Katona István: Szelíd határozottsággal

Kultúra – 2016. május 14., szombat | 17:01

A Szent István Társulat „Pásztorok” című sorozatának legújabb kötetében ezúttal Katona István nyugalmazott segédpüspök mesél életéről, papi hivatásáról Elmer István írónak, az Új Ember főmunkatársának.

A 88 éves főpásztor vallja, hogy egész életében a Gondviselés irányította. Már magzatkorában megmutatkozott Isten különleges kegyelme. Mélyen hívő, katolikus szüleinek már négy gyermekük volt, amikor édesanyja vele került áldott állapotba. Orvosa azonban közölte vele, hogy a gyermeket egészségi állapota miatt nem hozhatja világra. Mivel négy gyermeke van, azokat fel kell nevelnie, nem kockáztathatja az életét. Ám Katona István édesanyja hallani sem akart arról, hogy elvetesse a magzatot, és férjével együtt – bizalmukat teljes egészében Istenbe vetve – úgy döntöttek, hogy az orvosi tanács ellenére is vállalják az ötödik gyermeket. Ilyen előzmények után született meg Katona István, 1938. október 3-án, Lisieux-i Kis Szent Teréz emléknapján. Édesanyja további öt gyermeket szült még, és hosszú ideig, 86 éves koráig élt. Katona püspök testvérei közül valamennyien megérték a felnőttkort. Egyik bátyja szintén papi pályára lépett, csakúgy mint unokaöccsük, Farkas István piarista szerzetes, közismert nevén „Lupus tanár úr.”

Katona Isván korán félárvaságra jutott, mindössze nyolcéves volt, amikor a vasútnál dolgozó édesapja – aki tagja volt a ferencesek harmadrendjének – 37 éves korában elhunyt. Ettől kezdve nagyon nehéz körülmények között élt a család, lényegében a MÁV által számukra juttatott családi pórtlékból, és abból, amit megtermeltek a földeken. Ám a főpásztor ennek ellenére is jó szívvel emlékezik vissza gyermekkorára, szerető családi közösségére, és vallja: „Az egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy szegények voltunk. Azért tekintem óriási ajándéknak a szegénységet, mert megtanultam, mit jelent szerényen élni, nélkülözni. Későbbi életemben sokszor találkoztam szegényekkel, s ilyenkor nemcsak együtt éreztem velük, hanem – ha csak tudtam – segítettem is rajtuk. A mai napig ehhez tartom magam.”

Katona István hosszú papi szolgálatának évtizedei alatt kiemelten foglalkozott gyermekekkel, fiatalokkal, s emiatt a szocializmusban az állambiztonság emberei minden lépését figyelték, de ő utólag sem tetszeleg hősi pózban, beismeri: „Mégsem voltam olyan nyomásnak kitéve, mint a többiek. Valószínűleg nem bírtam volna idegekkel.”

Azzal kapcsolatban, hogy napjainkban sokat beszélnek a kínzó papi magányról, a főpásztor határozottan állítja: „Visszatekintve papi életem 62 évére, nem találok olyan esztendőt, de még olyan napot sem, amikor melankolikus szomorúsággal magányosnak éreztem volna magamat. A Jézussal való napi kapcsolat, a hívekkel való törődés, a családunk tagjaival való találkozás – a ’Katona Család’-ban legalább százhetvenen vagyunk – nem hagyott időt a szomorú magányosság megélésére.”

Katona István papi, püspöki szolgálatához szervesen hozzátartozik az isteni irgalmasság szorgalmazása. Emlékeztet rá, hogy az evangéliumokban Jézus példabeszédeiből – mindenekelőtt a tékozló fiúról és az irgalmas szamaritánusról szólókban – egyértelműen megmutatkozik, hogy mit jelent az irgalmasság. Nagyon jó lenne, ha valóban hinnénk abban, hogy a Mennyei Atya „végtelenül irgalmas, bízzunk benne rendületlenül. Legyünk mi is irgalmas szívűek embertársaink felé. Aki nem irgalmas szívű, azt Isten az igazságosság alapján ítéli meg.” A főpásztor rámutat: az egyszerű lengyel apácának, Fausztina nővérnek jutott az a feladat, hogy a mai emberhez eljuttassa Jézus üzenetét az irgalmasságról, és ő meg is tette ezt, élete utolsó négy évében írt Naplójában. (Fausztina nővért II. János Pál pápa 1993-ban boldoggá, 2000-ben pedig szentté avatta és elrendelte, hogy húsvét második vasárnapja az egész egyházban az Isteni Irgalmasság napja legyen – a szerk.)

Katona István hangsúlyozza, hogy nem új tanításról van szó, „de valamiképpen szükségesnek látta a Jóisten, hogy a kinyilatkoztatás után egy adott igazságot a történelem valamely pillanatában jobban reflektorfénybe állítson.” A tanítás lényege: „Isten, aki szeret mindenkit, egyúttal maga az irgalom, lehajol hozzánk, emberekhez. Nem megaláz bennünket, hanem föl akar emelni magához mindenkit, a legnagyobb bűnöst is, és szívére akarja ölelni. Jézus, amikor látta a szegényeket, a szenvedőket, az éhezőket és a bűnösöket, megesett rajtuk a szíve. Tőlünk is várja, hogy legyünk irgalmas szívűek. Az irgalmas szamaritánus gyönyörű példabeszédével tanítja, hogyan kell az igazságot gyakorolnunk.”

Katona István visszatekintve 88 évére és 62 esztendős papi szolgálatára, mindenekelőtt az isteni Gondviselés szeretetét érzi. „Nem én választottam, hogy pap legyek, általában nem én választottam meg, hová kerüljek, a püspöki szolgálatra is Szent II. János Pál nevezett ki, és elfogadtam.” A főpásztor közel a kilencvenhez is tele van tervekkel, de tisztában van azzal, hogy ezekből csak annyit valósít meg, „amennyit a Jóisten enged, amennyire időt és lehetőséget ad. Ebben is legyen meg az ő szent akarata”,

(Szent István Társulat, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria