szeret, jobban szenved; s minél jobban szenvedünk, annál jobban szeretünk.” Ez azonban csak akkor igaz, ha az isteni kegyelem által vezetett folyamatokról van szó.

Igino Giordani vallja, sok testvér van, akit szolgálhatunk. Mindenki az, hiszen nincs ember, „legyen bár gazdag vagy szegény, erős vagy gyenge, férfi vagy nő, akinek ne lenne szüksége szeretetre, azaz életre. A megtévesztő látszat ellenére valójában minden anyától született ember számára a lét keresztút, és szerencsés az, aki segít neki a keresztet hordozni. De szerencsés a cirenei is, aki testvérét segítve, valójában Krisztusnak segít.” A szeretet, a lét célja: „mindent eggyé tenni. Mindenkit Eggyé tenni, aki Isten.

Az isteni szeretet indíttatására az egész lét, az egész történelem visszatérés az egységhez. Minden Istentől származik és minden Istenhez tér vissza. Aki nem akar visszatérni, elszakad, vagyis a Poklot választja, ami az egység széthullása a végtelen széttöredezettségben.”

A szerző mindennapi tapasztalatként írja le, hogy emberileg nem nehéz a „kellemes, szép, mosolygós teremtményeket” szeretni, nehéz viszont azokat, akik „visszataszítóak, szomorúak, keserűek…”, a társadalom kivetettjeit, a lét áldozatait. Pedig éppen nekik van legnagyobb szükségük a szeretetre, hogy „visszanyerhessék Isten fiainak méltóságát,”, mondhatjuk, hogy a szeretetet éppen értük kaptuk: ők azért ilyenek, hogy szeressük őket, hogy „egoizmusunk tartályából előcsalogassák az isteni véráramot – Krisztus vérét – a szeretetet. Ez által az isteni vérátömlesztés által rehabilitálódnak: újraszületnek, és újjászületünk mi is.”

A könyvhöz Gájer László pap, teológus, tanszékvezető egyetemi tanár írt előszót, kiemelve: a testvértől indulva „Isten szívének legmélyebb titkáig jutunk: ahogy Krisztus egy az Atyával, úgy kell nekünk is egységben lennünk Krisztussal. Vele eggyé válva az Atyával is eggyé válunk, őt pedig a másikon keresztül szerethetjük. Ez a végső és teljes egység a világ célja és alapja, a rossz pedig az egység megtörése.”

Igino Giordani: A Testvér – Én, a Testvér és Isten
Új Város Alapítvány, 2022

Igino Giordani A Testvér – Én, a Testvér és Isten című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria