KözösPont a Szigeten: a külföldiekkel nehezebb beszélgetni

Hazai – 2012. augusztus 14., kedd | 12:37

Nagy élmény, amikor valaki otthagyja a barátait, és inkább folytat egy megkezdett beszélgetést — mondja a KözösPont szigetes sátrát felállító Ökumenikus Ifjúsági Iroda vezetője.

Minden reggel tartunk áhítatot. Az egyik reggeli imánál épp kezdte mondani a pap az egyik igeszakaszt, és ekkor kezdett próbálni a Tankcsapda a Nagyszínpadon, méghozzá az Istenek erejét érzem kezdetű számot (a szám címe Rock and Rollnak hívnak). Nagyot nevettünk, talán Isten humorérzéke lehetett ez – mondta a Magyar Kurírnak Gyorgyovich Miklós, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda vezetője a KözösPont idei szigetes élményeiről. 

A KözösPont keresztény sátort 2000-ben állították fel először a Sziget Fesztiválon, a három történelmi egyház által fenntartott Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervezésében. A sátorban minden évben katolikus, valamint számos protestáns felekezethez tartozó önkéntesek várják a betérőket, hogy elbeszélgessenek velük hitről, Istenről, kereszténységről, egyházról, vagy épp akármilyen problémáról, ami a lelküket nyomja. 2004 óta a KözösPont más fesztiválokon is jelen van. Az idei Sziget Fesztivál vasárnap ért véget.

- Két sátorral tőlünk szexuális felvilágosítás volt, kotont osztottak és arról beszéltek, hogy kell csinálni. Nagyon kontrasztos, hogy milyen sátrak közt vagyunk, teljesen mást mondunk, mint a többi sátor, de mégis tudunk egymásnak segíteni, például odamentünk egymáshoz sátrat állítani – mutat rá az iroda vezetője a fesztiválon tapasztalt érdekességekre. 

- Egyedül mi tartunk a Szigeten istentiszteletet és szentmisét, amire kevesen szoktak jönni, de mégis volt, aki már a Sziget elején jött, hogy ugye lesz mise, mert akkor úgy ütemezi az idejét. Több ott dolgozó ember, például az egyik áramfelelős is eljött a vasárnap reggeli misére. Olyanok is vannak, akik megállnak és leülnek a padra, és mondják velünk az imát – vázolja Gyorgyovich Miklós. 

- Nagyon meg kell becsülni, hogy vannak, akik — miután megveszik a 13 ezer forintos napi-, illetve a 66 ezer forintos hetijegyet, hogy szórakozhassanak —, ebből az időből két-három órát arra fordítanak, hogy szórakozás helyett velünk beszélgessenek – teszi hozzá. – A legmeghatóbb az, amikor egy társaság tér be, akik mennének tovább a koncertre, és az egyik társuk azt mondja, hogy ő inkább marad, mert folytatni akar egy elkezdett beszélgetést. A barátai és a koncert helyett minket választ, és ez nagyon megerősítő a számunkra.

Ugyanakkor az iroda vezetője, leszögezi:  van még mit javítani. A KözösPont déltől éjszaka egyig volt nyitva idén, ami tág nyitva tartásnak számít a többi sátorhoz képest, azok ugyanis többnyire este nyolckor bezárnak. Viszont lenne igény a még hosszabb nyitva tartásra, és tavaly is 11-től éjjel fél háromig vártuk a betérőket – mutat rá Gyorgyovich. 

Nagy felismerés volt a számunkra, hogy a sátorba betérők több mint fele  külföldi, ahogy a Szigeten is egyre kevesebb a magyar. A külföldiek viszont nem igazán a beszélgetések kedvéért térnek be, inkább csak mennek körbe a civil faluban, megnézik, milyenek a magyar civil szervezetek, és repiajándékokat gyűjtenek. Az önkénteseink mesélték, hogy nem igazán lehetett velük igazán mélyeket beszélgetni, csak beállítanak, megkérdezik, mit csinálunk, aztán továbbállnak. A Sziget iszonyat drága, többszöröse az önkéntesek jegyeinek ára, mint egy másik fesztiválon – vázolja a legújabb dilemmákat Gyorgyovich Miklós.  

Mint mondja: Isten országát persze minden nemzetnek hirdetni kell, de az ő célcsoportjuk elsősorban a magyar fiatalok. Emellett látják a külföldieken, hogy annyira nem biztos, hogy tudnak angolul vagy más nyelven, hogy igazán mély beszélgetéseket folytassanak. Ráadásul nem beszélgetni jöttek, hanem bulizni. Persze a magyarok is, de ők itthon vannak, és inkább hajlandóak leülni, beszélgetni, hosszan elidőzni a KözösPont sátrában. Ez határozottan érződik, amikor a soproni Voltra vagy a rakamazi Hegyaljára mennek, ahol a fesztiválozók túlnyomó többsége magyar. 

Kapcsolódó:
Gyorgyovich Miklós: az ökumené nem csak közös sátorépítés 

SzG/Magyar Kurír