Kézifékes fordulat – CineFest 2021

Kultúra – 2021. október 17., vasárnap | 14:01

Az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilmes versenyprogramja visszatükrözi a pandémia miatt megváltozott életünket. A nemzetközi mezőny a műfajok és stílusok széles skáláját vonultatta fel. A sokféleség dacára a történetek fókusza mégis két fő téma köré csoportosítható: az élet értelmének keresése, illetve a családi idill megtalálása.

Immár tíz éve, hogy a miskolci mustrán ökumenikus zsűri is díjazza a filmeket. Protestáns részről az Interfilm delegáltjaként Mia Lund Rao Dániából, Vígh Tamás hazai színekben, míg a Signis Katolikus Média Világszövetség részéről Piero Loredan Olaszországból és Petrik András magyar tagként vett részt az ökumenikus zsűri munkájában. A világ számos elsőrangú fesztiválján (Velence, Berlin, Moszkva, Locarno, Cannes, Karlovy Vary, Montreal) vesznek részt a filmek értékelésében és díjazásában ökumenikus, illetve vallásközi zsűrik. Az ökumenikus zsűri díját (Prix du Jury Oecuménique) 1973-ban ítélték oda először a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon. A Signis mindezt megelőzve 1947 óta delegál katolikus tagokból álló zsűrit különböző fesztiválokra. 

A családi témán belül a szülő-gyermek kapcsolat jelentőségét több film is a fókuszba helyezte. Magyar nézőnek különösen kedves, hogy a közönségdíjat a már a mozikban is látható magyar elsőfilmes alkotás, Kis Hajni Külön falka című filmje kapta, amely egy apa-lánya kapcsolatról szól megrendítően, jelenünk társadalmi realitásába helyezve a történetet. A kitűnő amatőr szereplők, a hiteles közeg és a reális szituációk különös erősségei a filmnek. Niki (Horváth Zorka) nagyszüleivel él, akik nem tudják kordában tartani az iskolában nehezen beilleszkedő, vadóc gyereket. Amikor a lány megtudja, hogy édesapját, Tibort (Dietz Gusztáv) kiengedték a börtönből, minden tiltás ellenére felkeresi a magának való férfit, aki egy családi titok miatt kerüli őt. Nikit azonban nehezebb lerázni, mint gondolta. A két kívülálló lassan közeledni kezd egymáshoz, de minden az ellen szól, hogy a család egyesülhessen. A Matt Damon főszereplésével készült Stillwater is egy apa-lánya kapcsolatot dolgoz fel, idegen – francia – közegbe helyezve az amerikai családot. Mindkét film esetében egy „tékozló” apa igyekszik felépíteni kapcsolatát a lányával, megteremteni az addig soha nem létezett ideális családot. A főhősöknek mindkét filmben meg kell küzdeniük az anya hiányával is. A játékfilmes versenyprogram másik magyar alkotása a FazekasMáté Bence rendezte Kilakoltatás volt. A fiatal alkotó munkájában megjelenik egy kusza, olykor komikus családi perpatvar is.

A Cinefest fődíját, a Pressburger Imre-díjat a Szerencse és képzelet kereke (rendezte Ryűsuke Hamaguchi) című japán film nyerte. Az alkotás egyfajta szkeccsfilm, három történetet mutat be a szerelem témakörében. A magával ragadó színészi játék és a finoman építkező dialógusok a székhez szögezik a nézőt. A dialógusokban megjelenő erotika, a másikért vállalt áldozat, a szerelem elsöprő ereje lengi körül a történeteket, és nyújt katartikus élményt a nézőnek. A minimalista színészi játék olyan vibrálást ad az egyes jeleneteknek, hogy beleborzongunk.

A nemzetközi szakmai zsűri másik díját, a Zukor Adolf-díjat a görög Almák (rendezte Christos Nikou) című alkotás nyerte. A film megkapta továbbá az ökumenikus zsűri díját is. A két, egymástól függetlenül működő zsűri elismerései is jelzik, hogy egy olyan filmről van szó, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az elsőfilmes rendezőnek valami olyan, elementárisan zsigeri élményt sikerült megragadnia korunkból, amely idővel akár ikonikussá is teheti a művet. A film olyan, egyenként is súlyos témákkal foglalkozik, mint az elmúlás, a veszteség feldolgozása, életünk értelmének keresése, a szociális média hatásai, a fogyasztói társadalom anomáliái. Mindezt egy járvány kontextusába helyezi a rendező. Ez disztópikus alkotássá és egyszersmind váteszszerű kinyilatkoztatássá teszi a filmet, amelynek a forgatókönyve még a pandémia előtt íródott. A főhős, egy középkorú amnéziás férfi az emlékeit építi fel egy rehabilitációs program keretében, amely újraindítja az élményszerzés rögös útján: néhány hét alatt kell eljutnia a gyermekkori élményektől az első randevún át az első szexuális élményig, hogy újra érző, gondolkodó – és emlékező – emberként élhessen. Merthogy az emlékeink tesznek bennünket igazán intelligens, érző lényekké, különben csak ösztönlények lennénk. A filmben több csavar is van, amely újraértelmezi az addig látottakat, és ezáltal saját életünk újragondolására késztet minket, nézőket. A vége pedig egy újabb nem várt fordulatot tartogat.

Szöveg és fotó: Hajnal Gergely, Petrik András

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. október 10-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria