Rómában folytatódik a ferences vértanúk boldoggáavatási pere

A hét ferences vértanú – Hajnal Zénó, Károlyi Bernát Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael – 1944 és 1954 között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Hárman szovjet és jugoszláv csapatok, négyen a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek.

Mártírhaláluk ideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyarországot lerohanó, majd rabigába hajtó reguláris és partizáncsapatok, valamint a támogatásukkal kiépült rendszer számára az élet nem volt érték. Amikor a kommunista rezsim még nem ismerte fel, hogy a vértanúk vére az Egyház magvetése. Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az Egyházért, a kisemmizettekért. Emlékük és tiszteletük eleven rendtársaik és a hívek körében. „Életüket adták, hogy nekünk életünk legyen” – mondta róluk Erdő Péter bíboros 2011. november 27-én, amikor megnyitotta az egyházmegyei eljárást.

Az elmúlt két évben kilencven tanút hallgatott ki az egyházi bíróság, hatszáz oldal terjedelmű lett a történészbizottság tanulmánya. Mindezt és a különféle forrásokat le kellett fordítani olaszra. A vatikáni Szenttéavatási Kongregációhoz kerülő dokumentáció közel háromezer oldalt tesz ki. Szeptembertől ott folytatódik az eljárás.

„Ferences testvéreink utat tapostak számunkra a XX. század viharaiban. Nyomdokaikban eljuthatunk Krisztushoz. Olyan út ez, amihez mérhetjük magunkat, életünk törekvéseit” – mondta Kálmán Peregrin, az eljárás viceposztulátora.

Szerdahelyi Csongor/Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír