Legyünk a Szent Család tükörképei – Michael August Blume nuncius mutatott be szentmisét Pasaréten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A nuncius látogatásának célja a pasaréti ferences plébánián jelen lévő jelentős számú fiatal család megerősítése, bátorítása volt. A liturgia kezdetén az egyházközség családjainak képviselői olasz, illetve a nuncius egy honfitársa angol nyelven köszöntötték Michael August Blume-ot. Ajándékuk a több hete érte végzett imádság volt, valamint a magyarországi hidegre való tekintettel – amit az előző szolgálati helye, Afrika meleg időjárása után különösen nehéz lehet megszokni – sapka, sál, kesztyű és pálinka volt.

Michael August Blume SVD apostoli nuncius szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A Szent Család, Jézus, Mária és József vasárnapja olyan ünnep, amellyel mindannyian tudunk azonosulni. Mindannyian családban nőttünk fel. Isten terve az volt a férfi és nő teremtésével, hogy sokasodjanak és töltsék be a Földet. Ebben a tervében ott volt elrejtve szeretetének különleges misztériuma, vagyis az, hogy egy nap majd egy család, amely a Szűzanya és Szent József házasságán alapul, elhozza Isten jelenlétét, emberi formában a mi történelmünkbe. És ettől kezdve az emberi történelem már soha többé nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. A Hitvallásban, amit vasárnaponként imádkozunk, ma letérdelünk, amikor odaérünk, hogy „Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.”

Gondoljunk a Szent Család nagy hivatására – arra, hogy ők legyenek az élő emberi közösség, amely Krisztust elhozza a világba. Akik pedig szentségi házasságban kapcsolódnak össze, az a hivatásuk, hogy tükörképei legyenek a Szent Családnak. Ez lesz majd Krisztus jelenlétének szentsége, vagyis látható jele világunkban. A testté lett Ige minden emberi családban ott akar lakni. Urunk azt ígérte: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

A Szent Család tehát a forrása a keresztény család hivatásának. Meg kell kérdeznünk tőlük, Máriától, Józseftől és az Úr Jézustól, hogy mit tanulhatunk tőlük? Hadd mondjak erről néhány gondolatot, amit imádságba is magunkkal vihetünk.

Az első dolog, amit a Szent Családtól megtanulhatunk, az talán a csönd leckéje. Názáretben nem volt villany, diszkó, mobiltelefon, rádió, tévé, internet. Ma azt kérdeznénk, hogyan tudtak egyáltalán élni? A válasz az, hogy nagyon egyszerűen éltek, csöndben végezték munkájukat, amiből éltek, odaadással Isten és a család iránt. Megértették, amit a Szentírás első lapjain olvasunk: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél.” (Ter 3,19).

A nap során a csöndet az imádság alkalmai törték meg. Megtanulták a csöndben keresni Isten jelenlétét, felismerni Istent az otthonukban, Istent, aki értelmet adott életüknek és munkálkodásuknak. Ez csak úgy történhet, ha hagyjuk, hogy Isten szóljon hozzánk, és kérjük Őt, hogy töltse be életünket. Manapság az emberek minden lehetséges dologgal teletömik az életüket, de nem azzal, ami Istentől jön, a belé vetett hitből, az Ő szavának hallgatásából. Ha nem tanuljuk meg a Szűzanyától, hogy hogyan hallgassunk oda Isten szavára, soha nem leszünk boldogok, nem találunk igazi megelégedést. Olyan dolgokban keressük a boldogságot, amiket néhány év múlva eldobunk. Isten szava viszont soha nem avul el, ha engedjük, hogy belépjen elménkbe és szívünkbe.

A második dolog, amit Názáretben megtanulhatunk, az a munka értéke. A munka Isten ajándéka számunkra, hogy általa mi és szeretteink is élhessünk, szerethessünk és kamatoztathassuk mindazt az ajándékot, amit Istentől kaptunk. „Arcod verítékével eszed kenyeredet” (Ter 3,19). A munka ad méltóságot életünknek, attól lesz értelmes, amikor fenntartjuk családunkat és tehetségünket Isten tervei szerint fejlesztjük ki. Hányan szenvednek attól, hogy nincs munkájuk vagy haszontalannak érzik magukat, mert nem tudják fenntartani magukat vagy a családjukat? Oda kell figyelnünk rájuk.

A harmadik, amit megtanulhatunk, hogy a názáreti otthonban minden Istenről beszél. Milyen nagyszerű lenne, ha egy órát eltölthetnénk abban az egyszerű és magasztos otthonban, ahol a Szent Család hagyta a nyomát mindenen: szeretet és gondoskodás egymásról, imádság a nap során többször, hálaadással elfogyasztott étel, irgalmasság a bekopogó idegenek és szükséget szenvedők iránt, szeretet a rászoruló szomszédok iránt. És ne feledjük azt a misztériumot sem, hogy maga Jézus engedelmeskedett Máriának és Józsefnek, és kivette a részét a család életéből. A házat megszentelte a gondoskodó szeretet, itt halt meg Szent József, miközben körülvette szerető felesége és az Isten Fia gondoskodása.

Sokáig folytathatnánk az elmélkedést. Ha Jézus, Mária és József jelen vannak, otthonaink és családjaink a Szent Család képére alakulnak. A családban mindenkinek van helye. Senkit nem hanyagolnak el. Mindenki növekszik a maga méltóságában.

Szent Pál mindezt összefoglalja, amikor a kolosszei közösséghez szól, ahogy a szentleckében hallottuk. Emlékezteti őket arra, hogy Isten kiválasztotta őket, szerette őket, türelmes volt irántuk bűneikben. Vagyis, nekik is meg bocsátaniuk másoknak, ahogy Isten megbocsátott nekik, és vállalniuk kell a szeretetet, amely mindent egybefog csodálatos összhangban. Akkor majd Krisztus békéje uralkodik szívünkben és életünkben, és hálaadás lesz bennünk Isten iránt és egymás iránt. Akkor leszünk igazán család: „Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek! Így adjatok hálát általa az Atyaistennek!” (Kol 3,17)

Isten gondviselése folytán Szent Pál szavai ma nekünk szólnak. Szép lenne, ha a családban ma, a nap végén, közösen még egyszer elolvasnák a mai szentleckét. Így majd Isten szava, amit a Szűzanya olyan elmélyülten hallgatott, bennünk lakik majd, szebbé teszi családunkat, és azzal az értelemmel tölti el, amit Isten szánt neki. Gyakran nehéz világunkban így lesz majd jelen egy kicsit több boldogság, maradandó boldogság.

* * *

A szentmise után a nuncius a Kisjézus szobrát kezébe véve várta a gyermekeket, akik megérintették azt, és közösen énekeltek, majd a Szent Család ünnepéhez kapcsolódva áldásban részesítette a családokat.

A liturgikus eseményeket követően Michael August Blume találkozott az egyházközség ministránsaival és a helyi lánykórus képviselőivel, mesélt életéről, majd meglátogatta a pasaréti ferences közösséget, együtt imádkozott és ünnepelt velük.

Forrás: Apostoli Nunciatúra

Fotó: Gieszer Richárd

Magyar Kurír