Jakubinyi György: József szentek a Katolikus Egyházban

Jakubinyi György nyugalmazott érsek nagyszerű könyvvel ajándékozta meg a magyar nyelvű olvasóközönséget. A Ferenc pápa által meghirdetett Szent József-év kapcsán egy kötetbe foglalta össze a nagyvilág József (Jozefa, Jozefina) nevű boldogjait és szentjeit. Közöttük természetesen az Úr Jézus nevelőapja, Szent József a legfontosabb, aki immár több mint másfél évszázada az Egyház védőszentje.

Nem teljesen új a téma, amit feldolgozott, hiszen Szent József személyével és tiszteletével már korábban is foglalkozott (Jakubinyi György: Szent József tisztelete, Gyulafehérvár 1999.; Jakubinyi György – Katona Farkas: Szent József tisztelete – Egyházi személyek, hitoktatók, családfők és nevelők használatára; szerzői magánkiadás). Ám a mostani megközelítése valódi újdonság. És éppen ezért kétszeresen is meglepetés az új könyv. Egyrészt azért, mert egyáltalán eszébe jutott a szerzőnek, illetve összeállítónak ez a téma. Másrészt pedig azért, mert nemcsak a szenteket gyűjtötte össze, akik a József nevet viselik, hanem a boldogokat is. Sőt azokat is, akik még nem lettek oltárra emelve, de már bekerültek a porecesszusba.

Szerzőnk a könyv előszavában megadja a pontos adatokat (7. old.). Összegyűjtött névsorába 351 személy nevét vette fel (és ismerteti személyüket a könyv törzsrészében). Köztük van 13 bibliai József, 307 katolikus, valamint 31 ortodox személy. A katolikusok esetében nemcsak Józsefekről van szó, hanem 21 Jozefáról és 9 Jozefináról is (a 207 József mellett). Sőt még azt is részletezi, hogy ezek közül mennyi a szent, a boldog, illetve mennyien várakoznak az avatási stádiumot megelőző állapotban.

A könyvbe felvett ortodox személyek mindannyian szentek és mindannyian a József nevet viselik, ugyanis egyrészt náluk nincs meg a szentté avatás előtt a boldoggá avatás, másrészt pedig nem ismeretes a Jozefa és a Jozefina név. A könyv első lapjairól az indoklást is megtudjuk, hogy miért kerültek be az ortodox autokefál egyházak szentjei is a kötetbe: „Az ökumenizmus (keresztény egységtörekvés) kedvéért” (10. old.).

A hatalmas, tekintélyes névsort tartalmazó mű összeállításához nagyon pontos adatok kellettek. Szerzőnk pedig ehhez megadja az általa használt műveket. Mégpedig a legprecízebbeket, melyek az egész világegyházra vonatkoznak és érvényesek. Ilyen a Vatikánban 2004-ben kiadott római martirológium (melynek magyar fordítása 2010-ben jelenet meg Budapesten), illetve két pótkötete (1999-ből és 2008-ból), melyek a folyamatban lévő boldoggá és szentté avatási pereket tartalmazzák, illetve a közöttük lévő József nevű személyeket. Így – bár ő maga nem mondja ki – a teljesség igényével munkálkodott. Különösen akkor mondható ez el, ha még azt is hozzávesszük, hogy a világhálóról is kikereste a nyomtatásban megjelent anyag utáni processzusokat. – Az ortodoxok esetében is pontosan megjelöli azt az általános szinaxáriont (1998-ból), amelyet munkája során használt.

Azonban nemcsak ezek tükrözik Jakubinyi György érsek alaposságát, hanem az a tény is, hogy könyvének első fejezetében (bár számmal nem jelzi a fejezeteket) ír arról, hogyan történik a szentté avatás a Katolikus Egyházban (8–10. old.). A frappáns összefoglaló minden olvasó számára hasznos.

Utána egy ugyancsak érdekes fejezetben foglalja össze azt, hogy hogyan jelenik meg a József név a keresztényeknél (11–13. old.). Itt két közkézen forgó művet is említ. Az egyik Fekete Antal piarista szerzetes könyve (Keresztneveink, védőszentjeink, Budapest 2007. harmadik kiadás), a másik pedig Ladó János világi szerzőé (Magyar utónévkönyv, Budapest 1999. hetedik kiadás). Ezt követi egy, a szerzőnk számára nagyon kedves kis rész – és ezt a jelen ismertetés írója tapasztalatból is tudja, hiszen az érsek több hasonló esetben alkalmazta már –, mégpedig annak felsorolása, hogy a József név hogyan néz ki huszonöt nyelven (14–15. old.).

A mű törzsanyagának tekintendő rész elején egy rövid fejezet foglalja össze arról a tizenhárom(!) József nevű személyről való tudnivalókat, akik a Bibliában szerepelnek (17–18. old.). Tekintélyes szám, s az is a szerző precizitását mutatja, hogy mindegyik személyt felkutatta a Szentírásból. A római martirológiumból már nemcsak a szent és boldog Józsefeket gyűjtötte ki a szerző, hanem a Jozefákat és Jozefinákat is (19–62. old.), hogy aztán a martirológium 2004-es megjelenése utáni időből is összegyűjtse ugyanezeket a személyeket (63–149. old.). Ez a legterjedelmesebb fejezete a könyvnek, amit egy rövidebb rész követ Az index megjelenése után címmel (150–157. old.). Végül a törzsanyagot az a fejezet zárja, melynek címe: Az Ortodox Egyházak Szent Józsefei (158–168. old.), amelyben a szerző harmincegy ilyen szent adatait sorolja fel. Közöttük vastag betűs szedéssel jelzi azokat, mind a hetet, akik a római martirológiumban is szerepelnek.

Jakubinyi érsek gondolt arra is a könyve összeállításánál, hogy közölje azokat a rövidítéseket, illetve feloldásukat, amelyeket művében alkalmazott. Elsőként az általános rövidítésekről van szó (169. old.), majd a szerzetesrendek nevének rövidítéseiről (171. old.). Itt megjegyzendő, hogy az általánosan ismerteket foglalta ide, a kevésbé ismerteket pedig magában a szövegben magyarázta. Végül egy érdekes felsorolás zárja ezt a részt: a romániai vármegyék neveinek hivatalos rövidítései (173. old.). A mű tényleges lezárását pedig a források precíz felsorolása jelenti (175. old.).

A könyv nem „együltőhelyben” való elolvasásra szolgál. Ám annak, aki ténylegesen meg akar ismerkedni a témával, szinte kimeríthetetlen kincsesbányát jelent. Ugyanakkor méltó lezárása a Szent József-évnek!

Óhatatlanul felmerül a gondolat: Vajon ki merít ihletet a könyvből, és milyen nevű szentről (vagy szentekről) állít össze ugyanilyen művet? Jakubinyi György érsek remek könyve megadja hozzá a példát, csak követni kell.

Szerző: Ivancsó István

Magyar Kurír