Püspöki kérdezz-felelek a Panama-napon

A több mint ezer fiatal részvételével lezajlott Panama-nap, az ifjúsági világtalálkozó hazai kísérőrendezvényének egyik legnépszerűbb programja volt a püspöki kérdezz-felelek. A három főpásztor, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK ifjúsági referens tagja személyiségüknek azt az oldalát mutatták meg, amit csak a hozzájuk közel állók ismerhetnek. Kiderült: nemcsak a teológiában vannak otthon, de a humor sem idegen tőlük, a villámkérdések rövid válaszaiba is tudnak mély értelmet vinni. Megmutatták, hogy ők is emberből vannak, de azt is megérezhette fiatal közönségük, hogy mit jelent számukra papnak lenni.

A fiatalok online tehették fel kérdéseiket, ezeket aztán Hortobágyi Tibor sportriporter gyűjtötte össze és tette fel a főpásztoroknak. Pörögtek a kérdések és válaszok, a közönség érdeklődése egy pillanatra sem lankadt.

Hortobágyi Tibor villámkérdésekkel kezdett. A helyszín – az FTC kézilabdacsarnoka – adta az első kérdést. 

Ki milyen csapatnak, sportágnak hódol, melyik csapatnak szurkol?

Palánki Ferenc nem gondolkodott sokat: Én itthon vagyok. Hajrá, Fradi!

Gyerekkorom óta a kézilabda, de most szomorú vagyok a férficsapat által elért eredmény miatt – mondta Veres András.

Kocsis Fülöp minden sportágat szeret, és mindenkit, aki sportol.

Mi a kedvenc évszakuk?

Palánki Ferenc és Kocsis Fülöp is a tavasz mellett voksolt, a húsvét ünnepe miatt. Veres András téli születésű, közel áll hozzá ez az évszak, a nyár számára kínszenvedés, mert nagyon megizzasztja.

Melyik tortát szeretik?

Palánki Ferenc számára egyszerű a választás – sajnos a diabetikus, püspöktársai a „bármelyik, minden mennyiségben” választ adták.

Kinek mi a hobbija?

Palánki Ferenc olvasni szeret a legjobban, Veres András aludni szeretne, Kocsis Fülöp pedig vasárnap délután verset olvasni és focizni.

Ezután komolyabb témák következtek.

Hogyan alakult ki papi hivatásuk? – ez érdekelte a fiatalokat, ami az az alapkérdés, amiről röviden nagyon nehéz beszélni.

Palánki Ferenc 25 évesen, a műszaki főiskola után jelentkezett a szemináriumba. „Vezetékes távközléstechnikát tanultam, de már a főiskolán éreztem, át kellene térnem a vezeték nélküli távközlésre; a Jóistennel való kapcsolatomat építettem, és azt éreztem, nemcsak van Isten, hanem itt van Isten, és ez boldogító jelenlét, úgy gondoltam, ennek örömét legteljesebb módon papként tudom megosztani.”

Veres András faluhelyen nőtt fel, vallását gyakorló családban. „Amióta eszemet tudom, ministrálni jártam. Ott támadt fel bennem a vágy, ha én egyszer a plébános atya helyett állhatnék az oltárnál és misézhetnék!” Bencés diákként rácsodálkozott a szerzetesi életformára, és nagy hatást gyakorolt rá az orvosi hivatás, de a papság győzött. „Az emberek lelkével, pontosabban az egész emberrel akartam foglalkozni.”

Kocsis Fülöp kalandos és hosszú úton jutott a görögkatolikus szemináriumba. „Ennek csak az izgalmas részét mesélem el” – nyugtatta meg a hallgatóságot. Elmondta, római katolikus papnak készült, már tervezte, hogy elkezdi Szegeden a szemináriumot. Aztán beleszeretett egy lányba, és megkezdődött az őrlődés, hogy papság vagy házasság. Mikor felhívták a figyelmét, hogy a görögkatolikus lelkipásztorok házasodhatnak, jelentkezett a nyíregyházi szemináriumba. „A kecske is megmaradt és a káposzta is” – utalt arra, mekkora lelkesedés volt benne ekkor. Elkezdte a szemináriumot, miközben a szerelem megmaradt, és mindketten nagyon komolyan vették a kapcsolatot. „Közben azt éreztem, másra hív az Isten, és az ötödév végén mondtam ki nagy vívódások közepette a szakítást. Nehéz volt. Hosszú imádságban mondtam ki, hogy rászánom magam, ez az én utam, cölebsz pap leszek.” Püspökként is úgy érzi, a szívében szerzetes maradt.

Innnen adódott a kérdés: Voltak-e szerelmesek?

„Nagy örömmel mondhatom, nem püspökként és papként, de előtte nagyon – kezdte Veres András. – De mindig erősebb volt a vágy, hogy pap legyek, és az Egyház egészét szolgáljam.”

Palánki Ferenc először óvodásként volt szerelmes, és felnövekedve sok szép tiszta kapcsolatot élt meg. „Amikor azt éreztem, pappá kell szentelődnöm, elmondtam a barátnőmnek. Mire azt válaszolta, ő ezt mindig is érezte. Szép dolog a szerelem. A Jóisten építi ezzel az embert.”

Kocsis Fülöp az előző válaszához hozzátette: „Én nagyon szerelmes voltam, és hálás vagyok, hogy átélhettem. Szikrázott a tér, amikor egymás szemébe néztünk. Ha ma az Isten szemébe nézek, ugyanaz a szikrázó tér alakul ki. Isten szeretetét nem szabad véka alá rejteni. Azt mondják, nem érzelemmel szeretjük… – Dehogynem!”

Mi a jó párkapcsolat receptje?

Kocsis Fülöp szerint a boldog házasság titka, ha az ember azért veszi feleségül a lányt, hogy boldoggá tegye, hogy körülvegye szeretetével. És ez meglátása szerint a testi szerelemben is így van.

Veres András számára kedves terület a családpasztoráció. Akkor kezdett foglalkozni a témával, amikor Nyugat-Európában már látszott a család és a házasság válsága. Rómában tanult ekkor, és éppen ezért család témában írta licenciátusi dolgozatát. Papként fontos volt számára a családpasztoráció, rendszeresen kísért csoportokat, sok házasságba belelátott. Így sok igazság megfogalmazódott benne, melyek közül egyet választott ki: Ha Isten jelen van a párkapcsolatban, nem fog csődöt mondani.

Palánki Ferenc szerint a jó házasság ugyanarra a szeretetre épül, mint ahogy a Szentháromságban a három személy összetartozik. Feltétel nélküli ez a szeretet, mely pusztán abból az örömből fakad, hogy a másik van, és arra törekszik, hogy őt boldoggá tegye.

Az ünnepekről és a hétköznapokról is kérdezték a püspököket.

Kocsis Fülöp a karácsonyról beszélt. Elmesélte, amióta ők Palánki Ferenccel egy városban élnek, szokásukká vált, hogy egyik évben a görög kispapokkal mennek kántálni a rómaiakhoz, a következőben pedig a rómaiak viszonozzák a látogatást. De az érsek-metropolita számára leginkább a szertartások jelenítik meg a karácsonyt. „A templomban élem meg egyrészt a szertartásokban, másrészt az egyedüllét csendjében. Szeretem a csendet.”

Veres András elmondta, életében nincs két egyforma nap. Munkatársai szerint ő „megy és püspök” – utalva arra, mennyit kell utaznia. Éppen ezért szigorú a napirendje. Ötkor kel, a reggel az ima, az elmélkedés és a szentmise ideje, csak ezután lát neki a többi teendőnek. Így bármilyen intenzív és hosszú a napja, az ima és a munka egyensúlyban vannak.

Palánki Ferenc érezhető le- és túlterheltségről beszélt: „Rengetegen kapaszkodnak belém, mindenki azzal fordul hozzám, az ő ügye nagyon fontos. Ennek akkor tudok megfelelni, ha én is belekapaszkodom az imában Jézusba. Istenkapcsolatunk segít, hogy naprakészek legyünk, hogy ne essünk szét.”

Jöttek kérdések az ifjúsági szinódus munkájával kapcsolatban is. Palánki Ferenc szerint az ifjúságpasztorációban a szemléletformálás a legfontosabb. A mai világban elsősorban ezt kérdezik maguktól az emberek: „Ki vagyok én?” Holott a legfontosabb kérdések: „Kiért vagyok? Ki a főszereplő az életemben?” Filmes hasonlattal élve: Mi a jobb, ha jó a film – jó az életem –, én pedig mellékszereplő vagyok, vagy egy rossz filmben én játszom a főszerepet?

Kocsis Fülöp úgy fogalmazott: „Hangsúlyt kell adnunk a hivatáspasztorációnak, fel kell ébresztenünk a fiatalokban ennek a kérdésnek a fontosságát. Mire szól a meghívásod, mi a dolgod, mit kell elérned az életben? Ez a kérdés minden ember számára releváns, és elvezet oda, hogy rákérdezzen élete értelmére. Akkor pedig már ott van Isten.”

A csíksomlyói pápalátogatás kapcsán Veres András megosztotta azt az élményét, amikor 2017-ben ő lehetett a búcsús mise szónoka: „450 ezer ember vett részt a misén. Megszólalt a mellettem ülő romániai nuncius: »Mint a pápai misén, olyan sokan vannak.« »Igen – feleltem –, de mind magyarok!«” Gyertek Csíksomlyóra! – hívta a fiatalokat.

A beszélgetés végén hitéleti kérdések hangzottak el.

Mit tegyen valaki, ha nagy döntés előtt áll, és nem hallja Isten hangját?

Veres András adott választ a kérdésre: „Mi evidenciákat várunk Istentől, de nem vezérelhetjük Őt. Bízhatunk abban, hogy meghallgat minket, hogy kéréseinkkel van türelme foglalkozni. De nekünk kell megteremtenünk a feltételeket, hogy Ő szólni tudjon hozzánk. Csendesedjünk el, gyakran csendesedjünk el, és fogjuk érezni, merre van az igazság.”

Gyónás nélkül is megbocsát az Isten, ha irgalmat kérünk tőle?

Palánki Ferenc püspök válasza: „Arra van bocsánat, amit az ember megbán, a bűnös ragaszkodásra nincs. Adatott nekünk egy eszköz, hogy van, aki előtt elmondhatjuk, és lerakhatjuk a terheket, és feloldozást kapunk. A pszichiáter ezt a meghallgatást sok pénz ellenében vállalja, de feloldozni nem tud. Számunkra azért ilyen olcsó, mert valakinek egyszer nagyon sokba került. Ne azt keressük, hogyan lehet kibújni. Tudjuk, hogy a pap képviseli a Jóisten irgalmas szeretetét, ezzel találkozunk, és az tisztít meg minket.”

Végül egy-egy IVT-s élményüket említették a püspökök.

Kocsis Fülöp számára a 2011-es madridi találkozó volt a legnagyobb élmény, a reptéren elmondott ima, az elcsendesedő nagy tömegben. Veres András ott lehetett Rómában 1984-ben az első ifjúsági világtalálkozón. „Elérzékenyülés nélkül nem tudom elmondani” – vallotta meg, ahogy visszagondolt az első IVT-re, amikor Szent II. János Pál pápa elindította a találkozók sorát. Palánki Ferenc számára a találkozók legnagyobb élménye, hogy Krisztus közöttünk van.

Lejárt az idő, de a kérdések nem fogytak el. A főpásztorok kérték a szervezőket, találják meg számukra a válaszadás módját.

Riesz Domonkos negyedéves papnövendék és Schotti Ágota moderátor kezdeményezésére a három főpásztorral, a háttérben a Panama-napon részt vevő fiatalokkal az IVT magyar zarándokcsoportját szelfivel üdvözölték.

 Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír