Közös küldetésünk – Egy lengyel alkotmányjogász a varsói gyermekvédelmi konferenciáról

A Közös küldetésünk Isten gyermekeinek védelme című négynapos konferenciát a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága és a lengyel püspöki konferencia közösen szervezte az Egyházon belüli szexuális visszaélések problémájával való szembenézés, a felelősségvállalás és főként a megelőzés szándékával.

Hanna Suchocka alkotmányjogi professzor és a poznańi egyetemen az emberi jogok szakértője, 1992–1993-ban a Lengyel Köztársaság miniszterelnöki tisztségét töltötte be. 2001-től 2013-ig Lengyelország szentszéki nagykövete volt. 2018-ban Ferenc pápa megerősítette tagságát a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságában.

A Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságát 2014-ben hozták létre, mint a Szentatya szolgálatában álló tanácsadó testületet. A bizottság feladata a statútum első cikkelye szerint, hogy kezdeményezéseket javasoljon a Szentatyának a helyi egyházak felelősségének előmozdítására a kiskorúak és a sebezhető felnőttek védelme terén – emlékeztetett elemzésében a professzor. A bizottság legnagyobb gondja kezdettől fogva az volt, hogy fellelje a gyermekek védelmének legjobb módját, és segítse a pápát és az Egyházat e cél elérésében.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy önvédelmi magatartása sok esetben egyre inkább veszélyes helyzetbe sodorta az Egyházat, további károkat okozva.

A legmélyebb ellenszenvet azok okozták, akik tekintélyes pozíciójukból védeni próbálták egyesek hírnevét, és megkísérelték a botrányok elkerülését, takargatva, áthelyezve a visszaélőket; ezáltal ahelyett, hogy védelmezték volna a gyermekeket, lehetőséget adtak újabb bántalmazásukra.

A bizottság osztozott olyan általános alapelvekben, mint a hihetőség, az átláthatóság, a felelősség és az elszámoltathatóság. Bárkinek, aki felelős másokért, átlátható módon számot kell adnia arról, hogyan használja tekintélyét; nem engedhető meg semmiféle zárt ajtók mögötti önszabályozási kritérium, beleértve a lelkipásztori, tanári, tanácsadói, közösségi szerepek szakmai szempontjainak a kezelését.

Eleinte a Közép- és Kelet-Európa kívül maradt a bizottság fő érdeklődési körén, mivel kezdetben úgy tűnt, hogy e régió helyi egyházait megkímélték ezek a problémák – a továbbiakban sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így volt. Annak a gondolata, illetve inkább a szükségessége, hogy konferenciát szervezzenek ennek a földrajzi térségnek a számára is, 2017 végén született meg a Vatikánban megrendezett nemzetközi csúcstalálkozó előtt.

Ebben a régióban különböző országok, különböző vallási helyzetek és különböző egyházi közösségek vannak. E különbözőségek ellenére a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés problémája különféle szinteken jelen van az egész térségben. A kihívásokkal való szembenézés érdekében szükség van az egész régió helyi egyházai közötti tapasztalatcserére.

A kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés csapása elleni küzdelemben, valamint a helyi egyházak felelősségének előmozdítása érdekében, a Pápai Bizottság szolidaritását fejezi ki a közép-kelet-európai egyházaknak elkötelezettségükért, amely arra irányul, hogy megelőzzék a rosszat, amely térségükben a fiatalok elárulásából származik, és szembenézzenek vele. A szolidaritás kifejezésének egyik módja, hogy lehetőséget adjanak az egyházi vezetőknek, hogy a szeretetközösség lelkiségében találkozzanak egymással, és tanuljanak egymástól és azoktól, akik sajátos tapasztalatokkal rendelkeznek, vagy már szembesültek a válság valóságával, továbbá az az elhatározás vezesse őket, hogy garantálják: az Egyház legyen biztos hely a fiatalok számára. A konferencia másik célja a jelenség megelőzése.

A körülmények megváltoztak a bizottság létrehozása óta. A helyi egyházak nagy többségében két szakaszt különböztethetünk meg: az első, hogy egyre növekszik annak a ténynek a tudatosítása, hogy egyes papok szexuálisan bántalmazták a kiskorúakat; a második pedig, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyházi hierarchia súlyos mulasztást követett el a kapott feljelentések megválaszolásában.

Megváltozott a törvény, amely egy felettes felelősségére vonatkozik egy alárendeltje cselekedetét illetően: ez azt jelenti, hogy ma felelősnek lehet tekinteni egy egyházi jogi személyt azért a kárért, amelyet egy pap részéről elkövetett szexuális visszaélés okoz, akkor is, ha ez nem akkor történt, amikor a pap egy kánonjogi megbízatásának tett eleget, mint a hitoktatás vagy a szentségek kiszolgáltatása. Az egyházi joghatósággal összefüggésben, Ferenc pápa döntése értelmében, ha a püspökök kudarcot vallanak feladatuk teljesítésében, erről számot kell adniuk.

Ez a válság teológiai és kánonjogi reflexiót igényel egy egyházmegyés püspök felelősségére vonatkozóan, ami a megelőzés biztosítását, a közbelépést, az igazságosságot és a jóvátételt illeti.

A közép-kelet-európai országokban növekszik a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélésekből adódó problémák tudatosítása szociális és intézményes szinten.

A helyi egyház is tudatára ébred ennek a problémának. Ugyanakkor még fennáll a titoktartás és a bizalmatlanság mélyen gyökerező mentalitása a kommunista múlt maradványaként.

A bizottság minden tagja kezdettől fogva osztozott abban a határozott meggyőződésben, hogy szükség van képzési és tanítási programokra. Az egyik legfontosabb aspektus az információhoz való jog biztosítása. A jelenlegi információ nem elegendő: különösen sok a hiányosság jogi téren. A sok kezdeményezés között rendkívül jelentős annak az elismerése, hogy az áldozatoknak joguk van az igazsághoz és az igazságossághoz, és ezért szükséges, hogy elismerjék az információhoz való jog minimum követelményeit.

A világ egyetlen részén sem létezik olyan helyi egyház, amely mentes lenne a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés tragédiájának következményeitől.

Tanulni kell más joghatóságoktól az átláthatóság és a felelősség felvállalásának leckéiből. Az információhoz való jog témája kezdeti szakaszában van, és szükség lesz egy hosszú és elmélyült tanulmányozásra, amely elemzi működését, de egyben tapasztalatcserét is jelent. Mindez világosan bebizonyítja, hogy ez a konferencia ennek a tevékenységnek a kezdetét és nem a végét képviseli, valamint közös kezdeményezések és cselekedetek kiindulópontja kíván lenni – fejtette ki tanulmányában Hanna Suchocka alkotmányjogi professzor.

Az elemzés bővebben ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó Vatican News

Magyar Kurír