Orosz ortodox szakértő: „A Moszkvai Patriarchátus már elvesztette Ukrajnát”

Ismeri az egyházat kívülről nézve, mert vallási újságíró volt, és ismeri belülről, mert hat éven át volt a Moszkvai Patriarchátus újságjának igazgatója, a társadalommal és annak intézményeivel fennálló kapcsolatok bizottságának titkára és a Szent Tyihon Ortodox Egyetem tanára. Egy olyan kurzust tartott, amelynek a mai események tükrében prófétai jelentősége van; ez volt a címe: Az Egyház és az információs társadalom.

Mindennek vége szakadt, amikor a híres moszkvai Carnegie Központban Csapnyin vette a bátorságot, és előadásában „a hallgatás egyházáról” beszélt a háborús retorikával szemben, ráadásul még „birodalmi egyházról” is. Kirill, aki a kilencvenes évek óta jól ismerte őt, és aki 2009 januárjában, pátriárkává választását követően kinevezte az újság élére, most néhány órán belül elbocsátotta. Csapnyin a kezdeményezője annak a nyílt levélnek, amelyet a háború ellen és az Orosz Ortodox Egyház hozzáállásával szemben néhány nap alatt Oroszország és az ortodoxia mintegy száz értelmiségi vezetője és szakértője aláírt.

– Birodalmi egyház… Ön messzire látott.

– A pátriárka és Putyin véleménye bizonyos témákban legalább tizenöt éve egybevág. Kirillnek ugyanolyan birodalmi elképzelése van az egyházról, mint a Kremlnek a politikában. A pátriárka már hosszú ideje úgy érzi, hogy ő az egyetlen, aki egyben tudja tartani a volt Szovjetunió területeit. Valódi szellemi vezetője a volt szovjet birodalomnak, mert az Orosz Ortodox Egyház (COR) jelen van a balkáni országokban, Ukrajnában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is.

Úgy gondolja, hogy Ukrajna „az övé”, ahogyan Putyin azt gondolja, hogy Ukrajna „Moszkváé”.

Természetes tehát, hogy támogatják egymást. Másrészről az orosz világ és a Szent Rusz fogalmát (a szláv népek közössége, amelyeknek egységben kell lenniük Moszkva védőszárnyai alatt) – amely évek óta az állami propaganda és történetírás alapja – egy szűk értelmiségi kör és agytröszt (think tank) dolgozta ki, amelyben fontos szerep jutott annak az Orosz Népi Világtanácsnak, amelyet éppen Kirill alapított meg még metropolitaként, és amely a COR külkapcsolataiért felelős. Kirill aztán el tudta „adni” a Kremlnek ezt az elképzelését, amely Oroszország politikai akciótervének tartópillére lett.

– Azonban ami vallási szempontból is történik, az nem más, mint hogy Moszkva fokozatosan elveszti Ukrajnát.

– Ukrajnát már elvesztette.

17 egyházmegye, vagyis az egyházmegyéknek majdnem a fele kivette Kirill nevét a liturgiából, megtagadva ezzel szellemi fennhatóságát. És vannak más jelek is. Egy lvivi kolostor úgy döntött, elhagyja a COR-t, hogy belépjen az Ukrán Ortodox Autokefál Egyházba, amely 2018-ban alakult meg. Elindult egy lavina.

– Azt gondolja, hogy aki elhagyja a COR-t, az belép az autokefál egyházba, vagy születik majd egy új egyház?

– Azt hiszem, az Ukrán Ortodox Egyházban egy új struktúra alakul majd ki. De majd csak akkor, ha véget ér a háború.

– Nincs véleménykülönbség az Orosz Ortodox Egyházon belül? Volt idő, amikor azt gondolták, hogy Tyihon Sevkunov, „Putyin gyóntatója” a „sólyom”, Hilarion Alfejev metropolita a „galamb”…

– Összetett a helyzet, az érvényben lévő törvények nem engedik háborúnak nevezni a háborút, és invázónak az inváziót, ha nem a „különleges hadművelet” kifejezést használod, perbe foghatnak, büntetést kell fizetned, vagy akár börtönbe is zárhatnak. Sok plébániai tanács, sok plébános fél attól, hogy nyilvánosan nyilatkozzon.

Egy plébános volt, aki homíliájában a háború ellen beszélt, Ioann Budrin atya Kostromából: két napon belül bíróság elé vitték, és 35 ezer rubel pénzbüntetéssel sújtották, ami egy plébános számára nagy összeg.

Szinte csak azok foglalhatnak állást, akik Oroszországon kívül élnek, mint Vilnius és Litvánia metropolitája, Innokenty, aki nagyon bátran kiállt a háború ellen. De tudomásom szerint ő volt az egyetlen, aki megszólalt az orosz ortodox egyház magas rangú képviselői közül. Ami a két metropolitát illeti… Tyihon már évek óta úgy tartja, hogy szembe kell szállni a Nyugattal az ortodox világ integritása védelmében, amely alatt természetesen nagyobb területet ért, mint az Orosz Föderáció területe. Ami Hilariont illeti, feltűnően csendben van. Nem akarja elveszteni a kapcsolatait a keresztény világ többi részével, de végső soron ő is felsorakozott Kirill mögé.

– Ami a keresztény világot illeti: a pátriárka és Ferenc pápa online beszélgetést folytattak egymással. Mit gondol erről?

– Nem hiszem, hogy Ferenc pápa elégedett volt a beszélgetéssel. A patriarkátus hivatalos közleményeiből úgy látszik, hogy Kirill nem tett mást, mint kitartott elképzelései mellett, ráadásul eléggé leegyszerűsítő módon. És megpróbálta kihasználni az alkalmat: az Orosz Ortodox Egyház legmagasabb szintű intézménye, a legfelsőbb egyháztanács előtt azt igyekezett bizonyítani ezzel, ahogyan korábban Justin Welby canterburyi érsekkel, az anglikán egyház vezetőjével való beszélgetésével is, hogy a patriarkátus nincs elszigetelve, miközben jól tudjuk, mi a keresztény világ véleménye erről a háborúról.

– Putyin az évek során vallásos magatartást mutatott. Vajon komolyan gondolja, vagy politikai célra használja a vallásosságot?

– Szerintem Putyin félig-meddig vallásos, de bizonyosan nem keresztény. Szükségét érzi valami misztikus, misztériumszerű, talán akár mágikus dolognak, és leginkább szakrális megerősítést keres arra, amit tesz. Fontos számára annak tudata, hogy tetteire valamiféle felső visszaigazolást kapjon. És Kirill pátriárka az orosz világról és a Szent Ruszról alkotott elképzeléseivel megadja a várt igazolást Putyinnak és az orosz államnak azokra a bűntettekre, amelyeket elkövetnek más népek ellen, de az orosz nép ellen is a cenzúrával, az elnyomással, a terrorral.

– Egy kérdés, amit mindenki feltesz: mit akar Putyin Ukrajnában?

– Ha arra az ezoterikus vallásosságra gondolunk, ami Putyin és Kirill fejében van, akkor azt hiszem, az az elképzelése, hogy meghódítja Kijevet.

Azt gondolják, hogy Moszkva a Szent Rusz politikai centruma, de a szellemi központ Kijev. Elviselhetetlen számukra, hogy Kijev a nyugati világ része, vagy Nyugat-barát kormánya van, tehát szerintem előbb-utóbb igyekeznek meghódítani.

Őrült elképzelés, de azt hiszem, megpróbálkoznak vele.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire; AsiaNews

Magyar Kurír