Nyissuk ki szívünket az ég felé! – Püspöki szentmise vízkereszt ünnepén Bakonyszombathelyen

A főpásztorral koncelebrált Fuchs Tibor, a Komárom-Esztergom megyei település plébánosa.

A vízkereszti szentmise hagyományosan a szenteltvíz megáldásával kezdődött. A járványhelyzet miatt sok kis üveg is elő volt készítve, hogy később minden jelenlévő vihessen belőlük az otthonába.

Székely János püspök homíliájában rámutatott, a napkeleti bölcsek nyitott szívvel indultak el Betlehembe. Bár alig tudtak valamit Krisztusról, mégis sok száz kilométerről elindultak az ismeretlenbe veszélyes utakon, mert látni akarták az újszülött Megváltót.

Ilyen nyitott szívű ember volt az elmúlt századok számtalan zseniális tudósa közül „Einstein, aki amikor rájött egy-egy gyönyörű törvényszerűségre, úgy érezte, hogy a teremtő Isten kezét és szándékát érintette meg, vagy Amper, aki minden szentmisét végigtérdelt, és egy pap azt mondta róla, hogy Ampert így, térdelve látni a misén többet ér, mint száz prédikáció”.

A szombathelyi főpásztor több hétköznapi történet segítségével ismertette meg a jelenlévőket Isten arcával. Az egyik szerint egy asszonynak rosszul indult a napja, a buszon zsúfolt tömegben, keserű arcú emberek között utazva egy erőteljes férfihang szólalt meg: „Szép napunk van, nem igaz? Milyen szép az őszi táj, a templom, a híd, amelyen áthaladunk…” Erre az emberek többsége kinézett, később az asszony is elmosolyodott, és mikor megnézte, hogy ki mondta ezt, jött csak rá, hogy egy vak ember. Isten egy vakot küldött hozzá, hogy megtanítsa látni.

Hinni annyit jelent, mint meglátni Istent és beengedni az életünkbe.

Beszélt a püspök egy férfiról is, aki házassága első húsz évében állandóan kijavítgatta feleségét, nem volt vele elégedett, kellemetlen helyzetbe hozta, felesége pedig egyre kevésbé érezte, hogy szereti őt. Aztán egy alkalommal, mikor a férj majdnem megcsalta feleségét, bűnbánatot tartott. Böjtölt, elment gyónni, és elhatározta, hogy soha többet nem bántja meg a feleségét, hanem boldogítani akarja. A feleség azt hitte, hogy ez csak rövid távú lesz, de megváltozott, és idősebb korában az asszony azt mondta, hogy el se hitte volna, hogy ennyire fogja még szeretni – beengedték az életükbe Isten fényességét.

„A mai ünnep arra is hív, ha valaki beengedte ezt a fényt az életébe, akkor kezdje el bátran továbbadni.

Ha valaki szeretné karácsony fényét az egész évben megőrizni, akkor karácsonyi életet kell élnie mindennap, reggeltől estig.

Nyissuk ki a szívünket Isten felé, az ég felé! Engedjük be az életünkbe az ő fényét, amelyből a világmindenség lett és a mi életünk sarjadt, melynek fényében helyesen látjuk az életet, a halált, egészséget és betegséget, az életünk nehézségeit és örömeit” – hangsúlyozta Székely János.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Szöveg: Somlyai Zsombor Gergely

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír