„Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok” – Márku László aranymiséjét ünnepelték Napkoron

„Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok” – idézte Orosz Atanáz ünnepi homíliájában Márku László Pál apostoltól választott egykori szentelési jelmondatát.

És valóban: ez a jelmondat évtizedeken át híven tükrözte az immár aranymisés lelkész mindennapi szolgálatát.

Emberöltőnyi pályája gazdag gyümölcseit szerényen és bölcsen mindig Isten kegyelmének tulajdonította. A nehéz időkben is bátran vállalta küldetését, bárhová is rendelte az Úr. Párját ritkító buzgósággal és lelkipásztori gondossággal fordult a nyája felé Nyíradonyban, Bedőn, Mezőladányban, Penészleken és végül Napkoron is. Nyugdíjas éveiben sem pihent tétlenül. Éveken keresztül vitte a reményt és a lelki megerősítést a kórházban lábadozó betegeknek.

„Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!” – ezt a jelmondatot választotta papi szolgálatának ötvenedik jubileumára László atya. Ezzel a mondattal és végtelen hálával a szívében állt az oltár előtt ezen a napon.

De nemcsak ő, hanem a napkori hívek is hálát adtak egykori papjukért, hiszen Márku László maradandó értékeket közvetített az együtt töltött évek alatt a kis közösség felé.

Nem hangzatos szavakkal, hanem a maga csendes, szelíd, ugyanakkor a végletekig kitartó, szilárd istenhitével tanította az ő nyáját. 

Ezért a tanításért mondott köszönetet Spinyhért Zsolt, a község polgármestere, a képviselő-testület tagjai, valamint Szocska Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke is, aki jókívánságai mellett Ferenc pápa írásbeli áldását adta át a jubiláló lelkésznek.

Szocska Ábel püspök megköszönte Klára tiszteletes asszony fáradhatatlan munkáját is, amellyel férjét támogatta az eltelt fél évszázadban.

A házaspár 1972. augusztus 1-jén fogadott egymásnak örök hűséget, így az aranymise egyben az aranylakodalmukat is jelentette, ezért a Szent Liturgia végén ebből az alkalomból püspöki áldásban részesültek.

Márku László végül a tőle megszokott szerénységgel tekintett vissza eddigi életútjára, és

szolgálatának sikerét annak tulajdonította, hogy Isten mindig előtte járt.

„Ima, ima és ima!” – így biztatta hallgatóságát, és ígéretet tett arra, hogy továbbra is szívében hordozza a napkori híveket.

Szöveg és fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír