Pálos rendtörténeti kiállítás nyílt Marosvásárhelyen

A pálos rend az 1200-as évek közepén alakult meg, alapítója a pálos hagyomány szerint esztergomi Boldog Özséb volt, aki kanonoki életét cserélte föl a pilisi remeték közösségének mindennapjaival. Ezt idézte föl a rend 2020-ban, amikor alapítója halálának 750. évfordulójára emlékezett.

A rend 750 éves történelmét bemutató tárlat 2023. február elejétől Székelyudvarhelyen is látható lesz. A kiállítás kurátorai Pető Zsuzsa (Magyar Nemzeti Múzeum) és Bencze Ünige (Maros Megyei Múzeum) régészek.

A református vártemplom gótikus termébe tervezett megnyitót a nagyszámú érdeklődő miatt a templomban tartották. Ötvös Koppány múzeumigazgató üdvözölte a vendégeket, és röviden ismertette a kiállítás célját és létrejöttét, majd Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke mondott köszöntőt. A megnyitón közreműködött Petrás Mária Prima Primissima díjas csángó népdalénekes.

A beszédek sorát Puskás Antal pálos tartományfőnök folytatta, aki szerint ez a tárlat egyben tanúságtétel is, mert rávilágít arra, hogy milyen a szerzetesség: „Az igazsággal hoz minket kapcsolatba, az igazság pedig szabaddá tesz.”

Kifejtette, hogy „a szomorú öntudatú nemzetnek tragikus vége van”, ezért kell „az igazságnak átmennie a köztudatba”. Az emlékezés fontosságát párhuzamba állította Izrael népének a Vörös-tengeren való átkelésével, amelyre minden húsvét alkalmával emlékezniük kellett a zsidóknak azért, hogy tudják, honnan jöttek és hová tartanak.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében felidézte, reformátusként élete egyik legfontosabb spirituális élményét Częstochowában élte meg, ahová katolikus feleségével együtt zarándokolt. Lázongóan kereső lelke a pálos monostortemplomban az Istennel való találkozásban részesült, és ennek hatására mind a négy lányukat katolikusnak keresztelték. Kötelességének érzi, hogy a határon túliaknak segítséget nyújtson abban, hogy emelkedett lélekkel távozhassanak a kiállításról, és bízik abban, hogy a román közönség is megérez valamit abból a magyar büszkeségből, amit az egyedüli magyar alapítású férfi szerzetesrend iránt érzünk, és hogy lelkileg ők is gazdagodni tudnak a tárlat révén.

A kiállítás egy Remete Szent Pál legendáját felidéző barlanginstallációval kezdődik, majd több helyiségen keresztül végigköveti a rend kibontakozását, a hét és fél évszázadon keresztül zajlott alakulását, betekintést nyújtva a kolostori életbe, a szerzetesek lelkipásztorkodásába, gazdasági és kulturális tevékenységébe.

A Boldog Özséb által a tatárjárás után nem sokkal alapított rend középkori kolostorait főként régészeti kincsekből ismerhetjük meg.

Az első teremben láthatjuk a Remete Szent Pált ábrázoló festett boltozati zárókövet, amely Budapesten, a Széna tér közelében végzett ásatásból származik, a toronyaljai kútban talált leleteket (fagerendák, kések, halászhorgok, szerszámrészek), valamint a további termekben, egyéb építészeti elemek között a balatonszemesi pálos kolostor ritkaságnak számító feliratos alapkövét is.

Az archeológiai tárgyak egyik legérdekesebb darabja az a parányi méretű, csontból készült, néhány centiméteres napóra, amelyet a pogányszentpéteri pálos kolostor feltárásakor találtak meg 1967-ben.

A rend középkori történetéhez kapcsolható Gyöngyösi Gergely (1472–1531) egykori pálos generális Zöld könyve (Liber Viridis), amely szintén az első kiállítótérben kapott helyet.

A pálos nővérek kézműves munkáinak, akik harminc éve önellátóan tevékenykednek Erdőkürtön, külön tárlót szenteltek.

A liturgikus életet megjelenítő vitrinben megcsodálható az 1460 körül készült Szucsányi/Nyári-kehely Remete Szent Pál ábrázolásával.

A częstochowai Fekete Madonna 20. század elején készített pécsi másolatát egy gótikus szentélyt imitáló installációban mutatják be, amely elé térdeplő is került.

A katolikus restauráció a pálos rend újjászületését is eredményezte, melynek külön részt szántak a kurátorok. 18. századi festett kegyképek tekinthetők meg a múzeum egyik legszebben díszített helyiségében, köztük egy pietà a sasvári kolostorból (1750 körül) és a máriavölgyi kegyszobor két ábrázolása fa címerpajzson (1748). Ugyanitt látható a nagyváradi katolikus püspökségtől kölcsönzött, Martinuzzi Fráter György (1482–1551) pálos szerzetest, erdélyi közéleti személyiséget ábrázoló, ismeretlen festő által készített 17. századi portré is.

Továbbhaladva láthatjuk a pálos irodalom, iskolák és könyvkultúra emlékeit. A pálosokhoz köthető középkori kódexek, köztük a magyar nyelvemléknek is minősülő Festetics-kódex virtuálisan látható, akárcsak az 1765-ben épült, máig érintetlen épségű, barokk pesti könyvtár, amelybe digitális kukkerek segítenek bepillantani.

Különleges darab az a 2011-ben készült motorbiciklitank, amelyet a pálos rend címerével díszítettek.

A gótikus kerengőt utánzó installáció a tárlat utolsó helyszínéhez vezeti a látogatót: egy maketthez, melyen a modellvonat a ma is működő pálos rendházakhoz viszi „utasait”. A kiállítás zárórésze a jelenlegi pálos rendházakat ismerteti országok szerint.

Az összesen 26 intézménytől kölcsönzött mintegy 150 tárgyat felvonultató tárlaton helyet kapott a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség által őrzött tíz tárgy is: négy levéltári dokumentum a főegyházmegyei levéltárból, valamint hat könyv a tövisi és az illyefalvi pálos rendházak könyvtáraiból.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Bernád Rita-Magdolna

Forrás és fotó: RomKat.ro

Magyar Kurír