Jézus értékálló befektetést ajánl – Erdő Péter áldotta meg a dorogi plébánia új közösségi házát

Hazai – 2022. augusztus 7., vasárnap | 11:11

A hagyományos falusi búcsú napján, a pünkösdöt követő 9. vasárnapon, augusztus 6-án ünnepelte a dorogi Szent József-plébánia épületének felújítását, közösségi házzal történt kibővítését. Erdő Péter bíboros áldotta meg az új kezdetet jelképező épületet, és köszöntötte az lelkipásztori szolgálatát augusztus 1-jén megkezdő Fejes Csaba plébániai kormányzót.

A dorogiak hét évvel Szent József-templomuk külső-belső megújulása után egy újabb megújulást ünnepelhettek. A Hősök terén magasodó templom szomszédságában, a műemlék jellegű plébániaépület mögött közösségi ház és plébánosi lakás épült. Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet prefektusi szolgálatából távozó Fejes Csabára vár majd a ház belakása, a hozzá tartozó méretes szabad terület használatának kialakítása.

A dorogiak számára jelentős ünnep templomuk búcsúja, ezzel kapcsolták össze a település vezetői a megújulás hálaadó ünnepségét.

A templomot megtöltő közösség Erdő Péter bíboros-prímást várta szentmisére. A főpásztor köszöntötte a dorogi lelkipásztori szolgálata megkezdése alkalmából Fejes Csaba plébánia kormányzót. Homíliájában az általános válsággal szembenéző embernek adott tanítást.

Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

Nagy örömmel áldjuk meg ma ennek a plébániának a megújult épületeit. Köszönetet mondunk a Gondviselésnek, hogy mindez elkészülhetett. Köszönjük az önkormányzatnak, a magyar államnak és mindazoknak, akik adományaikkal, munkájukkal, szakértelmükkel lehetővé tették, hogy ez a régi álom megvalósuljon. De az evilági erőfeszítéseknek, külső feltételeknek akkor van igazán értelmük, ha közösségi élet, hit, bizalom, szeretet költözik a falak közé. Adja Isten, hogy ez a megújult plébánia és közösségi ház jó törekvéseink és a minden embert felkaroló isteni szeretet sugárzó központja legyen.

A mai evangéliumban Jézus mintha napjaink aggódó emberéhez szólna. Az utóbbi hónapokban nem győztük kapkodni a fejünket, új és új hírek érkeztek, hol a háborús eseményekről, hol arról, hogy emelkedtek az árak, kevesebbet ér a pénzünk.

Már előre félnek sokan, hogyan fogják kifizetni télen az energiaszámlát, vagy akár a benzint és az alapvető élelmiszereket. Mibe fektessük a pénzünket, hogy óvjuk meg a megtakarításunk értékét? – ezt kérdezik sokan.

Van, aki ingatlanban, van, aki valutában, van, aki aranyban vagy kriptopénzben próbálja megőrizni a megtakarításait. De szép lassan ezek is értéküket veszíthetik és feltünedeznek a régi emlékek, a nagyszülők elbeszélései a II. világháború idejéről, amikor a nagy nehezen megőrzött tízkoronás aranyakért egy zacskó kukoricalisztet adtak. A tetején volt csak egy marék búzaliszt, hogy bizalomgerjesztőbb legyen az egész.

Jézus viszont értékálló befektetést ajánl nekünk. A legnagyobb vakmerőséget kívánja hozzá,

mert azt mondja: „adjátok el, amitek van, osszátok szét árát a szegények közt. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá a tolvaj, és nem rágja szét a moly.”

Ismerek egy atyát, aki a hirtelen pénzromlás hírére megtakarított pénzéből autót vásárolt a szüleinek. Mások a menekülteknek vagy a rászorulóknak adtak nagylelkű adományokat. És kedves testvérek, nem tudom tapasztaltátok-e már, de ilyenkor, ha az ember nagyobb adománnyal segít másokon, utána nem bánja meg, hanem elönti a szívét valami megkönnyebbülés, valamilyen nagy belső biztonság érzése. Ez a biztonságérzet talán már az a békesség, amit Jézus ígér tanítványainak. Mert

Isten szeretete és gondoskodása az igazi biztonság az ember számára, mert életünk a földi halállal nem ér véget, hivatásunk az örökkévalóságra szól.

Minél nagyobb áldozatot hozunk Isten országáért és a rászoruló emberekért, annál inkább az örök boldogság válik életünk középpontjává már itt a földön is.

Ez azonban nem jelent puszta lemondást vagy belenyugvást, mert minden gonddal és problémával úgy kell szembenéznünk itt, a földön, hogy teljes lelkesedéssel dolgozunk, mintha minden a mi munkánkon múlna, és teljes bizalommal imádkozunk, mert ugyanakkor minden az Isten gondoskodásától függ. Ő pedig sokszor rajtunk keresztül, a mi képességeinken, a mi igyekezetünkön keresztül akarja megoldani gondjainkat, máskor viszont egészen váratlan, minden erőnket meghaladó segítséget ajándékoz nekünk.

Adja Isten, hogy az értékes emberi igyekezet és a gondviselésbe vetett bizalom erősítsen meg mindnyájunkat a nehéz időkben. Fedezzük fel és éljük meg, hogy felelősek vagyunk egymásért, hogy mindnyájan összetartozunk és egyetlen családot alkotunk, a családfő pedig Krisztus. Neki legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen.

*

A szentmisén megjelentek a közélet jeles képviselői, köztük Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Az avatásra eljött a német testvérváros, Wendlingen am Neckar küldöttsége.

Az ünneplés a plébánia és közösségi ház megáldásával folytatódott. A plébánia műemlék jellegű épülete, az új, L alakban kialakított szárny, valamint a domboldal mint támfal nagy, belső udvart fog közre. Itt állították fel az asztalokat az ünneplők fogadására.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében elmondta, a Kárpát-medencében az elmúlt tíz év alatt 1500 plébánia, illetve közösségi ház épült vagy újult meg. „A kereszténység a hit által teremtett közösség szolgálatát vállalta, mely mint nemzet-, család- és embermegtartó erő az elkövetkező, válságos időkben felértékelődik” – fogalmazott.

Tittmann János, Dorog polgármestere azt a városfejlesztési folyamatot méltatta, mely az 1928-ban lakossági összefogással kialakított kálvária 1996-ban, ugyancsak összefogással történt felújításával kezdődött. „A jövőnket építjük, de a múltunkat nem feledjük” gondolat jegyében újultak meg így a város templomai, valamint a bányászati örökség épületei.

A közösségi házat missziós házként határozzák meg, Vándor Wech Józsefről nevezték el. A dorogi születésű szalézi szerzetes 1936-tól 1979-ben bekövetkezett haláláig végzett missziós szolgálatot Kubában. Először a rend oktatási-nevelési intézményeit vezette, majd azok államosítása után lelkipásztorként szolgált. Életútja elismeréseként folyamatban van boldoggáavatási eljárása.

A Szent József római katolikus plébánia Dorog város egyik legrégebbi épülete. A jelen beruházás során új hittantermet létesítettek, valamint egy százfős közösségi termet alakítottak ki. Az U alakú épületcsoport egy pihenőudvart fog közre, az ingatlan déli oldalánál lévő szabad terület pedig lehetőséget ad sportolásra és szabadidős tevékenységre.

A beruházáshoz a kormány 258,5 millió forintos támogatást biztosított, a fejlesztéshez kapcsolódó költségekhez a dorogi önkormányzat 76,5 millió forinttal járult hozzá.

„Lelkesen és Istenben bízva indulok el a lelkipásztori szolgálatban” – fogalmazott az első dorogi napja után Fejes Csaba. „Ismerkedés a hívekkel, a realitásokkal, keresése annak, hogy mi lehet az én szerepem. A közösséget szeretném szolgálni, Krisztus útján együtt haladni” – határozta meg feladatát. Kiemelte, szeretettel, örömmel és segítőkészséggel fogadták. „Belecsöppentem a plébániaközösség és a város egyik jelentős ünnepébe, jó volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül ebben a feladatban.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria