Madárlesen a Hortobágyon – A debrecen-nyíregyházi egyházmegyei katekéták búcsúztatták a tanévet

„Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.”
(Zsolt 103,3-4)

A hortobágyi Halászbárka Fogadóközpontban Tóth László egyházmegyei hitoktatási referens fogadta a résztvevőket. Közös imádsággal kezdődött a formabontó program.

A napot Kató Csaba állandó diakónus, hortobágyi túravezető és felesége, Kató-Bellavics Ágota mentálhigiénés lelkigondozó, tréner vezette, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak közreműködésével.

A résztvevők távcsővel figyelhették meg a hortobágyi madárvilág egy részét.

E ritka élményt követően az elcsendesedés perceiben kapcsolódhattak a természethez, átérezve, amit Kató Csaba így fogalmazott meg:

A pusztának nagy ereje van, gyógyít.”

Az állandó diakónus előadásából a katekéták megismerhették a középkori állattankönyveket, a bestiáriumokat, melyekben a természetben élő, az emberi lélek és a szabadság jelképeivé vált madarak mellett képzeletbeli, ám a középkorban valóságosnak hitt szárnyas lények leírása, rajza is megtalálható.

Hogyan válhatott mindez a hitoktatók számára tartott tanévzáró hálaadás témájává? Isten minden teremtménybe belehelyezett valamilyen üzenetet, így mindegyik állathoz valamilyen erkölcsi tanulság is kapcsolódik. Lehet és kell tanulni a természettől – e gondolat megvalósulását láthatjuk Assisi Szent Ferenc életében is.

A nap folyamán azt vizsgálták meg a katekéták, mit tanulhatnak a különféle madaraktól. Három mitikus állatra tekintettek ilyen szemmel: a griff, a caladrius és a főnix madarakra, amelyeket a madárvilág három katekétájának is neveznek.

Általuk tekintettek az elmúlt tanévre, hogy ki segítette az ő útjukat, és ők kikét segítették; ki tekintett rájuk gyógyító szemmel, s kikre tekintettek így ők; ki vigasztalta őket, és ők kiket vigasztaltak.

A hálaadó napot a Jó Pásztor ökumenikus templomban tartott szentmisével zárták, Hasulyó János atya vendégeiként. A szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be.

Sok tanulságot levonhatunk az ószövetségi történetből, megtaláljuk benne Isten üzenetét – utalt elmélkedésének bevezetőjében a főpásztor az olvasmányban elhangzott részletre (2Kir 11,1–4.9–18.20).

Ebben a történetben az Istenhez hűségesek és a Baál istent imádók összecsapását láthatjuk – mutatott rá Palánki Ferenc püspök. – A történetet aszerint vonatkoztathatjuk a saját életünkre, hogy bennünk is sokszor összecsapnak az Isten melletti érvek és a vele szembeni kísértések. Nem mondhatjuk azt, hogy még egy kicsi belefér, nem utalhatunk arra, hogy más is hasonlóképpen cselekszik, vagy a mai világban már nem lehet jól szeretni, a gyerekek pedig kezelhetetlenek, nem érdekli őket semmi… Mindenféle érveket találunk.

Az evangélium hirdetése feladatunk és lehetőségünk.

Csodálatos, hogy amiben hiszünk, azt átadhatjuk. Szent Ágoston mondja, hogy azért beszélünk, hogy ami az én értelmemben van, az ott legyen a tiédben, hogy ami az én szívemben van, az ott legyen a másiknak a szívében is.

Azért törekszünk megalkuvás nélkül ragaszkodni az egy igaz Istenhez, hogy azt minél inkább át tudjuk adni azoknak, akiket Isten ránk bízott – fogalmazott a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6,19–23) Az evangéliumban elhangzottakra utalva a főpásztor kiemelte: azok a kincsek, amelyeket keresnünk kell, nem a mi kincseink, hanem Isten kincsei – akiket ránk bíz. Micsoda megtiszteltetés, méltóság az, hogy végtelen értékű gyermekeket, embereket bíz ránk; mert minden ember végtelen értékű.

Vianney Szent János, amikor kinevezték Ars plébánosává, és közeledett a falu határához, letérdelt, és így imádkozott: „Uram, minden ember végtelen értékű, és te kétszáz végtelen értéket bíztál rám.” Megtalálta azokban az emberekben a kincset, amit Isten rejtett el bennük.

Szentbeszéde végén Palánki Ferenc, felidézve a közelmúltban tartott papi lelkigyakorlat témáját – Jézus örömei az evangéliumban – arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézusnak örömet jelentettek a tanítványai. „Ezt az örömöt kívánom mindannyiótoknak, akiknek vannak és lesznek tanítványai. Ez nagy öröm, és persze sokszor nehézség is, de soha ne a problémát lássuk. Osszuk meg azokat a kincseket, örömöket, amelyeket Istentől kaptunk, amelyek feltöltenek bennünket a nyári szünetben, és adjuk tovább azoknak, akikben megtaláljuk a végtelen értéket, és szolgáljuk az isteni életet.”

*

Tóth László egyházmegyei hitoktatási referens e szavakkal invitálta a katekétákat a hortobágyi találkozóra, melyet a hitoktatási iroda munkatársaival, Tóthné Bakai Bertával, Gerhes Józseffel és Kardos Györggyel együtt szerveztek meg: „Szeretném, ha olyan élményben részesülnétek, amely szépségével, játékosságával indirekt módon mutat rá a hivatásotok értékeire és személyes értékeitekre egyaránt. Célom, hogy élménybe csomagolva megerősödjetek a hivatásotokban.”

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes; Kovácsné Török Tímea, Gyarmatiné Komolai Mária, Nagy Lászlóné, Votykuné Aradi Angéla, Kerekes Orsolya Zsuzsanna, Nagy Attiláné, Kardos György hitoktatók

Magyar Kurír