II. Amenhotep kisvilága – Nagyszerű apróságok az Újbirodalomból

Kultúra – 2021. október 10., vasárnap | 17:30

A tárlat első változatát 2017-ben mutatták be Milánóban. A Szépművészeti Múzeumban látható verzió hasonló koncepció szerint, de teljesen új műtárgyegyüttessel láttatja a Kr. e. 15. században uralkodó II. Amenhotep korát, kortársait, környezetét, valamint a fáraósír 19. század végi felfedezésének körülményeit és eredményeit.

„2002-ben az Università degli Studi di Milano megvásárolta Alexandre Varille (1909–1951) francia egyiptológus jegyzetgyűjteményét, amely tartalmazta egyetemi tanára, Victor Loret (1859–1946) iratainak nagy részét is. Azét a Loret-ét, aki 1898. március 9-én felfedezte II. Amenhotep sírját a Királyok völgyében, majd a 35. számot adta neki. A szarkofágban, amely a sírkamrában egyfajta bemélyített kriptában állt, még benne feküdt a fáraó mumifikált teste. Szenzációs felfedezésnek számított ez, hiszen ez volt az első királyi múmia, amelyet a saját sírjában találtak a Királyok völgyében. Újabb hasonló felfedezésre huszonöt évet kellett várni: a Tutanhamon-sír volt a következő, ahol a koporsóban szintén ott feküdt a királyi múmia. II. Amenhotep sírjában azonban Loret még további tizenöt ép, illetve töredékes mumifikált testet talált, különböző fáraók és más magas rangú személyek földi maradványait. Ezeket a temetkezés első használata (vagyis II. Amenhotep halála) után mintegy négyszáz évvel, a 21. dinasztia első felében rejtették el” – olvassuk Patrizia Piacentini bevezető tanulmányában, amelyet a budapesti Szépművészeti Múzeumban megnyílt II. Amenhotep és kora – A fáraó sírjának felfedezése című kiállítás katalógusába írt a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezető professzora, az egyik kurátor.

A tárlat első változatát 2017-ben mutatták be Milánóban. A budapesti verzió hasonló koncepció szerint, de teljesen új műtárgyegyüttessel láttatja a Kr. e. 15. században uralkodó II. Amenhotep korát, kortársait, környezetét, valamint a fáraósír 19. század végi felfedezésének körülményeit és eredményeit. Ahogy Baán László, a Szépművészeti igazgatója fogalmaz: „A látogatóknak ritkán nyílik alkalmuk arra, hogy a szigorú királyportrék mögött felfedezzék egy egyiptomi uralkodó emberi arcát, és betekinthessenek az újbirodalmi 18. dinasztia idején élt elit mindennapi életébe. Átélhetik egy szenzációs régészeti felfedezés legizgalmasabb pillanatait, és végül beléphetnek II. Amenhotep lenyűgöző, Királyok völgye-beli sírkamrájának életnagyságú másába.”   

Patrizia Piacentini a sajtótájékoztatón, tárlatvezetése előtt elmondta: húszéves álma vált valóra azzal, hogy Victor Loret archeológiai naplója, korabeli jegyzetei és jelentései nyomán a nagyközönség elé tárhatta ezt „a tökéletes fáraóról és a tökéletes feltárásról” szóló anyagot. A feltárás tökéletessége abban rejlik, hogy Loret a mai mércével is rendkívüli gondossággal járt el: a Királyok völgyi ásatás során centiről centire, méterről méterre haladt, minden apró részletre ügyelt; a leleteteket pontosan dokumentálta (tájolta, leírta, rajzolta, fényképezte), leltárba vette… Az „úttörő” francia egyiptológus lassan húsz éve Milánóban őrzött archívuma tehát sok szempontból felbecsülhetetlen értékű. A Krisztus előtt 1425–1400 körül uralkodó II. Amenhotep pedig Piacentini szemében a „tökéletes fáraó”. A jelentős hadi sikereket elérő, birodalmának határát a Nílus mentén délre, Núbiáig (a mai Szudánig), valamint északkeletre – Szíria és Palesztina területén túl – az Eufráteszig kiterjesztő III. Thotmesz fia kezdetben maga is sikeres hadjáratokat vezetett. A különböző sportokban eredményes, jó kondíciójú uralkodó később az apjától örököltek megőrzésére törekedett, és egyre inkább a belügyek felé fordult. A legfontosabb hivatalokat, udvari pozíciókat hozzá közel álló, kipróbált és megbízható személyekre, támogatókra bízta, de hatalmas birodalmának távoli szegleteibe is barátait, rokonait küldte, ezzel stabilizálva egy hosszan békés aranykort Egyiptomban.

A Budapesten kiállított szobrok, reliefek, használati tárgyak, sírmellékletek, usébtik és kanópuszedények többek között Firenzéből, Londonból, Brüsszelből érkeztek, de most itt látható a debreceni Déri Múzeum férfimúmia alakú koporsója és Varga Miklós magángyűjteményéből Szenhotep Halottak Könyve-papirusza is. Igazi különlegesség a tárlat plakátjain, katalógusán és reklámanyagain rendre feltűnő koppenhágai királyfej, a Galléros pávián szobra a fáraó alakjával Bécsből, a Szépművészeti Múzeum Noferhaut-sztéléje és Tawaret istennő üvegszobrocskájának töredéke Hannoverből. A Kenamon (II. Amenhotep tejtestvére) könnyű, kétkerekű, négyküllős, főleg vadászatokkor használt versenykocsijáról készült hiteles másolat és a korszakból származó faíj ugyancsak ritka látványosság a hazai múzeumokban. A fáraó dajkájának fiáé, a király egykori „főfelügyelőjévé” volt az a komoran elegáns, stukkós alapon festett koporsóalj is, amely mögé az említett kocsikópia került.      

A kiállítás látogatói ne számítsanak a világ legjelentősebb egyiptomi gyűjteményeiben előforduló szoborkolosszusokra, roncsoltságukban is gigantikus pillérekre, pálmaleveles oszlopfőkre, reliefes, domborműves falrészletekre, közszemlére tett kicsomagolt múmiákra. A zegzugosított termekben szellősen elhelyezett újbirodalmi tárgyegyüttes mintha a Szépművészeti Múzeum mélyföldszintjére költöztetett, nemrég újrarendezett egyiptomi anyagának egyfajta tematikus kiegészítése lenne.

Furcsa módon leginkább Victor Loret megsárgult jegyzetei, naplóoldalai, jelzésszerű rajzai, skiccei, a Királyok völgyében és a sírkamrában készült helyszíni fotográfiái teremtik meg azt a hangulatot, ami ennek az ókori nagykultúrának a misztériumát adja. Loret a III. Thotmesz fáraó számára készült (34-es számot kapott) sír felfedezése után tört utat egy másikba, a 35-be, amely II. Amenhotep kőszarkofágba helyezett testét rejtette. E királyi nyughelynek az oldalkamráiban is múmiák feküdtek, például az „Idős hölgy”, akit később, a 70-es évek közepén Teje királynéként, III. Amenhotep hitveseként azonosítottak be. A francia egyiptológus a 4. oldalkamrában kilenc – a 18., 19. és 20. dinasztiabeli fáraókhoz tartozó – múmiát talált. Korábbi sírhelyeik bolygatása, kifosztása miatt valószínűleg a 21. dinasztia tisztviselői rejtették el ide e bebalzsamozott holttesteket, sebtében „újratemetve” őket. Piacentini vonatkozó tanulmányában fel is sorolja az itt föllelt előkelőségeket: „1. IV. Thotmesz; 2. III. Amenhotep (III. Ramszesz koporsójában, II. Széthi koporsófedelével); 3. II. Széthi; 4. Merneptah (Széthnaht koporsójában); 5. Sziptah (újrahasznosított koporsóban, az eredeti tulajdonos neve kiolvashatatlan); 6. V. Ramszesz; 7. ismeretlen nő, talán Tauszert királynő (Széthnaht koporsófedelébe fektetve); 8. VI. Ramszesz (Ré, Menheperré első hem-netjer papjának újrahasznosított koporsójában); 9. IV. Ramszesz (egy Ahaa nevű wab-pap újrahasznosított koporsójában).”   

A tárlat koronája, látványossági csúcspontja, ahová a látogató egy stilizált útvesztő emelkedőjén át lép be: II. Amenhotep téglalap alapú, tekintélyes sírkamrájának méretarányos, valósághű rekonstrukciója. Vaskos négyzetoszlopokkal tagolt, festett falú terem, amelynek végében oltárszerűen helyezkedik el a fáraó (eredetileg kvarcit) szarkofágja. Itt persze semmi sem igazi. Közelről nézve kifejezetten kreált, díszletszerű 3D-vel, fotótapétával, fröccsöntött felületekkel. Ám a különleges föld alatti térélményt, a királysírok teljesen egyedi hangulatát, az ókori Egyiptom egy fenséges zugának impresszióját megadja ez a mű csarnok. Illúzió. Ha csak egy pillanatra is, de elhihetjük, hogy a Királyok völgyének „mélyében” járunk.

Szöveg és fotó: Pallós Tamás  

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. október 3-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria