Emléktábla jelzi: 55 évig egy családi villában volt katolikus misézőhely Zánkán

Az ünnepségen köszöntőt mondott Szuhaj Eszter, Marosszékyné Csósza Mária, Szakáts Péter plébános, Németh Szabolcs evangélikus lelkész és Varga Zoltán alpolgármester.

Az emléktábla megáldását Udvardy György veszprémi érsek levélben köszöntötte, amelyet Szakáts Péter olvasott fel: „Megismertem a Marosszéky-Ziegler házban egykor kialakított kápolna történetét, és a Veszprémi Főegyházmegye érsekeként hálás és imádságos szeretettel emlékezem meg a Marosszéky-Ziegler házaspárról, akiknek jóvoltából katolikus templom hiányában, a saját házukban kialakított kápolna révén 55 éven át a katolikus élet élő és intenzív lehetett Zánkán az új katolikus templom elkészültéig is.

Tiszteletre és az utódok hálás emlékezetére méltó az a II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló tanítását időben jóval megelőző szemlélet és cselekvésmód, amellyel ez az evangélikus–katolikus vallású házaspár, bár különböző felekezetek tagjaként, mély krisztusi elköteleződéssel és nagy szeretettel párosult hatékonysággal segítette a vallásos élet megmaradását és kibontakozását Zánkán.”

A levél elhangzását követően Marosszéky Borbála, Máté és Péter leplezte le az emléktáblát. Ezután Szakáts Péter János evangéliumának 10. fejezetéből olvasta fel a jó pásztorról szóló részt. „Ez a kis kápolna is a jó pásztor képét hordta, a Jó Pásztornak volt szentelve, ugyanúgy, ahogyan a mai templom is – mutatott rá a plébános. – Ritka a templomtitulusok között, hogy a Jó Pásztor nevét, Jézusnak, a mi egyetlen örök pásztorunknak a nevét hordja egy imaház.”

Jézus az, aki a pásztorunk, és itt Ő mint jó pásztor nyilatkozik meg, szeretné a lelkünket zöldellő legelőkre vezetni és felüdíteni, ahogyan a zsoltáros is mondja. Azt is szeretné, ha egy akol lenne és egy pásztor. Ez a ház egy kicsit ennek is a megvalósítója, amikor evangélikus testvérek segítették azt, hogy a katolikusok misére tudjanak járni. Több mint ötven éven keresztül volt itt a szentmise. Ez nagyon szép példája annak, hogy a felekezetek igyekeznek közeledni egymáshoz, és reményeink szerint Jézus segítségével valóban az egység és a szeretet növekszik – fogalmazott a plébános.

A folyamatosan megújuló Zánka mintapéldája lehet a működő ökumenizmusnak, ugyanis a településen aktív egyházi életet tart fent mind a katolikus, mind a református, mind az evangélikus felekezet; egymást segítik, együtt ünnepelnek.

Valamikor a késő középkorban plébániahely volt Zánka. Plébánosához tartozott Szepezd és Monoszló is. Az oszmán hódoltság idejében a települést feldúlták a portyázó csapatok, a templom elpusztult, a lakosság plébánosával együtt elhagyta a helyet. Csak 1736-ban települt újra Zánka-puszta, de protestánsokkal, akik aztán 1786-ban császári engedéllyel helyreállították maguknak a pusztatemplomot. Így maradt a későbbiekben betelepült gyér számú katolikusság templom nélkül.

Az 1920–1930-as évek időszaka volt a zánkai katolikus gyülekezet újjászerveződésének hőskora – de még egy kápolnájuk sem volt, Budai Jánoséknál gyűltek össze, de a szobát már negyedik alkalommal kinőtték, ekkor Marosszéky-Ziegler Emil (1874–1968) tábornok és családja úgy döntöttek, hogy a villájuk egyik földszinti, külön bejáratú helyiségét átadják egyházi célokra. A tábornok protestáns volt ugyan, de a felesége, az örmény származású Gubody Paula (1882–1974) katolikus, nagyon vallásos asszony.

Ő mint a Szociális Missziótársulat kültagtanácsosa élénken részt vett a katolikus mozgalomban. Szomorúan látta, hogy a maroknyi zánkai katolikus hívő milyen elhagyatott, hogy a nagy ünnepek előtt a kilenc filiával bíró plébános egy döngölt padlós parasztszobában gyóntat, a katolikus gyermekeket a református lelkész kereszteli. Elhatározta, hogy ezen segíteni fog.

A Marosszéky házban lévő kápolnát 1930. augusztus 23-án Rott Nándor veszprémi püspök áldotta meg. Időközben megépült a zánkai templom is, amelyet 1986. augusztus 10-én szentelt fel Szendi József, az első veszprémi érsek.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír