Nagyszabású konferenciával emlékeztek II. János Pál pápa máriapócsi látogatására

A vendégek érkezése közben kivetítőn vetítették le azt a filmet, melyet a Görögkatolikus Médiaközpont készített a szent pápa látogatásának emlékére. A konferencia a Lautitia kórus énekes imádságával vette kezdetét.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a szinódusi út megnyitásakor kérte, hogy mindennap hívjuk a Szentlélek segítségét ehhez a folyamathoz: a Szentlelket hívó, Mennyei király kezdetű imádság eléneklése nyitotta meg a szent pápa látogatására emlékező konferenciát is.

A főpásztor kiemelte: ezt a szép emlékezést még ünnepélyesebbé teszi, hogy a jelen lévő Ján Babjak eperjesi érsek és Nil Luscsák (Luscsák Nílus) munkácsi apostoli kormányzó ajándékaként két boldoggá avatott görögkatolikus vértanú, Gojdics Péter Pál eperjesi és Romzsa Tódor munkácsi püspök ereklyéjét helyezik el a máriapócsi bazilikában az esti vecsernye során.

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke az egyetlen személyes találkozását idézte fel a szent pápával: 1991-es látogatása alkalmával a pápa a Mátyás-templomban szerzetesekkel és kispapokkal találkozott. Ő is ott volt a kispapok között, és direkt úgy helyezkedett, hogy kezet tudjon fogni a szentatyával. Számítása bevált: ahogy a pápa belépett a templomba, megállt vele szemben, kezet fogott vele és szemébe nézett. Ekkor azt érezte, mintha Krisztus nézne rá.

Azzal a tekintettel nézett rá, ahogy Krisztus nézett másokra: ismerlek, de nem ítéllek el. Ez a találkozás annyira megerősítette hivatásában és küldetésében, hogy azóta is igyekszik azzal a tekintettel nézni másokra, mint ahogy a pápa nézett rá.

Elmondta, hogy mások is hasonló élményekről számoltak be a pápával való találkozásról: a beszélgetés során hamar azt érezte mindenki, ez a beszélgetés róla szól. Palánki Ferenc azt mondta, több dologtól félünk, pedig csak követni kéne a szent pápa szavait: „Ne féljetek!”. Jézus Krisztus is ezt mondta: Ne féljetek, hiszen veletek vagyok mindennap. „Tárjuk ki szívünk kapuját és fogadjuk őt be, hogy ne féljünk senkitől. Isten nem azért szeret minket, mert jók vagyunk, hanem azért, hogy jók legyünk. A szent pápa több mint ötszáz szentet és több mint ezer boldogot avatott. Ez azt jelenti, hogy ma is köztünk járnak a szentek. Hétköznapi emberek ők is, de elfogadták Isten akaratát és szeretetét, odaadták magukat, ezáltal tudtak úgy szeretni, ahogy Isten szeret, úgy nézni, ahogy Krisztus nézett. II. János Pál pápára emlékezve kérjük az ő közbenjáró imádságát, hogy nekünk is sikerüljön szenteknek lenni.”

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának elnöke megtiszteltetésnek tartja, hogy háromszor is találkozhatott a szent pápával. 1978-ban édesapjával (akit nyakas kálvinistaként jellemzett) fát fűrészeltek, amikor a rádió bemondta, hogy lengyel pápát választottak. Édesapja megállt, és azt mondta:

most mondjunk el egy miatyánkot, mert lehet, hogy vége lesz a kommunizmusnak!”

(...) „A fő dolgokban egység, a mellékesekben szabadság, és mindenekben szeretet” – idézte Melanchtonnak, a 16. századi hittudósnak szavait. „Nekünk, keresztényeknek ezt az egységet kell építenünk, és ebben élen járt a lengyel pápa. Együtt örültünk katolikus testvéreinkkel az eucharisztikus kongresszuson, ugyanakkor éreztük az egység hiányának fájdalmát.”

XVI. Benedek pápát idézve kiemelte: „Krisztus Úr voltának felismerése és hirdetése kapcsolhat össze minket. Boldog vagyok, hogy a keleti liturgia felemelő szépségében érezhetem én is Krisztus Úr voltát” – zárta beszédét a református püspök.

Ján Babjak eperjesi érsek-metropolita a szent pápa 2003-as szlovákiai látogatásáról osztotta meg emlékeit. Elmondta, hogy a pápa

nem csak a magyarokat, de a szlovákokat is nagyon szerette, és hogy milyen boldogan tekintett a Tátra magas hegyeire, hiszen e hegyek között töltötte fiatalságának számtalan nyarát.

Kiemelte, hogy a pápa számon tartotta a szláv szenteket, és nagy tisztelője volt a Kárpát-medencei Mária-kegyhelyeknek. Szlovákiai látogatását követően elismeréssel adózott a szlovákok hitéről és Gojdics püspök vértanúságáról. Amikor megkérdezték Eperjesen, mit szeretne imádkozni, határozottan mondta, hogy az Akathisztoszt. Felszólította a görögkatolikusokat, hogy őrizzék meg rítusukat és közösségeiket.

Babjak metropolita elmesélt egy kedves történetet: érsekké kinevezését követően elment egy templomba imádkozni, ahol éppen az akkor már boldoggá avatott pápát festették a falra. Azelőtt nem sokkal hallotta a rádióban, hogy újabb csodát ismertek el II. János Pál pápa közbenjárására.

Rászólt a festőre, hogy javítsa át a „boldog” szót „szent”-re, mert szentté fogják avatni. A festő vonakodott, mondván, hogy az nem úgy van ám – Babjak érsek azonban hajthatatlan volt.

„Egy év múlva szentté avatták, nekünk viszont a világon egyedül már egy évvel korábban szent volt II. János Pál pápa!” – zárta beszédét Ján Babjak.

Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora nem tudott jelen lenni a konferencián, előadását Seszták István atya, a főiskola rektorhelyettese olvasta föl. Tamás atya több szempontból is történelminek nevezte Wojtyła bíboros pápaságát: 455 év után először nem olasz pápát választottak, ő volt az első lengyel pápa, ráadásul a vasfüggönyön túlról érkezett. Soha senki nem utazott annyit, mint ő, a péteri szolgálat egyik legfontosabb eszközévé tette az apostoli utazást, felszólalt a kisebbségek és minden elnyomott érdekében, élénk párbeszédet folytatott a világ vallásaival.

Teológiai felkészültsége, széleskörű műveltsége, legendás munkabírása és nem utolsósorban erős személyisége mind hozzájárultak ahhoz, hogy pápasága végén, a temetésén tömegek követeljék azonnali szentté avatását (santo subito) és nevéhez a „nagy” (magnus) jelző illesztését, egy szintre emelve őt Nagy Szent Leó, Gergely és Miklós pápákkal.

Elmesélte, hogy édesapja Trabanttal utazott Częstochowába 1979-ben a pápalátogatásra, s nekik gyerekként mekkora élmény volt, hogy édesapjuk hús-vér emberként látta a pápát. (...)

A konferencia első napjának zárásaként Kiss András, a Hierotheosz Egyesület elnöke megköszönte az előadóknak a részvételt. „Ahogy a pápalátogatás, ez a konferencia is emlékeztet arra: a szent pápa élete, tanúságtétele mindannyiunk számára követendő példa.

Az ő példája mutatja, hogy semmilyen gonosz erő nem legyőzhetetlen. A gonosz erők legyőzéséhez adjon erőt a máriapócsi Istenszülő, Szent II. János Pál pápa, boldog Romzsa Tódor és Gojdics Péter Pál.”

A nap zárásaként a résztvevők alkonyati istentiszteleten vettek részt a máriapócsi bazilikában.

A vecsernyét Fülöp metropolita vezette, beszédet mondott Cyril Vasiľ kassai érsek és Nil Luscsák munkácsi kormányzó. A vecsernyén ünnepélyesen elhelyezték a két boldoggá avatott görögkatolikus vértanú püspök, az eperjesi Gojdics Péter Pál és a munkácsi Romzsa Tódor csontereklyéit.

A díszes tartóban elhelyezett ereklyék a bazilika két oldalán lévő mozaikfülkében láthatók. Cyril érsek beszédében kiemelte:

görögkatolikusságunkban egy határokon átívelő egységet élhetünk meg most. A mai este összeköti Kárpátalját, Felvidéket és Máriapócsot, és az Istenanya mindannyiunkat magához ölel.

Nil püspök arról mesélt, hogy ő sorkatona volt harminc évvel ezelőtt, de az édesanyja itt volt Máriapócson, és levélben írta meg neki, miként élte meg a pápalátogatást, és ez mennyire meghatározó volt számára – nem csak emberként, de abban is, hogy saját görögkatolikusságát megélje.

*

Az egyházi megszólalók mellett beszédet mondott Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter; Tánczos Barna, Románia környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere; Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete; Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár; Seszták Miklós kormánybiztos; Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke; Puskás István, Debrecen alpolgármestere; Simon Miklós országgyűlési képviselő is – megemlékező szavaikat ITT olvashatják.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Király András

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír