Kirgizisztán apostoli adminisztrátora: Ez egy kis egyház, amely az evangélium nevében vigasztal

„Kirgizisztán egy kis ország, igen erős nemzetekkel körülvéve, és állandóan változik. Mindig is nyitott volt a vallások felé. Nagy általánosságban véve szabadon dolgozhatunk itt misszionáriusként, bár ez még mindig egy olyan hely, ahol néhány hete minden magyarázat nélkül elbocsátottak egy fiatal papot.

Naponta szembesülünk a két merőben ellentétes megközelítéssel: egyfelől azzal a veszéllyel, hogy evangelizálással vádolnak minket, másrészt azzal, hogy nem evangelizálunk.

A közép-ázsiai egyházat gyakran hasonlítják facsemetéhez, friss hajtáshoz. E szavakon elgondolkodva rájöttem, hogy nincs olyan növény, amely nem ad valamit, bármilyen kicsi is legyen az: például azok a növények, amelyek nem teremnek, árnyékot adnak, vagy vice versa. A világnak ezen a részén arra kaptunk meghívást, hogy egy olyan kicsi valóságot szolgáljunk, amely szinte ismeretlen, de ez nem jelenti azt, hogy ne hozhatna gyümölcsöt” – nyilatkozta az amerikai származású Anthony Corcoran, jezsuita szerzetes, Kirgizisztán apostoli adminisztrátora a Fides hírügynökségnek.

Anthony Corcoran a közelmúltban Az evangelizáció küldetése Közép-Ázsiában az Evangelii gaudium idején. Kontextus, nehézségek, nézőpontok című webinárium keretében bemutatta azt a valóságot, amelyben az Egyháznak Kirgizisztánban működnie kell. A teljes lakosság mintegy 6 millió fő, amelynek 34 százaléka 15 év alatti fiatal, tehát egy nagyon fiatal országról van szó. A lakosság 90 százaléka muszlim, míg körülbelül 8–10 százaléka keresztény. Ezen a kis részen belül a katolikusok elenyésző kisebbséget jelentenek.

„Ebben az összefüggésben – magyarázta a jezsuita –

az evangélium hirdetése mindenekelőtt a vigasztalás szolgálatának megélését és az evangéliumról való tanúságtételt jelenti, különösen a szegények, a szenvedők, a betegek, a bajbajutottak vagy a kétségbeesettek felé.

Elgondolkodva azon, hogy mit jelent katolikusnak lenni és evangelizálni egy ilyen környezetben, rájöttünk, mennyire fontos a barátságból és a vigasztalás szolgálatának tapasztalatából kiindulni: ez egy vallásközi dimenzió, mert Jézus nem csak a keresztényeket vigasztalja, és nagyon gyakorlatias is, mert ez olyasmi, amit nem lehet visszautasítani. Amikor vigaszt találnak, az emberek felismerik és ösztönösen üdvözlik, majd megpróbálják megérteni, hogy mi a forrása. Ez a munka különösen fontos a fiatalokkal, mert ha a fiatalok a vigasztalás élményére tudnak összpontosítani, akkor elkezdhetik megkérdezni maguktól, hogy honnan származik, és így felfedezhetik Krisztust.”

Kirgizisztánban jelenleg három plébánia van: a fővárosban, Biskekben, valamint Dzsalalabad és Talasz városokban, de vidéken is sok kis közösség van. A helyi katolikusok hét pap, egy szerzetes és öt ferences nővér lelki segítségére számíthatnak. II. János Pál pápa 1997-ben saját jogú (sui iuris) missziót alapított, ahogyan azt a szomszédos közép-ázsiai államokban is tették. A missziót XVI. Benedek pápa 2006-ban apostoli kormányzóság rangra emelte.

Fordította: Varga Judit

Forrás: Fides.org

Fotó: JesuitsCentralSouthern.org

Magyar Kurír